Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
305 etszágos ülés január 24. 1837. 19& de ellensége. (Helyeslés jobbfelől. Egy hang áblfélől: j j\ T em olvadnak bele!) T. ház! Ez szintén azon társadalmi kérdésekhez tartozik, melyek itt már több izben felvettetíek. Elismerem, hogy azon társadalmi feladatok, a melyek a nemzet zömére, különösen a nemzet intelligentiájára várnak, nagyok, nehezek s ezek megoldásához nem a széthúzás, hanem az egyetértés vezethet, (ügy van! jobbfelől.) A helyzet nem olyan, hogy örömünk telnék abban, ha azt látjuk, hogy egyik párt a másikat nem felelősségre vonja — mert ehhez joga van — hanem ügyekszik a választó nagy közönség előtt oly színben feltüntetni, mint a melynek nem volna más kívánsága és intentiója és mely álmaiban is csak azzal foglalkoznék, miképen lehet a nemzetet tönkre tenni! Ily támadásokkal, uraim, önök nem tesznek szolgálatot sem pártjuknak, sem az országnak. Az önök intentiói egészen mást fognak eredményezni, tudniillik, hogy a nemzet azt fogja mondani: „Minő gyülekezet az, a hol ily szavakat lehet egymásnak szemébe vetni; minő gyülekezet az, melybenilyen és olyan imputatiók és insinuatiók történhetnek ? Mégis csak kell valami alapjának lenni a dolognak!" És higyjék meg önök, ez az önök működésének sem fogja helyes illustratióját adni! Vesztünk erkölcsi befolyásban mi is, de vesztenek önök is! Én részemről visszautasítok minden ily insinuatiót és óhajtom, hogy a tárgynál maradva, méltóztassanak felderítni igen nyíltan, őszintén, mik azok a miseriák, a melyekbe belejutottunk ? és mik ezeknek okai? Szívesen elfogadjuk a j"ó tanácsot, szívesen meghallgatjuk; de visszautasítjuk azt, mintha itt akár könnyelműség, akár rossz akaratból történtek volna oly intézkedések, a melyek a jelen helyzetet előidézték. (Helyeslés jobbfelöl) De visszautasítom azt is, mintha azon összegek, a melyekről jelenleg szó van, nem azokra a czélokra fordíttattak volna, a melyekre a nemzet azokat adta, vagy hogy azok nem ez ország anyagi jólétének és erkölcsi színvonalának emelésére fordíttattak volna és hogy e czél nagy részben eléretett, azt ismerem állítani és nem félek e tekintetbe • az ország ítéletétől. A társadalmi kérdésre visszatérve, t. ház, beszélnek önök a corruptióról. Corruptio volt is, lesz is mindig kisebb nagyobb mértékben. Ennek útját kell állani és a felszólalások ez irányban helyesek voltak. Lehet a társadalmi corruptio szellemi vagy erkölcsi; egy dolog bizonyos előttem, hogy ha van egy bizonyos oly irány, mely nem felel meg a mi helyzetünknek, ha van az újabb genei'atióban, vagy a régiben oly törekvés, mety nem azon czél felé vezet, a hova nekünk jutnunk kell: méltóztassanak meggondolni, hogy ebben nemcsak ezen pártnak, hanem tetemes részük van önöknek is! Az a törekvés, mely az újabb generatióban különösen észlelhető, oly nisust árul el, mely csak uraságokra törekszik munka nélkül; ez a törekvés, mely mindig a gentrységre hivatkozik, a keletkezését nagyrészben bizonyos „legitim Örökösi" elveknek köszönheti, bizonyos irányoknak, melyek szerint iparkodnak a nemzet osztályai egyik a másiktól magát elkülöníteni,egyik a másiktól távol tartja magát: „ez nem én hozzám hasonló, ez nem méltó az én társaságomra", bárminő művelt és tudományos ember legyen, ebben részük van kivétel és különbség nélkül mindazoknak, kik a társadalmat nem egyesíteni, hanem szétosztani törekednek. (Helyeslés jobbfelől.) Utóvégre ma az ifjúság kétségtelenül mindinkább hivatalok elfoglalására, nagy állásokba jutásra törekszik. Ez helyes, méltányolandó és szükséges bizonyos korlátok közt, mert a kiben nincs meg a nemesebb ambitio az ily czélok elérésére, attól az ország soha sem várhat semmit. De van egy másik oldala, tudniillik állásokat elfoglalni munka nélkül, tekintélyt szerezni munkásság és szorgalom nélkül, pusztán névért, pusztán protectio utján, pusztán öröklött ezímek alapján. Ez uraim, csakugyan corruptio, amennyiben ez létezik és nem tagadhatjuk, hogy igen nagy mértékben létezik, e tekintetben ne méltóztassanak csak erre az oldalra mutatni, mert mikor egyik vagy másik rokonnak vagy testvérnek szüksége van protectióra, higyjék el, az ellenzék ép oly kevéssé vonakodik ezen protectio megszerzésétől, mint más. Tanulmány, még pedig komoly tanulmány kell és ez nemcsak a hivatalnoki pályára készüléshez szükséges, nemcsak a hivatal képezi a lépcsőt, melyen előre lehet jutni; hanem nyújt e törekvéshez tért az ipar, kereskedelem és tudomány is. Törekedjünk oda hatni és ez nekünk első kötelességünk, hogy szokjunk el az újabb generatiót csupán csak a jogi pályára küldeni. A ki hivatás nélkül ide törekszik azon feltétellel, hogy majd valami álláshoz jusson, hol képesség hiányában is elélhet, nem lesz abból komoly tisztviselő, független ember. Az soha sem fog az országnak hasznot hajtani. Egy Zsolnay, egy Granz nem bir ősi névvel és ez utóbbi nevében még az „Y" sem fordul elő s mégis, higyjék el, hogy Magyarország culturtörténetében fényesebb lapot fognak elfoglalni, nagyobb nevet fognak feltüntetni az idők végéig, mig ez ország létezik, mint akárhány „y"-ban végződő név. Arra kell az ifjúságot első sorban nevelni, hogy ily férfiakéhoz hasonló működést és tevékenységet sajátítsanak el, de ahhoz kellő komoly tanulmány első feladat. Itt jövőiket jobban biztosítandják, mint az általuk kedvelt hivatalos pályán. Egy Q-anz és egy Zsolnay név nagyobb jelentőséggel bir
