Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-296
g 296, országos ülés január S. 1887. Interpellatióm szövege a következő: A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi palota építésénél elkövetett visszaélések tárgyában, Interpellatio a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úrhoz. I. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy az új kereskedelmi ministeri palota jó részben a legsilányabb anyagokból, oly lazán lesz építve, hogy egy legközönségesebb bérház építésénél is szilárdabb anyagot használnak, hogy továbbá az építők téglatörmelékből rakatják a folyosók karzatfalait és az ablakok aljait, a kőművesek pedig alig képesek 4—5 centiméteres törmelékből a falat összeállítani, végül van-e tudomása arról is, hogy az építők a törmelékből épült falazatokat rögtön bevakoltatják és csupán a java téglát hagyják meztelenül? II. Az igazság kiderítése érdekében hajlandó-e a minister ur, ezen palota építésénél elkövetett visszaélések megvizsgálására, egy pártatlan szakértői bizottságot kiküldeni, mely részben állami műszaki közegekből, részben érdektelen építőmesterekből fog állani, nehogy a vizsgálat csirájában elfőj tassék? Kérem, méltóztassék interpellatiómat közölni a kereskedelemügyi minister úrral. Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a kereskedelemügyi minister úrral. Győrffy Gyula: T. ház! Kérdést szándékozom intézni az igen t. ministerelnök úrhoz, ugy is mint belügyministerhez azon határsértések tárgyában, melyeket Románia Csíkmegye területén az ország területi integritása ellen minduntalan elkövet. Mindamellett, hogy Mosonmegye idevágó kérvényének tárgyalása alkalmával az igen t. ministerelnök ur incidentaliter, Irányi Dániel t. képviselőtársam felszólalása kapcsán, ugyanezekre válaszolt: kérdésemet még sem tartom fölöslegesnek a ministerelnök úrhoz intézni, sőt ellenkezőleg, e válasza következtében még ha szándékom nem lett volna is, kénytelen volnék e kérdést megtenni. A mondott alkalommal ugyanis, midőn itt a házban constatáltatott, hogy az ország határai nyugatról északnak s keleten át délig, vagyis Mosonmegyétől Orsováig köröskörül a szomszédok kényére van bizva, s midőn ennek kapcsán felhivatott a t. kormány arra, hogy az ország határait helyreállítsa, illetőleg a további határsértéseket meggátolja, a t. ministerelnök ur minden válasza abból állott, hogy a mi három század alatt nem sikerült, annak néhány nap alatt megoldására ő sem vállalkozhatik. Egyszersmind biztosított az iránt, hogy a határsértések folyton nemcsak evidentiában tartatnak, hanem a differentiális pontok megbeszélése és a kiegyenlítés megkísérlése folyamatban van. Őszintén megvallom t. ház f hogy én a ministerelnök urnak ezen válaszán igen tudtam bámulni és meglepő világot vetett azon felfogásra, melyet a magyar állam kormánya az ország területi épsége iránt tanúsított és mely messze mögötte marad Szerbia és Bolgárország, Montenegró és Törökország államférfiai felfogásánál, a kik valóban rájuk nézve igen nehéz viszonyok közepette sem ismertek sürgősebb teendőket magukra nézve, mint saját államaik határait egymás között eligazítani és a kik ezen ügynek elintézésénél nemcsak hogy nem bújtak a határsértések három százados múltja mögé, hanem ellenkezőleg még a határsértések folytonos evidentiában tartásával és a kiegyenlítések megkisértésének folyamatba tételével sem érték be. Én megengedem, hogy a ministerelnök ur ezzel mindama kötelességét, melylyel a terület felségjoga iránt és az országnak tartozik, teljesen kimerítette; azt is megengedem, hogy ezen válasza kielégítheti mindazokat, a kik a ministerelnök ur személye iránt minden áron bizalommal akarnak viseltetni; de nem elégítheti ki az országot és még kevésbé azon állampolgárokat, kiknek a határsértések következtében élete, vagyonbiztonsága a szomszéd kényére van bizva ; (Ugy vmt a a szélső baloldalon) nem elégíthetni ki azokat, kik az ez állapotból folyó károkat elviselni kénytelenek. Ezeknek nincs szükségük arra, hogy a rajtok elkövetett sérelmeket a kormány evidentiában tartsa, ők azokról eléggé érzékeny és megbízható nyilvántartást kénytelenek vezetni, mindössze a mit ők hazájuktól és annak kormányától jogosan követelhetnek, abból áll, hogy ezen sérelmekért elégtételt nyerjenek és a további sérelmektől megoltalmaztassanak. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Mert nem szabad felednünk t. ház, hogy a háromszázados sértéseket csak az osztrákok követték el, de a többi határsértések mind a legújabb időből valók, sőt ezeknek legnagyobb része épen a ministerelnök urnak kormánya alatt történt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Amazok állandó jogviszonyokat nem bántottak, mig ellenben ezek nemzetközi szerződésen alapuló és százados gyakorlat által szentesített magánjogi viszonyokat dúltak fel. Ezek igazolására bátor vagyok a csikmegyei határsértések történetét a t. házzal röviden megismertetni. Mellőzöm ez alkalommal a besztercze-naszódháromszéki és orsovai határsértéseket, melyek csakugyan a múlt év folyamában követtettek el, de a melyekről nekem részletes adatokat szerezni nem sikerült. Magyarország és Románia között Erdélyben a határt azon vonal képezi, melyet a nemzetközi bizottság a szisztovai béke alapján felvett okiratában Erdély és Moldva-Oláhország között megállapított.
