Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
J90 305 orszá S° s ^ és január 24. 1887. bíróság elé hurczoltatnék. És ugyan mit tett a kormány akkor, midőn a különféle czímeken a különféle czélokra megszavazott összegeket más czélokra használta, költötte el ? és mikor már sem itt, sem ott nem volt semmi, a cassák üresen állottak, akkor a t. házhoz jött, töredelmesen kérvén a póthitelt. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Mondom, midőn ezt kellett tapasztalnunk, nem veheti rossz néven a kormány, hogy azon meggyőződés támadt bennünk és e meggyőződésnek kifejezést is adunk, hogy a kormánynál a hatalom elnyerése volt és a hatalom megtartása most aczél s minden egyéb eszköz e czél szolgálatában. Mind e mellett én, habár azon súlyos bajokért, amelyek fejünk felett összetornyosultak, első sorban a kormányt tartom felelősnek, nemcsak őt teszem felelőssé, hanem a többséget is, a melynek szintén van része és pedig jelentékeny része ebben, mely oly bölcsen intézte a haza sorsát, hogy eljutottunk oda, a hol vagyunk és a hol a kibontakozás lehetősége is kétséges. Én ugy tudom, hogy a nemzet választottaiból alakult parlament arra való, hogy a parlament kebeléből alakult kormányt minden lépten-nyomon ellenőrizze. Támogassa ott, hol a haza javára működik, de vonja meg támogatását tőle és vonja felelősségre akkor, ha a haza kárára van. (Igaz! ügy van! a szélső bal felöl.) Vájjon a mi parlamentünknek többsége ezen 12 év alatt miként gyakorolta az ellenőrzés jogát, a mely nemcsak jog, de súlyos felelősséggel járó kötelesség is? Erre nagyon röviden lehet felelni azzal: „Sehogy." (Ugy van! a szélső balfelöl.) A többség magatartásának jellemzésére elég lesz, ha egy példára hivatkozom. (Halljuk! Halljuk!) A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor történt. A t. kormány beterjesztette a javaslatot avval a hirhedt 54-ik §-szal; ezt elfogadta a többség egyhangúlag a pártkörben: elfogadta a közigazgatási bizottságban; elfogadta volna e szerint a házban is az 54. §-szal együtt, daczára annak, hogy a közvélemény felháborodásának hullámai erősen csapkodtak; és midőn a t. kormányelnök, mint belügyminister, e szakaszt tközvetlenül tárgyalás előtt visszavonta, akkor a többség őt e tényeért megéljenezte. Azt hiszem, t. ház, ehhez magyarázat nem szükséges s azt hiszem, hogy a két tény közti ürt semmiféle logika kitölteni nem képes. (Helyeslés a szélső balfelől.) Csakis ily magatartású többségtől volt várható az is, hogy a költségvetés elfogadtatott a pártclubban egyhangúlag, a pénzügyi bizottságban és valószínűleg el fog fogadtatni a házban is, daczára annak, hogy a túloldalnak saját kebelében oly sok, oly hangos és súlyos aggodalmaknak adatott kifejezés. De viszont nem csudálkoznám, t. ház, azon sem, ha most a t. kormány a költségvetést saját magával együtt elejtené és lemondana, ezért a t. túloldal öt ép ugy meg fogná éljenezni, mint megéljenezte az 54-ik §. visszavonásánál. (Derültség a baloldalon.) Nagyon természetes, t. ház, hogy a kormány ilyen ellenőrzés mellett, sőt helyesebben fejezve ki magamat, az ellenőrzés teljes hiányában az egyik hibát a másik után követte el, az egyiket a másikkal takargatta; sőt azt merném állítani, hogy a teljes ellenőrzés hiányának érzetében ment a kormány azon meggondolatlan költekezésbe és gazdálkodásba, melyet Horánszky Nándor t. képviselő ur igen jellemzően féktelennek nevezett. (Helyeslés szélső balfelöl.) És én ugy képzelem, t. ház, hogy a t. kormány és különösen annak t. elnöke, midőn az ellenzékiség terméketlen sivatagáról a hatalom gyümölcsös kertjébe jutott oly kedély és lelki állapotban rohant a bajok tömkelegébe, mint az az ifjú, a ki kiszabadul egy szigorú nevelőintézetből és feljön egyetemi hallgatónak és látja, hogy nincs felügyelet, nincs ellenőrzés, ellenben látja, hogy a világ minden nemes és nem nemes, hasznos és nem hasznos élvezetével nyitva áll előtte és fenékig üríti a hóbort poharát saját maga és hozzátartozói kárára. Hanem azt el kell ismernem, t. ház, hogy a kormány háládatos a többség iránt. Fényes tanúbizonyságait szokta ennek adni minden képviselőválasztásnál azon erkölcsi támogatás által, melyben párthiveit részesíteni szokta. És nem a kormány hibája, hogy egyes túlbuzgó apostolai az erkölcsi támogatást kongó és bankópénzre és más meg nem engedett capacitálási eszközökre felváltva .hozzák forgalomba és nem a kormány hibája, ha a Dégen t. képviselő ur által említett politikailag nagyon megérett választó-közönség ily eszközök előtt meghajol és bizonyára a t. kormányelnök ur mint belügyminister mind ezek ellen, csak azért késik törvényjavaslatot nyújtani be, saját Ígérete és többszöri sürgetés daczára, mert a dolgokról tudomása nincs, mely kivételes állapotban bizonyára csak ő maga van. (Élénk derű Itség balfelől.) Ennek az erkölcsi támogatásnak azután súlyos következései vannak ugy fölfelé, mint lefelé" Fölfelé a t. kormánynyal szemben, az a t. kormánypárti képviselő ur, a kit a kormány támogatásával segített állásához nem mer önálló és független álláspontot elfoglalni, lefelé választóival szemben pedig nem érzi az erkölcsi felelősség azon mértékét, mely minden bizalmi állás természetes és szükségképen! kifolyása; mert hiszen az úgynevezett bizalomnak, a melyben a megválasztott kormánypárti képviselő ura politikailag érett választók részérői részesül, az ellenértéket azok már megkapták előzőleg. Ekként azután, t. ház, a kormány és pártja össze-vissza és le lévén kötelezve, nagyon természetes, hogy egymást támogatni kénytelen, hogy karöltve rohanva bele a bajokba, vigye magával a nemzetet. És a nemzet ?
