Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-303

160 303. or8itá?os Mis jsimár 21. 1887. úrral együtt, a zsidókat mint dédelgetett szövetségeseiket tekintve, hogy fogtunk uram törököt, de visz bennünket. Már ha belementem e kérdésbe, bár elismerem, hogy ezen kérdés kellemetlen, tudom, hogy eddig ha bárki felhozta azt, legalább is a tapintatlanság vádjával illették. De nekem meggyőződésem, tudom, hogy a hazánkban annak polgárai általában bizonyos ellenszenvvel viseltetnek a zsidók iránt. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Hogy ott van arra ok, van baj elég, a melyet orvosolnunk kell, tudom azt, hogy ezt a kérdést, ezt a bajt agyonhallgatással, kerülgetéssel nem fogjuk orvosolni soha, mert a néma gyermeket még az anya sem birja megértem. A t, ház becses engedelméből tehát bátor leszek először is a magam álláspont) át jelezni. (Halljuk!) Én, t. ház, épen azért, mert a zsidóknál mutatkozó bajt komolyan akarom orvosolni, épen azért, mert tudom azt, hogy az ott mutatkozó kinövések nem épen egyes pártokat érintenek, hanem sértik az összes hazának érdekeit és innen érzem azt, hogy ezt nem egyes párt van hivatva orvosolni, hanem kötelessége az egész nemzet értelmességének magának s az értelmesebb és becsületesebb zsidóságnak is velünk kezet fogva a bajt orvosolni. (Ugy van! a szélső balon.) Épen azért nem helyeslem és nem helyeselhetem azt, hogy külön párt tűzze ki azt czélul lobogójára, mert az által a létező bajokat csak fokozza, (Mozgás a balés szélsőbal egyes padjain) de határozottan rosszalom azt is, t. ház, hogy ezt a kérdési, mint egy gyűlöletest, mindenki minden körből ki akarja szorítani, a párt kebelében mint komoly tárgyat fel sem veszik már, t. ház, ezzel a kérdést megoldani, s a mutatkozó bajokat nem fogjuk orvosolni soha, hanem megörökítjük, (Helyeslés a hal- és szélsőbal egyes padjain.) Nekem nézetem az, hogy ezt a kérdést igenis tárgyalnunk kell, ha előbb-utóbb annak az általam felhozott tölgyfának nem akarunk sorsára jutni. T. ház! Nincsen szándékom a bajok részletezésébe belemenni, de részint felszólalásomnak igazolására, részint annak kitüntetésére, hogy ebben a kérdésben a kormány nem tette kötelességét, legyen szabad a zsidóknál mutatkozó csak egyes szerintem igen komoly bajra rámutatni. Azt hiszem, t. ház, azt nem fogja senki tagadni, hogy a köz művelődés, a közoktatás segélyével nemcsak a nemzetek átalakulására, azok jellemének és szellemének átváltoztatására, de a nemzet kebeleién minden népfaj, minden hitfelekezet átalakítására a leghathatósabban, a legigazságosabban és legczélszerübben is lehet hatni. És ha ez igaz, t. ház, hogyan van az mégis, hogy a zsidók még most sem bírnak más hitfelekezetekkel egyenlő kötelező erővel biró vallási szervezettel. Nincs kötelező és képzettséghez kötött vallási és különösen rabbi intézményük, nincsenek még most sem tiszta, mindenki által érthető hitdogmáik, hitágazataik, (Egy hang a szélső halról: Dehogy nincsenek, ott van a talmud!) Én legalább azt tudom, t. ház, hogy a talmud képezi a zsidók hitvallása alapját midőn ezredévekkel ezelőtt a csudákkal hatottak a népre. No a talmud, a mely ezelőtt ezredévekkel igen bölcs lehetett s mert én azt tudom, hogy tele van rejtélyekkel, tele van képletekkel, tele van talányokkal, hanem ott tiszta tételekre nem találunk. Én megengedem, t. ház, és azt hiszem, ezt még a müveit zsidó sem fogja tőlem megtagadni, hogy az a rabbi, a ki kellő műveltséggel bir, a ki talán hazafiúi szeretettől is át van hatva — mert, t. há:-:, nem vonom kétségbe ilyenek is vannak — a talmudból igen szép eszméket fog levonni és fog a hivei között igen szép eszméket terjeszteni; de ha az a talmud egy kaftános, vuklis rabbi kezébe kerül, a kinek fogalma sincs más érzésről, mint a vallási vakbuzgóságról, hogy az elvakultságában mily eszméket fog levonni a talmudból eziránt én kétségben vagyok, de azt hiszem, irányt szabhat nekünk e tekintetben a tisza-eszlári eset. No hát, t. ház, én, a ki a vallási türelemnek mindenkor barátja és híve voltam, azt még sem találom sem az igazsággal, sem a józan ész felfogásával, sem az egyenlőséggel megegyeztethetőnek, hogy midőn az egyik hitfelekezet, csak a lelkészeket véve, azokat már évszázadok óta arra kötelezte, hogy teljes képzettséggel bírjanak, hogy végezzék el a felső gymnasiumot, tegyenek érettségi vizsgát, vizsgázzanak nyilvános tanintézeteken, nyilvános vizsgák mellett a theologiából is szigorlatot tegyenek, addig a zsidók vallási szervezete annyira elhanyagolt legyen. Már az ily kinövéseket vagy régi hagyományos, elavult bajokat mint az összes társadalomra,dü hazánk közügyeire is veszedelmes tüneteket a zsidóknak maguknak kellett volna régen a kornak megfelelő szervezkedés által orvosolni (Helyeslés a hal- és szélsőbal némely padjain) s első sorban kötelező, müveit és hazafias rabbi képezdével s gyökeres reformokkal megkezdeni. Elég baj, ha nem tették, de már akkor kötelessége törvényes hatalmával hazánk közkormányának az ily hagyományos bajokat s az ebből kifolyó kinövéseket orvosolni, sőt az egészséges helyzet megteremtéséhez egyenlő jog, de egyenlő kötelezettség elveinek megfelelő törvény megteremtése által szerintem — agyonhallgatás helyett — még a törvényhozó testület is köteles hozzájárulni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Az ily kinövések mellett azután melyeknek kifolyása az általános elégedetlenség, az az 1,500 millió frt állami adósság, a megöröködött deficittel s a fenyegetőieg érezhető nyomorúsággal s általános erkölcsi sülyedéssel elég intőjel arra,