Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-303

303. ersziígos ülés január 21. 1887. {47 Hát ki teremtette ezt a korszakot, 1875. után ki jubilált s a jubileum alapját ki vetette meg 1875-ben? Ha lesz valaki, a ki meg irja ennek a fusionalis kormánypártnak az időszakát, az nyissa fel Tainnek: „A jelenkori Francziaország alaku­lásáról" irt igen szép könyvét és alkalmazza azt a szabadelvű párt kormányzására. A könyvben két századról van szó. Az első század a mester­kéltség százada, ebben mint az iró irja, mesterkélt volt minden, mesterkélt a ruha, az öltözet, mes­terkélt az eszme, mesterkélt még az érzés is. A második század pedig a szabadelvűpárt jelenlegi korszaka, az érzékenység százada, mikor mint Tain irja az embergyűlölő Champfort, a kötekedő Leharpe s a komoly Necker minister hímzett zsebkendővel jár, hogy könnyen könnyező könyei­ket felszárítsák. Első, mondom, a mesterkéltség százada, mert a ki visszaemlékezik 1875-re, igazat kelk-adnia abban, hogy akkor minden mesterkélt volt, még a szokás és a divat is, mesterkélt maga a fusio is. S most szokás a régi tisztes Deák-pártot folyton sérteni, vádolni. De elfelejtik, hogy a Deák-párt nagy munkát végzett; elfelejtik, hogy egy 300 éves viszályt, melynél borzasztóbbat nem kívánok és ne is adjon az Isten e hazának, egy 300 éves viszályt kellett megszüntetni, mely a trón és a nemzet közt fennállt. Ne is adja isten hazánknak, hogy hasonló ismétlődjék — elfelejtik, mondom, hogy egy háromszázados viszályt a trón és a nem­zet között kellett elenyésztetnie, hogy törvényes utódot kellett ültetnie szent István király ősi szé­kébe, hogy magyar királyt kellett adni a magyar hazának. (Tetszés a baloldalon.) Elfelejtik, hogy e nagy és nemes munka mellett terra incognita volt az alkotmányos élet, mert az alkotmány kapui be voltak zárva a magyar államférfiak előtt; elfelej­tik, hogy e hazában romokban hevert minden, hogy építeni kellett s helyrehozni századok mulasz­tásait. Ea e nagy munkába, e nemes működésbe hibák csúsztak be, tévedések történtek s melyeket hogy maga a Deák párt bevallott, ez a legszebb érdeme — ki merné súlyosan büntetni? De a fusio államférfiai előtt már 20 éves tapasztalat áll, azok már békés és consolidált állapotokat és mi fő, a királynak s hazának békés együttlétét találta maga előtt.'(Ugy van! bál felöl.) Az Öreg Deáknak, az állambölcsnek még azt is meg kellett érnie, hogy még nevét is elvették azon párttól, a melynek ő adott létjogot; meg kellett érnie, hogy a közjogi kiegyezést megte­remtő pártról lehámlott a régi érzékeny bőr és hogy annak arczulatán megjelent a divatos pirosító. A ki azon fusionalis pártnak keresztapja volt, az t. ház, igen jól tudta és jól ismerte bíív­erejét és varázshatalmát annak a nagy szónak, a melylycl pártját elnevezte; igen jól tudta, hogy a nemzet ezen névhez, a szabadelvű névhez kötihar­czainak legszebbjeit, hogy ezen névvel és ezen jeligével kapcsolja össze Magyarország félis­tenének sorsát; igen jól tudta, hogy ezen a jelszón csügg a nemzet, mint a gyermek édesanyja emlőii^szivmagába.mertez ad neki igazi életet; de vájjon most a 12 éves szabadelvű kormányzat után, abban a nemzetben, a mely künn van és hallgat, nem lesz-e felvetve a kérdés, hogy hát a szabadelvűségnek mit is köszönhetünk és hogy a luxusaál a mindenféle kiadásokban és a rohamos és gőzerejű előrehaladásnál nem lett volna-e jobb, ha a 12 éves szabadelvű kormányzat helyett egy minden ízében és egy mind lényegében, mind alapjában conservativ párt gyakorolta volna az uralmat. (Tetszés balfelöl.) De hát, t. ház, ki is törődik mamára szabad­elvtíség lényegével ? (Halljuk! Halljuk!) Nagyon szép dolog lenne tehát megkérdezni, vájjon egy­formán szabadelvű-e gróf Andrássy Manó Chorin Ferencz képviselő úrral, (Derültség jobb-ésbalfelöl) Chorin Ferencz Koszival képviselő úrral vagy Koszival Thimoleon barátommal ? (Derültségbalfelől) Ki törődik ma már a lényeggel; hisz a korcs­mában lőrét iszunk, midőn a palaczk vignette jén a legpompásabb somlyai díszeleg. (Halljuk! Halljuk!) Végül, t.ház, a harmadik ellenérvre egycita­tióval felelek, (Halljuk! Halljuk!) A harmadik ellen­érv az, hogy az ellenzék, soha sem veszi számításba azt, hogy a nemzetnek egyesei gazdagodnak, gyarapodnak .; hogy nem veszi számításba — mint Prileszky Tádé t. képviselő nr magát kifejezte — azt, hogy a hadügyminister ur kénytelen ma 3°20 írtért venni azon lovat, melyet pár évvel ezelőtt 120 írtért is megkapott. (Derültség balfelöl.) Én, t, ház, állásomnál és hivatásomnál fogva többet vagyok vidéken, mint a fővárosban, de ha bár tapasztalataimban mindig azon igyekezem, hogy se a sima padló el ne ejtsen, se pedig a lehajló gerenda fejemet be ne törje, én a társa­dalmi osztályoknak egyetlen körében sem észlel­tem azt, hogy gazdagodott vagy emelkedett. (Fel­kiáltások a bal- és szélső baloldal némely padjairól: Hát a ssidók !) De t. ház, tegyük fel (Halljuk!) hogy van gazdagodás, erre a feltevésre a láuglelkü, halha­tatlan emlékű báró Eötvös József egy egészen ide illő eitatiójával felelek. Azt mondja báró Eötvös József: „Egyesek szerencséje nem mindig függ a közállományétól. Valamint a fecske sokszor romok közt rakja fészkét s a minden perezben leomlással fenyegető fal mellett nyugodtan neveli fel kisde­deit. ; valamint a Vezúv alján rózsák virulnak és szőlők érnek, míg a hegy csúcsa olvadt érczeket és köveket hány: ugy az egyes ember nyugodt, megelégedett, sőt boldog lehet a közállomány 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom