Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-305
305. orszásro-. ülés janusír i\. 1887. , ^gj A nemzetnek egyik józanabb része érzi a bajt és fel is emeli sokszor intő szavát, csakhogy ez kiáltó szó marad a pusztában. A nemzet másik része, melynek megvan a modern savoir vivre-je, igyekszik kihasználni a helyzetet felfelé és lefelé. A harmadik rész, mely politikailag teljesen ki van a kormány által érlelve, cynismusba merül és nem törődik semmivel, csak azzal, hogy ki ad s hogy mit ad s elvakultságában nem látja be, hogy a mit ingyen vél kaphatni, azt neki vagy utódainak igen drágán kell majd megfizetni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A költségvetés adatai feltüntetik hazánk pénzügyi helyzetét; megismerjük abból, mennyi a terhünk, az adósságunk, az évi szükségletünk, a deficitünk. Különösen megtudjuk, hogy az ország passivái azon 12 év alatt, mely óta a jelen kormány uralkodik, mennyire szaporodtak. Ezzel szemben igen érdekes volna egy másik statistikát összeállítani, mely azt volna hivatva kimutatni, hogy Magyarország lakosainak, mint magán embereknek passivái mennyire szaporodtak ugyanazon idő alatt? Igen érdekes volna megtekinteni a telekkönyvek teherlapjait, a pénzintézetek kimutatásait s azon sok váltó és adóssági pert, mely folyamatban van. Es bár a magánosoknál levő tartozások ekkor sem lennének kiderithetők, azt hiszem, e statistika is oly horrens adatokat mutatna, a melyek semmivel sem állanának hátrább a költségvetés számadatainál. Es ez igen becses anyagot szolgáltatna annak megvilágítására, hogy a magyar nemzet vállai még mennyi terhet birnak meg, hogy meg birja-e a nemzet vagyona, mely az állam anyagi fennállásának alapja is, azon kettős terhet, mely saját adósságai és szükségletei és az ország adósságai és szükségletei által méretik rá? Igen becses anyagot nyújtana annak megbirálására is, hogy a t, kormány 12 évi uralkodásának tulaj donképen mi az eredménye? Egy eladósodott, hitelvesztett ország, a bajokkal szemben tanácstalanul álló kormány, a helyzet magaslatán nem álló többség, koldussá lett nemzet és erkölcsileg alá sülyedt lakosság: ez az eredmény. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbalon.) És hogy ez igy áll, hogy ez nem ámítás: annak igazolására hivatkozom azon felszólalásokra, melyeket a túloldalról hallottunk; hivatkozom kivált Horváth Gyula és György Endre t. képviselő urak beszédeire,melyekben mindezen bajok nyíltan, vagy hallgatag be voltak ismerve. Csak Török Zoltán t. képviselő ur nem ismeri be őket; ő csak annyit ismer be, hogy nálunk néha deficit is szokott lenni. (Derültség a szélsőbalon.) És a t. kormány vájjon mily tervvel lépett elő e bajok orvoslására ? Az előttem szólt ellenzéki t. képviselőtársaim szemére vetették a kormánynak, hogy ily programmot egyáltalában nem ad. Én azt hiszem, hogy e szemrehányás nem egészen alapos, a menynyiben a t. kormányelnök ur adott egy ép oly rövid, mint határozott programmot, mikor a pénzügyi bizottságban azt mondta: koplaljunk! (Derültség) Hát ez igen egyszerű volna, ha olyan igen keserves nem volna s a mellett democraticus is; bár hogy mennyiben szabadelvű? azt nem tudom. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát tizenkét évi bolyongás után a pusztában, az igéret földe helyett koplalás. Ugy látszik, ezen divatos tudomány kezd már szerepet játszani a statuspolitikában is. A szabadelvű pénzügyi politika combinálva Tanner, Merlatti és Sueci urak systemájával, a kik még megérhetik, hogy a magyar tudomány-egyetemen tanárokká fognak promoveáltaíni; hogy a megkoplaltatandó nemzetnek a koplalás művészetéből praeleetiókat tartsanak. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hanem a t. kormänyelnök urnak ezen tanácsa megkésett, mert hát ez a nemzet koplal már régen. Ezt természetesen a ministeri palotákból és a főváros palotasoraiból nem lehet látni; vagy halehet is, de nem akarják látni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De mi, a kik a néppel közvetlenül érintkezünk, tudjuk, hogy igy van. Tessék kimenni a nép tűzhelyeihez, megfogják látni, hogy a gazdasági válsággal küzdő földmíves és földbirtokos, a ki csekély termését potom árért kénytelen elpazarolni, nehogy ugy exequálják el tőle•; az elnyomott munkanélküli iparos, a tönkrement kereskedő már régen koplal; s hogy nemcsak a luxus, kényelmi, hasznos, de sőt a szükséges kiadásokat sem képes már fedezni; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) meg fogják látni, hogy hajdan gazdag vidékek lakossága, mely tőkéket gyűjtött; mely egy emberöltő alatt megkétszerezte vagyonát, ma adósságokkal küzdödik és exeeutiók által zaklattatik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Meg fogják látni, hogy oly vidékeken, a hol ezelőtt az executio szó is ismeretlen volt, ott most a licitatiót hirdető dobszó hangja már megszokottá vált. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég sajnos!) Igaz, hogy ezen dobszó néha, kivételesen vigasságot is hirdet, midőn t. i. a kormánypárti jelölt ur kortesvacsorájára hívogatja össze a megvásárlandó lelkeket, (Tetszés a szélső baloldalon) és bizony nem tudnám megmondani, hogy ezen nemes hangszer a kétféle functió melyikében okoz nagyobb kárt: azoknak, kiknek hangja szól. És ezen dobszó az, t. ház, mely hirdeti a nemzetnek a „csődbe jutott nemzet megcsappant vagyonának árjegyzékét", a mint Horváth Gyula t. képviselő ur magát kifejezte. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem tőlünk tudja azt meg; hiszen érzi azt napról-napra keservesen.
