Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-304

3ft4. országos ülés január 22. Í887. 173 adott, hogy a teher folyton szaporodott a véghetetlen számú bureaucratia által. De a helyett, hogy szomorú részletekbe bocsátkozzam, méltóztassék megengedni, t. ház, hogy én is áttérjek arra, a nővel itt minden szónok foglalkozott, hogy miképen lehetne a mostani bajokból kigázolni? (Halljuk! Halljuk! a szüsö baloldalon.) A t. kormány egyátalában nem tud semmivel előállani, a mi a helyzetnek megfelelne, jövőre azonban már kilátásba helyezi az adó emelését. Hát én minden bármiféle néven nevezendő, bármi ürügy alatt behozandó adóemelés ellen a leghafá rozottabban tiltakozom, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én minden adóemelést valóságos merényletnek tartok az ország népe ellen, merényletnek a tudomány ellen, ametyazt mondja, hogy az adónak túlságos felesigázása megtámadja az adózót és az adótárgyat, merényletnek, a józan okosság ellen, mert tehet a nemzet rendkívüli erőfeszítést, rendkívüli körülmények közt, rövid időre inegsarczolhatja önmagát is, dehogy ebből állandó rendszert csinál j on, azt képtelenségnek tartom. (Helyeslés szélsöbaloldalon.) És nagyon sajnálom, hogy ennek daczára mégis akadtak a túloldalon ülő képviselő urak közt olyanok, akik előre felajánlták abbeli készségüket, hogy habár nehezen is, de mégis megszavazzák a kormány által előterjesztendő adóemelést. Mert itt a ház előtt mondatott, nem lehet, hogy pár megjegyzést ne tegyek azon tervre, melyet Prileszky képviselő ura regale megváltásra nézve itt előadott. 0 úgy contemplálja a regale megváltást, hogy üttessék le a mo--tani regale értékből 33'/2 százalék — holott az adó kitesz 10%-ot, a pótlékkal együtt 15%-ot —- azután adassék a regale I irtokosoknak valami papir. Hogy ezen papírnak mi értéke lesz, azt előre tudni nem lehet, de nagyon valószínű, hogy többet, mint harmadrészét a valóságos értéknek el fogja veszteni a birtokos osztály, a mely már most is félig tönkre ment. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Es mi haszna lesz a népnek belőle? Prileszky képviselő ur azt mondja, hogy már az is nagy erköcsi haszon lesz, hogy a nép nem fog 10 krért pálinkát ihatni. Én nem tudom, hogy miként fog es eszközöltetni. Az állam maga fogja mérni a pálinkát? Lesznek majd m kir. korcsmárosok és csaposok is? (Derültség a szélső balon.) Ha ez nem így lesz, akkor nem tudom, mi módon fog a pálinkának az ára felemeltetni? De arról biztosítom a t. képviselő urat és azt is tudja jói maga. is, hogyha nem 10, de 20 kr. lesz is annak a pálinkának az ára és a dohány felemelt árára nézve is ez áll — azért az a szegény ember fog pipálni továbbra is, a következés csak az lesz, hogy annál több fog elmaradni azon betevő falatból, a mely feleségének és gyermekének kell. Ilyen a következése mindenféle adóemelésnek. (Helyeslés a szélsőbalon.) A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy őnein akarja növelni az egyenes adót, hanem igenis az indirect adókat. Hát, t. képviselőház, én azt a megkülönböztetést — a mi viszonyaink közt — a mely a direct és indirect adók közt tétetik, ép oly humbugnak tartom, mint a milyen volt az a rendes és renkivüli költségvetési rovatok közt való megkülönböztetés, a melyet az országra fel akartak tukmálni. Elismerem, hogy nagy különbség van rendes és rendkívüli körülmények mellett a direct és indirect adók közt, hogy e megkülönböztetéssel igen czélszerüen lehet maneuvrirozmi, de csak ott, a hol az adófivetés, az adóbehajtás egyáltalán még a tisztességnek határai közt mozog; mert pl. az indirect adót csak ott lehet emelni, a hol azután compensatiót kap az adófizető a direct adóknál; erről pedig, gondolom, szó sincs. Nálunk azonban, hol, mondom, már rég túlérte a megadóztatás minden mérsékletnek, minden czélszerííségnek, sőt a tisztességnek határait, nálunk ez a megkülönböztetés direct és indirect adók közt nincs többé értelme. A mi adórendszerünkre valósággal el lehet már mondani azt, a mit Bismarck herczeg nem régen emlegetett a birodalmi gyűlésen: seigner á bianc. Akárhol vágjanak önök eret az adózó népnek a testén, akár a karján, akár a lábán, vagy a nyakán, abból piros vér többé nem folyik, önök nem képesek abból csapolni egyebet, mint életnedvet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, nem érintette Horánszky képviselőtársam sem, hogy miként lehet a mostani bajból kijutni. Valamint ő, úgy Gaal Jenő t. képviselőtársam azt mondták, hogy az ellenzéknek nem lehet feladata programmját előadni; csak annyit mondtak, hogy mélyreható eszközökre van szükség. Azt a hiányt azonban, a melyet e tekintetben az ő beszédeikben tapaszfaltunk, teljesen helyrehozta gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, a ki nemcsak határozottan kijelölte az irányt, a melyben ő gondolja, hogy a mostani helyzet orvosolható volna, de még egy speciális eszközre is rámutatott, t. i. •A közvetett adóknak kellő kihasználására. Hanem hát abban, a mit t. képviselőtársam előadott a jövő eshetőségeire való tekintettel én semmi biztatót, vigasztalót nem találtam, mert az, a mit a t. képviselő ur mint irányt kijelölt, semmi egyéb, mint az, a mi a t. kormány által is kijelöltetett, mint tudni illik koplalás és adóemelés. Igaz, hogy a t. képviselő ékes szavakkal adta elő azon méltatlan szenvedéseket melyek a nemzetre a koplalási rendszer következtében várnak; ezekért a felelősséget a kormánypártra hárította; de hogy annak mulhátlanul be kell következnie, ezt nem tagadta. Előadta, hogy mily nehéz sors a nemzetre nézve: