Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-303

303. orsiágos ülés január 21. 18S7. 161 hogy itt a tizenkettedik óra, melyen túl, ha helyzetünkön s kormányzati rendszerünkön nem változtatunk, avégelmerülés örvényébe jutunk! Vagy mutassanak önök túlról ily gazdálkodás mellett s ennek a rendszernek az alapján, kimenekülő utat. Mutassák meg a végczélt, mely után küzdenünk, melyért áldoznunk s szenvednünk kell s ha ezt megismertetik, én megadom magam; de hol a közkormányzatban mást nem látunk, mint adósságcsinálást, a nemzet jogainak feladását s fölfelé kegyhajhászaszólot és lapulást, abban a kormányrendszerben én bizni nem tudok, mert ott rossz a követett s elfogadott rendszer, de hibásak a vezetők s kormányzó egyének is. Hisz gyöngeségök takargatására azzal is vádolják önök ezt a pártot, melyhez szerencsém van tartozni, hogy mi a nemzetet elégedetlenségre izgatva, forradalmi vágyakat terjesztünk s ez által megnehezítjük a közkormányzatot?!Hát ez a vád, jobban mondva rágalom, enyhe kifejezéssel élve, vagy ámítás, vagy önámítás. Nem mi izgatjuk fel a népet, kik jogunk és kötelességünk érzetében azt mindenkor csak a bekövetkezett eseményekre figyelmeztettük; hanem önök idézik elő az általános elkeseredést, meggondolatlan nagyzó és pazar gazdálkodásukkal s ezáltal előidézik azt, hogy mint a túlfeszített húr előbb-utóbb elpattan, ugy a nemzet türelme is a túlfeszített terhek alatt előbb-utóbb megszakadhat — mert régi igazság az, hogy egy sorsával megelégedett jól kormányzott nép közt zavart, vagy elégedetlenséget alig képes valaki előidézni; a rossz kormányzat által előidézett elégedetlenség azonban nyomorúsággal s elkeseredéssel párosulva, minden eshetőséget képes megteremteni. (Helyeslés a szélső talon.) Beszédemben két felvetett kérdés van még hátra, t. ház, melyekre röviden vonatkoznom kell s azzal beszédemet bezárom. (Halljuk ! a szélső balon.) A kérdés az, hogy vájjon lehet-e még és mi módon hazánk közügyeinek vezetésében már megöröködöttnek mutatkozó bajokon segíteni? Én ezen felvetett kérdésre határozottan azt válaszolom, hogy igenis lehet, sőt kell is segítenünk, ha elmállani nem akarunk, még pedig gyökeres rendszerváltoztatás által. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy nemzet élete SZÍVÓS S amely nemzet komolyan akarja s határozottan meri, az tudja is mindenkor természetes, igazságos és törvényes jogait érvényesíteni. Még elég életerővel bírunk arra, hogy elvállalt, bár terhes kötelezettségeinket teljesítsük; elég életerővel birunk még ahoz is, hogy elvállalt terheinket letörlesztve, azoktól becsülettel meg is fogunk szabadulni, csak ébredjenek fel hazánk, önök által félre vezetett választó polgárai s ébredésük által többségek, döntő erejével, hazánk jólétére s a korona részére teremtsék meg a nemzeti önérzetet s a független rendelkezési jogot s ezáltal egy új korszak boldogabb jövőnek fogják alapját megvetni. (Helyeslés a szélső balon.) Népképviseleti rendszerünk az, melynek alapján még bizom, hogy nem önöktől, kik megváltó prófétáj ok, Tisza Kálmán által idegen földön, kettős, vagy tágabb hazában keresik folyton az igéretföldét s e haza boldogságát — nem a főrendűek, kik csak a magasabb k egy hajhász atban vetekednek, nem is a pusztuló közép osztály foszlányai, kiknek legnagyobb része hazafiúi kötelességük teljesítése helyett csak a koncz és protectoratus után futkos — de nem is a helyébe kerekedett s elkorcsosodott modern közép osztály ismert önző és szédelgő kinövéseivel, de meg fogja menteni hazánkat, meg fogja menteni maga magát az öntudatra ébredt nép, a földmives és iparos osztály, mert tudja, mert érzi, hogy most már a mentő szerep csak ő reá vár s fel fogja használni többsége főlényét, mert tudja, hogy a végleszámolásnál s a döntő pillanatban minden egyes polgár tette, vagy szava csak annyit számít s annyit nyom a súlyban, mint bármelyik ministeré vagy főúré s tudnia kell, mert érzi, hogy itt a tisenkettedik óra, melyen túl késni a végelmerülés veszélye nélkül nem lehet! — Én bizom népünk józanságában, bizom az önfentartási Ösztön természetes sugallatában s hiszem, hogy annyi csalódás és félrevezetés után most már a nép szavazatát — mint Isten szavát — tantoríthatlanul súlyba vetve, többsége döntő erejével, törvényes utón el fogja söpörni ezt a reánk nézve lealázó s csak vészt és nyomorúságot hozó közösügyes rendszert s törvényes népképviseleti rendszerünk tényleges alapján megteremtve hazánk független önrendelkezési jogát, döntő befolyása által önerejéből egy boldogabb jövőnek, egy életrevaló nemzetet megillető helyzetnek veti meg alapját. Mégis azonban, ha csalódnám s önök túl 8 onnét a piros bársony székekből, a legközelebbi választásoknál szokott és ismert fegyvereikkel a nép igaz nyilatkozata, mint isten szava helyett — a nemzet szerencsétlenségére — ismét egy kierőszakolt többséget volnának képesek megteremteni ; az esetben az okvetlenül bekövetkező szomorú és válságos eseményekért isten és emberek előtt önök lesznek felelősek s önök lelke fog beszámolni. De én a jelen helyzet fentartására beterjesztett költségelőirányzatot, mint vészthozót s mint a nemzetre nézve túlterhest, még általánosságban sem fogadom el részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tanácskozás a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben fog folytattatni. Az ülést bezárom. (Ae ülés végződik délután 3 órakor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. ft