Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-304
304. országos filé* január 22. 1887. 163 költségvetésének részletes tárgyalása alkalmával elintézhető legyen. Több előterjesztés nem lévén, következik az indítvány és interpellatiós könyv felolvasása. Tibád Antal jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben a következő újabb bejegyzések foglaltatnak: „Január 22. Orbán Balázs. Á Báes-Bodrog megye némely községeibe beállított éjjeli őrök kegyetlenkedéseiről, a belügyministerhez" ;• továbbá „ Január 22. Szeuinecz Emil. A Görgey Artfaur tábornoknak adott 6,000 frtnyi nyugdíj tárgyában, a belügyministerhez." Elnök: A képviselő urak az ülés végén fogják megtenni interpellatiójukat. Következik a napirend: az 1887. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Szentkirályi Albert: T. ház! (Halljuk!) A háznak mind erről, mind a túloldaláról, mondhatnám, egyhangúlag lett hangoztatva az, hogy a jelen vita tárgyát képező költségvetés tárgyalása komoly és a legnagyobb figyelemre érdemes. Azért engedje meg tehát a í. ház, hogy a vitának ezen előrehaladt stádiumában, a midőn érzem és érzi mindenki, hogy a t. ház figyelme méltán kimerülhetett, egy pár megjegyzést én is csatolhassak egész röviden ezen vitához, mely állami életünk fejlesztésére talán végzetes lehet. Az igen t. előadó ur bevezető beszédében megjegyezte és előre látta azt, hogy a legellentétesebb nézetek fognak felmerülni ezen kérdésben, de nem vonta meg- a jogosultságát a legellentétesebb nézetek nyilvánításától sem, azt adván okul és igen helyesen, hogy ellentétes nézetekből meríthet a nemzet tiszta fogalmat magának a helyzet valódiságáról. T. ház! Megvallom, hogy én talán szélső helyen állok azok közül, kik ellentétes nézetet nyilvánítanak; tán senki sem látta oly sötéten és feketén a helyzetet, mint én, mind a mellett mégis kötelességemnek látom, azon képet a t. ház elé tárni, melyet én pénzügyi helyzetünkről magamnak alkottam, (Halljuk!) Az első kérdés, t. ház, az, hogy mi hát tulajdonképen a baj; a második, hogy ezen baj miből ered ? A baj egész egyszerűen az, hogy a jelenben, valamint már évek hosszú során keresztül nem rendelkezünk annyi bevétellel, mint a mennyi kiadásaink vannak. Hogy ez a baj miből ered, arra a felelet szintén igen egyszerű. E baj abból ered, hogy a rendkívüli költségvetés háztartásunkban életbelépett. Mi az a rendkívüli költségvetés, t. ház ? Nézetem szerint ez semmi egyéb, mint mikor a kormány a nemzetnek csak jövőben kifejlendő segédforrásait a jelenben veszi alkalmazásba. Én nem mondom azt, t. ház, hogy ezen rendkívüli költségvetés alkalmazása minden körülmények közt és mindenkor káros hatással van. Sőt az lehet szükséges és kötelességszerű is a kormányra nézve. De egyetlen egy feltétel szigorú megtartása mellett, tudniillik, hogy a rendkívüli költségvetés igénybe vétele a jelenlegi gazdasági fejlődéssel arányban álljon, vagyis más szóval, hogy a jövő segédforrásainak igénybe vétele a jelen gazdasági fejlődésében tökéletes fedezetet nyerjen. Ezen feltételnek figyelmen kívül hagyása, mindig csakis a legnagyobb veszélyt idézheti fel bármely államháztartásra nézve, bármely körülmények között. Lássuk már most, t. ház, hogy kormányaink, mióta alkotmányos aeránk újra éledett, miként vették igénybe ezen rendkívüli költségvetést, miként alkalmazták ezen feltételt. Midőn 1867-ben átvettük önrendelkezési jogunkat, adósságunk az igaz, nem volt, de mind culturalis, mind gazdasági tekintetben annyira el voltunk maradva a minket környező népektől, hogy a kormánynak kötelessége volt előlegesen igénybe venni azon erőket, melyek a nemzetben ezen önrendelkezési jog kihasználása folytán a jövőben keletkezni fognak. De azt látjuk, hogy azon feltételt, melyet említettem, tudniillik, hogy a jövőben kifejlődő segédforrások csakis oly arányban vétessenek igénybe, a melyben azok a jelen gazdasági fejlődésében fedezetet találnak, mondom, ezen feltételt nem tartották meg és a legelső kormány csakhamar odajutott, hogy rendes segédforrásaival kötelességeinek eleget tenni képes nem volt. Ekkor fejeződött be gazdasági életünknek első, még pedig nagyon tanulságos periódusa. A kormány belátván, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel kötelességeinek meg nem felelhet, lemondott és átadta a kormányzatot a jelen kormánynak. A jelen kormány okulván azon sorson, melyben részesült az előtte levő kormány, azzal kezdte működését, hogy a rendkívüli költségvetés terheihez, melyeket leszállítani nem lehetett, arányosította az ország jövedelmi forrásait az által, hogy az adókat felemelte. Ez ugyan akkor a nemzetnek nagy áldozatába került, de szükséges rendszabály volt, mert kikerülni nem lehetett. Ennek jó hatása mutatkozott, rögtön látszott a javulás a költségvetésben. De ez nem tartott soká. A t. kormány bele hagyta magát vonni a boszniai occupaíionalis kalandba és igen nagy rendkívüli költségvetést léptetett életbe. Ez által ki lett zökkentve a mérséklet útjából, a melyre visszatérni többé képes nem volt. És hová juttatta ez által az országot? Abba a helyzetbe, melyet az előttünk fekvő költségvetés mutat és melyet mutat mindazon 10 évi költségvetés, mely a jelenlegit megelőzte, hogy tudniillik kiadásainkban éveakint vannak hiányok, melyeket kölcsönökkel kell fe21*
