Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-305

200 305. országos ülés január 24 1887. egy legio, hivatottság nélküli hivatalnok candidatusénál. Igyekezzen tehát az ifjúság ily színeket elsajátítani, igyekezzünk ezeket terjeszteni, mert higyjék meg önök, hogy minden waggon, minden hajórakomány, a mely ez országból a világ bármely részébe megy vagy onnan idejön : mindenik representánsa a culturának és mindenik nagyobb szolgálatokat tesz az országnak, mint egész légiója az ingyenélőknek, a kik protectio utján akarnak állást szerezni. (Általános helyeslés.) Most áttérve magára a tárgyra, költségvetésünkre, (Halljuk! Halljuk!) elismerem, hogy a helyzet nehéz, elismerem, hogy azon javaslatok, a melyek tétettek a kormány részéről és a pénz ügyi bizottság által felsoroltattak, nem vezetnek teljes eredményre s csak kis részét képezik azon fedezetnek, a melyre szükségünk van. Kétségtelenül nehéz feladatunk van, mert hanem leszünk képesek a fogyasztási adókat azon mérvben értékesíteni, mint az ország szükséglete megkívánja, akkor gondoskodnunk kell azon, hogy miképen lehet e bajon segíteni. És első sorban itt az ország érdeke áll, minden egyéb csak eszköz ennek eb érésére. (Helyeslés jobbfelöl) Es bár ma kétszeresen meggondolnám magamat, ha általában nem volnék barátja az osztrák tartományokkal való vámközösségnek, bár kétszeresen meggondolnám ezen kérdés bolygatását a jelen constellatiók közt, mégsem nyomhamám el a kérdést: hogy az ország existentiája érdekében nem lesz e szükség mindazt megtenni, a mi anyagi helyzetünk biztosítására vezet? (Helyeslés jobbfelől) Elismerem, hogy a mennyiben a pénzügyi viszonyok általánosságban engedik, azon conversionalis terv, melyet a pénzügyminister ur be nyújtott, igen nevezetes tényezője lesz. Elismerem, hogy a törekvés, a jóakarat, a gondolkodás, a szükséges munka megtörténik és megtörtént, hogy az ország érdeke biztosittassék j)énzügyi szempontból is. De elismerem azt is, hogy mindezek ma még csak embriók és concret alakot még nem öltöttek, tehát részletes bírálat tárgyát sem képezhetik ; de e mellett és *sok oly esély állhat be, a melyek a terv létesítését egyelőre lehetetlenné is teszik. De hogy elejteni nem fogja sem a kormány, sem e párt, mely a kormányt támogatja, az iránt legyenek önök megnyugodva, ezt a párt kötelességének tartja az országgal szemben és azon felelősség érzetében, melyet ez irányban szeretnek önök reánk ruházni és a melyet szívesen el is fogadunk. (Helyeslés jobbfelől.) Végre is hova jutottunk ma? Egyszerű fennakadás az egész, fennakadás oly irányban, hol még a kilátás nincs kizárva, hogy eléljük az elénk tűzött czélt. Módok hozattak javaslatba, a melyek e czél elérésére vezetnek. De nem szabad elfelejtenünk, hogy azon eszközök, melyek pénzügyeink támogatására ez idő szerint még rendelkezésünkre állnak, csakugyan nem elégségesek. Ma főkép és majdnem kizárólag a mezei munkából élünk, a mezei gazdálkodás az, mely az állam költségeit fedezi, de honnan teremtse elő a fenforgó európai vämviszonyok között a földmivelés azon összegeket, a melyekre szükség van, hogy állami, politikai, társadalmi feladatainknak eleget tegyünk? Lehetetlen, ha nem találnak még egyéb módot, hogy afoldmivelésnek segítségére legyünk, lehetetlen, hogy a földmivelés megbírja mindazon szükségletet, azon anyagi eszközöket, a melyek kellenek ahhoz, hogy biztosítsa magát az idők járása és az uzsora csapásai ellen. (Ugyvan! a jobboldalon ) Kívánatos, hogy az investitiókhoz szükséges összegeket képes legyen magának megszerezni, de ehhez nem vezet más út, mint az, hogy az ipart minden viszonyok és minden áldozatok árán is íámogatui és létesíteni törekedjünk. (Helyeslés jobbfelől.) [lazánkban oly vállalatok, a hol osztrák kész iparral, versenynyel nem találkozunk és a hol támaszkodunk az ország nyersterményeire, boldogulunk. Itt vannak a malmok, a szesz- és keményítő gyárak stb. Az oly vállalatok, a melyek localis természetűek, mint a lakatosság, az építészet és azzal kapcsolatos iparágak stb.. szintén virágzanak ott, a hol a munkások ahhoz megvannak. Ellenben, a hol nagy összegek befektetéséről van szó, ott már külföldre szorulunk, s a hol osztrák készipar versenyével találkozunk, mint a textiliparnál, ott vállalataink már nem boldogulnak. Ezen téren mindaddig, mig tőkéinket külföldről hozzuk be, mig ezekért a kamatok külföldre vándorolnak, míg minden vállalathoz, a, mely az országban létesül, a tőkét a külföld nyújtja: addig hiába erőlködünk, mert folytonos pénzszegénységben leszünk. (Ugy van! jobbfelől.) Törekednünk kell tehát az ipar útján tőkéket szerezni. Csak akkor, ha e tőkéket megszereztük, fogjuk magunkat a külföld befolyása alól emancipálhatni ; csak akkor fogunk az országnak financiális tekintetben segítségére lehetni és akkor oly eset, mint a jelenlegi, többé elő nem álland. (Jjgy van! jobbfelől.) Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az ellenzék szónokai bőven és alaposan foglalkoztak a költségvetéssel, kimutatván nemcsak annak tarthatatlan voltát, hanem megbírálván a kormánynak úgy általános, mint különösen pénzügyi politikáját. Az én elvbarátaim pedig ezeken kivül rámutattak azon csalhatatlan eszközökre is, a melyeknek segedelmével az országot a létező bajokból kimenteni, az állam pénzügyeit rendezni, az államháztartásnak a jövedelmek és kiadások közötti egyensúlyát helyre állítani lehessen. Ha