Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-303

148 303. országos öléi január 21. tSST. legnagyobl) szenvedései között. A fal ledőlhet s a fészket szétzúzhatja, a láva arra veszi talán folyá­sát, hol a rózsa s venyige áll; de mig ez nem történt, addig madár, rózsa, venyige nem sejtve a veszélyt, nyugodtan fejlődnek saját módjuk szerint s igy az egyes ember békében élvezheti kis sze­rencséjét, bármi veszélyek környezik is a hazát, melyben él." T. ház! Mi érezzük és tudjuk, ismerjük e veszélyt, mely a hazát kívülről és belülről kör­nyezi; mi érezzük és tudjuk, hogy az a csillogás kép, melyet a t. túloldal elénk varázsol, a nép gazdagodása, az egy álkép, az egy hiú csillogó áltény. Mi tudjuk, hogy ez csak olyan nap, mint a milyent a gyermekek gyújtó üreggel a falra varázsolnak. A falrma bűvölt nap is elvakítja a szemet, de az sem nem világít, sem nem melegít. S mert mi érezzük és tudjuk, hogy e nem­zetben a nemzet fentartó hármas erő: a föld­mivelés-, ipar- és kereskedelem pang, mert látjuk, hogy társadalmunk egy sülyedő erőhanyatlásnak örvényébe kerül; mert látjuk, hogy az eladósodás a társadalmi körökben, minden körben általános; mert érezzük és tapasztaljuk, hogy fájdalom, a magyar nemzeti cultura és missio még ma sem bir kedvező talajra találni s mert tudjuk, hogy a közös hazának, a magyar állam eszméjének, rajon­gásunk e méltó tárgyának ma sincs igaz gyökere a nemzetben és mert fájdalommal tapasztaljuk, hogy a mai rendszer s az ezt számokban kifejező költségvetés csak jövendő romlásra vezet, mindaz, ki e helyről beszél és szavaz, csak oda eonclu­dálhat, hogy e költségvetést el nem fogadja. (Élénk helyeslés ós éljenzés balfelöl. Több képviselő üdvözli a szónokot) Pulszky Ágost: T. ház ! Egyszerűen csak arra akarom a t. ház engedelmét kérni, hogy azon — gondolom — kétségbe nem vonható személyes támadás és félremagyarázások után, melyek a különben oly tárgyilagos beszédben, melyet a t. képviselő ur tartott és melynek békés törek­vését, szelid boldogságát csendesen élvezni külön­ben én egyáltalában nem volnék hajlandó megza­varni, néhány szót szóljak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Legyen szabad röviden azon táma­dásokra és azon keretre vonatkozólag, melyben a támadások történtek, előzetesen csak egyet eon­statálni. A t. képviselő ur maga nyilatkoztatta ki, hogy az, a ki nem volt tisztában beszédem értelmével és hord erejével, nem én voltam, hanem ő. Hanem annak daczára, hogy bevallotta és kifej­tette, hogy azzal ismételt kérdezősködés daczára tisztába jönni nem tudott: azt minden részében megtámadta, azt minden tételére vonatkozólag czáfolni igyekezett. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Fel­kiáltások balfelöl: Ez nem személyes kérdés!) A miből pedig kiderül, hogy azzal csakugyan tisz­tában nem lehetett, mindenekelőtt azon állítása volt, a melyet ismételten rám olvasott és amelyből súlyos consequentiákat vont a házban való állá­somra vonatkozólag, hogy tudniillik azt jelentet­tem volna ki, hogy a pártokon felül állok. Enge­delmet kérek, ezt képzelni, soha semmi körül­mények közt eszemben nem volt. Ismételve kije­lentettem, t. ház, nem ez alkalommal történik elő­ször, hanem 3 év óta ismételt alkalommá], hogy én semmi elismert pártkötelék keretébe nem tar­tozom. (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobb­felöl.) Felhívom erre a t. ház tanúságát! E mellett nemcsak 3 év óta, hanem a mióta a t. ház tagjá­nak lenni szerencsém van, mindig igyekeztem, hogy a pártok jogos színvonala alá ne sülyedjek, sem felszólalásban, sem támadásban. (Zajos fel­kiáltások balfelöl: Rendre! Nem személyes kérdés! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: (csenget) Gyakran hallom ast a fel- . kiáltást, hogy ez nem személyes kérdés. A kép­viselő urat személyében megtámadták, megtámad­ták politikai állását, megtámadták minden szavát. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Kérdem akkor, hogy vájjon nincs-e joga ily körülmények közt felszó­lalni ? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő uraknak (a baloldal felé mutatva) különösen érde­kükben állhat, hogy a ház szabályai e tekintetben mindig pártkülönbség nélkül megtartassanak. (Za­jos helyeslés.) Pulszky Ágost: Iparkodtam, hogy ne sü­lyedjek a pártok jogos színvonala alá, sem táma­dásban, sem vélemények másokra való fogásával, legkevésbbé pedig — legyen szabad ezt egyszer mindenkorra megmondanom — azzal, hogy ipar­kodtam volna bárkit véleménye szabad nyilvání­tásától elijeszteni akár szóval, akár lármával. Ez állásponton fogok maradni jövőre is, de hogy valaha a pártok fölé törekedtem volna helyezkedni, ezt kereken visszautasítom. (Élénk helyeslés jobb­felöl.) Másodszor azt sem állítottam soha, hogy semmi körülmények közt nem jogosult a budget — kérdéssel bizalmatlansági szavazatot összekap­csolni. Magam is szavaztam több izben ily érte­lemben és legkevésbé fogadom el e tekintetben a következetlenség vádját olyantól, a ki velem együtt többször megtagadta a budgetet, a ki velem együtt többször elfogadta a budgetet. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A tegnapi napon egyszerűen annyit jelentet­tem ki, hogy akkor, mikor a discussio első sorban pénzügyi jellegű, akkor, mikor a budget elfoga­dását — és ebben különbözik a helyzet az 1880-ikitól—fsenki sem állítja még positiv bizalmi nyilatkozatnak: akkor egy bizalmatlansági nyilat­kozat alakjába bujtatott budget megtagadásához járulni, egészen más jelentőséggel és értelem­mel bir. Egyébiránt, t. ház, még egyet vagyok kény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom