Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-296

298. országos ülés január 8.1887. 9 A nemzetközileg megállapított ezen határvonal egész 1853-ig mindkét fél által respectáltatott, de a mondott évben Gyika herczeg „Vereskoton", moldvai neve „Hadjepsia" havasát, melyet Delne, Pálfalva, Csomortán, Csobotfalva és Szentlélek község a határőrizetért Báthori Zsigmond adományaképen bírtak, dorobánez katonákkal, vagyis oláh határőrökkel elfoglaltatta és egyszerűen a maga birtokaihoz csatolta és máig is a Gyika család tulajdonában van. Ezen foglalással kezdetét vették a román határsértések, mert Moldva a „ Vereskoton" havasa által nagy területre ékelve be magát, az új határvonalat ezen foglalás irányában iparkodott helyreállítani és csakugyan már 1863-ban a szomszédos Kerekbükk havasát már saját tulajdonuknak tekintette, mert a dorobánczok Makxem Antal csík-szépvizi lakos 12 darab ökrét Kerekbükk havasán lefoglalták, magukkal hajtották és az illető magyar alattvaló még a mai napig sem birta azokat visszakapni vagy értök kárpótlást szerezni. Magát a havast pedig, mely a nemzetközi okmány szerint Csíkmegye kétségtelen tulajdonát képezé, 1884. és 1885-ben Románia végleg magához csatolta. Ezzel egyidejűleg Románia a határt Apa havasáig akként igazította ki, hogy az ország területét 2 kilométer szélességben és 21 kilométer hosszúságban egyszerűen Romániába kebelezte be, sőt Sólyomtár havasából a dorobánczok, vagyis határőrkatonák ugyanezen évben 2 kilométer szélességű és 6 kilométer hosszúságú területet kihatárolva szintén Romániába kebeleztek. Í885. szeptember havában román törzstisztek vezetése alatt román katonák a Csobános vizére magyar területen 7 hidat építettek és azok ma is katonailag biztosítva épen fennállanak. Természetes, hogy ezen katonai támpontoknak megfelelőleg rendezte be Románia Sólyomtár havasán a katonai őrjáratokat is, melyek mindezideig tartatnak ott magyar területen. Egy ily őrjáratot Csíkmegye erélyes alispánja a múlt évben elfogatott, azonban a belügyminister ur rendeletére kénytelen volt azt minden további vizsgálat nélkül szabadon bocsátani, illetőleg Romániába visszakísértetni, 1886. Julius havában zsedánpataki lakosok saját területükön marháikat legeltetvén, a dorobánczok puskalövésekkel űzték el őket s ugyanekkor egyiköket, Iváncse Tódort utóiérvén, holtra verték. Az igy elfoglalt területeket a maga számára biztosítani akarván, Románia Cantilli György tábornoka által az egész határ mentén, tehát nemcsak Csíkmegye területén, jelző fákat állított fel, melyeket Csíkmegye alispánja a Cibelesz havason megsemmisített ugyan, de tovább nem intézkedhetvén, a többi jelző fák ma is épen ugy fennállanak, a mint a romániai tábornok felállította. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. 1886. augusztus havában Apa havasa haszonbérlőj éuek, Dájbukát Dávid csík-szépvizi lakosnak munkásait a haszonbérelt területről romáo katonák elűzték és azután romániai alattvalók katonai fedezet mellett kaszálták le és takarították össze a füvet. A tulajdonjog ily flagrans és provocaló megsértése annyira elkeserítette a székelyeket, hogy hatvanan megtámadták a katonai őrséget, elűzték a magyar területről és a szénát felgyújtották, nehogy az a románok által elfoglaltassák, mert hisz rendes katonákkal háborút viselni a népfelkelők még nem képesek. Érdekes megemlíteni azt, hogy a román kormány ezen első ellenállásért azonnal panaszt tett ellenünk a külügyi kormánynál, követelvén, hogy az a 3,100 székely — mert a román katonai hírnév érdekében a hatvanat háromezer egyszázra kellett emelni — (Derültség a szélső balon) példásan megbüntettessék. Romániának azonban eszébe sem jutott katonái erőszakoskodásait eltiltani, mert a következő hónapban, azaz 1886. szeptember elején 20 darab romániai marha magyar területen lefoglaltatván és a gyimesi magyar királyi vámhivatalnál lezáratván, onnan román katonák által éjszakának idején elhajtattak, világos jeléül annak, hogy a dorobánczok mennyire respectálják a magyar királyi hivatalokat is. Ugyanazon időtájban történt, hogy Bilibok Péter gyimes-bükki lakos 120 darab juhát romániai katonák magyar területről elhajtották és mai napig román területen tartják. Ha ehhez méghozzá teszszük azt, hogy Csíkmegye területén a kormány rendeletéből a megyének nagy költséggel őrházakat kellett építeni, a mely őrházakat a román katonák részint teljesen megsemmisítettek, másrészt hasznavehetetlen állapotba helyeztek: azt hiszem kétségtelen, hogy Románia határaink ellen katonái által rendszeres támadást folytat és ott a magyar alattvalók élet- és vagyonbiztonsága e támadások martalékául van dobva. Mindezeknél fogva tehát, azt hiszem, hogy a kormánynak azzal, hogy a határsértéseket folytonos evidentiában tartja, meg hogy a kölcsönös kiegyenlítés megkisértését folyamatba tette, ezzel sem az ország határának, sem a polgárok jogos védelmének eleget nem tett. A kormánynak ennél tovább kell menni és mindenek előtt meg kell tenni, a mit nálunknál kisebb államok saját államuk méltósága és az állampolgárok érdekében megtenni szükségesnek tartanak. Ezen intentiók vezettek, midőn a t. belügyminister úrhoz, illetőleg ministerelnök úrhoz, a következő interpellatiót intézem: (Olvassa.) Interpellatió az igen tisztelt ministerelnök úrhoz, ugy is mint belügyministerhez. Van-e tudomása arról, hogy Románia az erdélyi részekben, nevezetesen Csíkmegye területén 2