Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-303
303. ersziígos ülés január 21. 1887. {47 Hát ki teremtette ezt a korszakot, 1875. után ki jubilált s a jubileum alapját ki vetette meg 1875-ben? Ha lesz valaki, a ki meg irja ennek a fusionalis kormánypártnak az időszakát, az nyissa fel Tainnek: „A jelenkori Francziaország alakulásáról" irt igen szép könyvét és alkalmazza azt a szabadelvű párt kormányzására. A könyvben két századról van szó. Az első század a mesterkéltség százada, ebben mint az iró irja, mesterkélt volt minden, mesterkélt a ruha, az öltözet, mesterkélt az eszme, mesterkélt még az érzés is. A második század pedig a szabadelvűpárt jelenlegi korszaka, az érzékenység százada, mikor mint Tain irja az embergyűlölő Champfort, a kötekedő Leharpe s a komoly Necker minister hímzett zsebkendővel jár, hogy könnyen könnyező könyeiket felszárítsák. Első, mondom, a mesterkéltség százada, mert a ki visszaemlékezik 1875-re, igazat kelk-adnia abban, hogy akkor minden mesterkélt volt, még a szokás és a divat is, mesterkélt maga a fusio is. S most szokás a régi tisztes Deák-pártot folyton sérteni, vádolni. De elfelejtik, hogy a Deák-párt nagy munkát végzett; elfelejtik, hogy egy 300 éves viszályt, melynél borzasztóbbat nem kívánok és ne is adjon az Isten e hazának, egy 300 éves viszályt kellett megszüntetni, mely a trón és a nemzet közt fennállt. Ne is adja isten hazánknak, hogy hasonló ismétlődjék — elfelejtik, mondom, hogy egy háromszázados viszályt a trón és a nemzet között kellett elenyésztetnie, hogy törvényes utódot kellett ültetnie szent István király ősi székébe, hogy magyar királyt kellett adni a magyar hazának. (Tetszés a baloldalon.) Elfelejtik, hogy e nagy és nemes munka mellett terra incognita volt az alkotmányos élet, mert az alkotmány kapui be voltak zárva a magyar államférfiak előtt; elfelejtik, hogy e hazában romokban hevert minden, hogy építeni kellett s helyrehozni századok mulasztásait. Ea e nagy munkába, e nemes működésbe hibák csúsztak be, tévedések történtek s melyeket hogy maga a Deák párt bevallott, ez a legszebb érdeme — ki merné súlyosan büntetni? De a fusio államférfiai előtt már 20 éves tapasztalat áll, azok már békés és consolidált állapotokat és mi fő, a királynak s hazának békés együttlétét találta maga előtt.'(Ugy van! bál felöl.) Az Öreg Deáknak, az állambölcsnek még azt is meg kellett érnie, hogy még nevét is elvették azon párttól, a melynek ő adott létjogot; meg kellett érnie, hogy a közjogi kiegyezést megteremtő pártról lehámlott a régi érzékeny bőr és hogy annak arczulatán megjelent a divatos pirosító. A ki azon fusionalis pártnak keresztapja volt, az t. ház, igen jól tudta és jól ismerte bííverejét és varázshatalmát annak a nagy szónak, a melylycl pártját elnevezte; igen jól tudta, hogy a nemzet ezen névhez, a szabadelvű névhez kötiharczainak legszebbjeit, hogy ezen névvel és ezen jeligével kapcsolja össze Magyarország félistenének sorsát; igen jól tudta, hogy ezen a jelszón csügg a nemzet, mint a gyermek édesanyja emlőii^szivmagába.mertez ad neki igazi életet; de vájjon most a 12 éves szabadelvű kormányzat után, abban a nemzetben, a mely künn van és hallgat, nem lesz-e felvetve a kérdés, hogy hát a szabadelvűségnek mit is köszönhetünk és hogy a luxusaál a mindenféle kiadásokban és a rohamos és gőzerejű előrehaladásnál nem lett volna-e jobb, ha a 12 éves szabadelvű kormányzat helyett egy minden ízében és egy mind lényegében, mind alapjában conservativ párt gyakorolta volna az uralmat. (Tetszés balfelöl.) De hát, t. ház, ki is törődik mamára szabadelvtíség lényegével ? (Halljuk! Halljuk!) Nagyon szép dolog lenne tehát megkérdezni, vájjon egyformán szabadelvű-e gróf Andrássy Manó Chorin Ferencz képviselő úrral, (Derültség jobb-ésbalfelöl) Chorin Ferencz Koszival képviselő úrral vagy Koszival Thimoleon barátommal ? (Derültségbalfelől) Ki törődik ma már a lényeggel; hisz a korcsmában lőrét iszunk, midőn a palaczk vignette jén a legpompásabb somlyai díszeleg. (Halljuk! Halljuk!) Végül, t.ház, a harmadik ellenérvre egycitatióval felelek, (Halljuk! Halljuk!) A harmadik ellenérv az, hogy az ellenzék, soha sem veszi számításba azt, hogy a nemzetnek egyesei gazdagodnak, gyarapodnak .; hogy nem veszi számításba — mint Prileszky Tádé t. képviselő nr magát kifejezte — azt, hogy a hadügyminister ur kénytelen ma 3°20 írtért venni azon lovat, melyet pár évvel ezelőtt 120 írtért is megkapott. (Derültség balfelöl.) Én, t, ház, állásomnál és hivatásomnál fogva többet vagyok vidéken, mint a fővárosban, de ha bár tapasztalataimban mindig azon igyekezem, hogy se a sima padló el ne ejtsen, se pedig a lehajló gerenda fejemet be ne törje, én a társadalmi osztályoknak egyetlen körében sem észleltem azt, hogy gazdagodott vagy emelkedett. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldal némely padjairól: Hát a ssidók !) De t. ház, tegyük fel (Halljuk!) hogy van gazdagodás, erre a feltevésre a láuglelkü, halhatatlan emlékű báró Eötvös József egy egészen ide illő eitatiójával felelek. Azt mondja báró Eötvös József: „Egyesek szerencséje nem mindig függ a közállományétól. Valamint a fecske sokszor romok közt rakja fészkét s a minden perezben leomlással fenyegető fal mellett nyugodtan neveli fel kisdedeit. ; valamint a Vezúv alján rózsák virulnak és szőlők érnek, míg a hegy csúcsa olvadt érczeket és köveket hány: ugy az egyes ember nyugodt, megelégedett, sőt boldog lehet a közállomány 19*
