Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

172 304. országos filés január 22. 1887. egyoldalúkig soha sem lehet egy országot a vagyonosodás. a gazdagság kellő fokára emelni. (Igaz! Ugy van! a ssélső haloldalon.) Hasonló végzetes tévedés volt az, hogy a földművelést föl lehet virágoztatni ipar nélkül. Ha azt akarta a nemzet, hogy megfelelhessen azon kötelezettségeknek, melyeket magára vállalt, mulhatlanul gondoskodnia kelleit volna arról, hogy ebben az országban felvirágozhassák az ipar. E czélból pedig méltatlanul fel kellett volna állítani a külön vámterületet a helyett, hogy mint írott malasztot fentartotta a nemzet ebbeli jogát. Ez az igazi kútforrása azon nyomorult helyzetnek, a melyben most vagyunk. Hoc fonté derivata clades quae in pátriám populum que fluxit. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon,) És ezért, t. ház, bármi véleményben legyen >•• alaki az 1867-iki kiegyezésről, pénzügyi, közgazdasági tekintetben azt teljesen elhiházottnak kell tekinteni. (Igaz! Vgy van! a szélsőbalon.) S minthogy azon államszervezetet, mely mulhatlanul a jelen gazdasági, pénzügyi tönkre kellett hogy vezessen, politikai tekintetben sem lehet helyesnek mondani, azt hiszem bebizonyította a tapasztalat, hogy a közösügyi alkut politikai tekintetben is teljesen elhibázottnak kell tekinteni. (Igaz! a a ssélső haloldalon.) Tehát ezen kiegyezés ugy áll előttünk, mint res iudieata. Ez a nagy tanúság, t. képviselőház, abból a helyzetből, a melyben jelenleg vagyunk. l)e ha ebből is az következik nézetem szerint, hogy az elvállalt kötelezettségeknek nagy súlya, a túlságos adóteher, a beruházásoknak nélkülözhetetlensége, ellenállhatatlan természete s az államjövedelmek elégtelensége okvetetlenül oly comflictusra kellett hogy vezessen, a mely válságos helyzetet idézett elő, akkor én egyoldalú felfogásnak tekinteném azt, ha a helyzetért egyedül csak a roszszul gazdálkodott koraíányokat tennők felelősekké s ignorálnék azt, a miben annak valódi mély gyökere rejlik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én ezen egyoldalú felfogásban nem osztozom. Én a nagy bűnöst szabadon bocsátani és egyedül a kis bűnösöket büntetni akarni a magam részéről hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a szélsőbalon.) De hát annyit jelent-e ez, t. ház, hogy én teljesen felmentetteknek kívánom tekinteni a t, kormány tagjait mindazon vádak alól, a melyek cllenök felhozattak? Mert hiszen meglehet, azt fogják némelyek mondani azokra, a miket előadni bátorkodtam, hogy azokban a kormány teljes felmentése, hogy azokban egy valóságos indemnity rejlik minden múlt és mostani kormány számára. Hát ha ugy volna a dolog, t. ház, hogy ámult kormányok és különösen a mostani kormány teljesen ártatlan mindenben, én a magam részéről nem vonakodnám megadni az indemnityt; sőt ha egyezségre lehetne jutni a t. túloldallal olyanformán, hogy ők ismerjék el a maguk részéről a közösügyi kiegyezésnek elhibázott voltát, én a magam részéről kész volnék nemcsak felmenteni, hanem gyöngybe, aranyba foglalni minden előbbi ministert a jeleidegiekkel együtt. De hát ártatlanok-e csakugyan a kormányférfiak a helyzet •megteremtésében'? Vájjon az az 1867-iki nagy mű olyan fatumszerű valami volt, hogy azok, a kik annak alapján vezették az ország ügyeit, olyan hősök volnának, mint a milyenek a görög tragoediákban szerepelnek, a kik csak automaták a kikerülhetetlen fátum kezében? Én őket ilyen hősöknek egyáltalában nem tarthatom, mert ugy tudom, hogy saját akaratuk teljes birtokában egész tehetségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a mostani helyzet bekövetkezzék. Mindenesetre ők az okai annak, hogy a helyzet súlya oly hamar ránk szakadt; ők mulasztották el azt, hogy e helyzetnek bekövetkezése megélőztessék oly eszközök alkalmazásával, melyek arra egyedül lettek volna alkalmasak; Ők az okai nevezetesen annak, hogy a múlt alkalommal a külön vámterület létre nem jöhetett s ezért méltán sújtja őket a közvélemény ítélő szava. Azon vádakat, melyek a kormány ellen felhozattak, nagy részben alaposaknak kell elismernem ; alaposnak nevezetesen azt, melyet Helfy t. barátom a nagyzáera vonatkozólag felemlíteti. Valóban az uraskodás, a bő költekezés, mondhatnám fényűzés, a kormány működésében mindenütt látható akár merre tekintünk. Nem akarok beszélni arról a szerencsétlen országházról, hanem itt van most a képviselőház előtt a honvédelmi palotának ügye, mely ismét költségtöbbletet fog okozni. Ám nézze meg bárki azt a palotát, a mely már a mostani kormány alatt épült Az áll egy pompás előcsarnokból, egy pompás lépcsőházból, egy nagy fogadóteremből, a melyre semmi szükség sincs; (Helyeslés a ssélső haloldalon) hely a dolgozó em| berek számára benne alig van, ugy hogy néhány j év múlva egy új épülettel kell azt megtoldani. Itt van pl. a t. cultusminister ur építkezése. En teljes | készséggel elismerem a t. minister urnak sok érde: meit, de ugy látom, hogy ő oly formán kezeli a I tudományt, mintha megirigyelte volna Mátyás királyt, a ki királyi fénynyel állította fel a corvina bibliothekát. De a magam részéről nem mulaszthatom el felemlíteni, hogy a mostani t. kormány volt az, a ki nagy mértékben előmozdította az ősi önkormányzati rendszer rombolását, a helyett, hogy a nemzeti és régi ősi alapot fejlesztette volna és pedig az igazságszolgáltatás és közigazgatás terén egyaránt. Meg vagyok győződve, hogy ezáltal jelentékeny mérvű megtakarítást eszközölhetett volna az állam kiadásaiban; (Helyeslés a ssélső baloldalon) mert az, hogy az ellenkezőt tette, oka annak, a mit Horánszky t. képviselő ur is elő-