Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

gg 271. országos ülés szeptember 30. 1886. a különbséget is feltüntesse. Erről az én nézetem az, hogy általános nyilatkozatok hordereje és tartalma iránt jobb, ha legkisebb kétely sincsen egy politikai testületben. A kellemetlen igazság többet ér a csakhamar széjjelfoszló illusiónál. Ez általános nyilatkozatokra még további észrevételem is van. Az egyik az, hogy ezen nyilatkozatok tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy az eddig történt folyamatát külügyi politikánknak megmagyarázzák és igazolják, egyszerűen abból az okból, mert a tényeknek sorozata között, a melyeket mind ismerünk és ezen nyilatkozatban lefektetett elvek közt teljes eltérés létezik. A másik, a mi előtt szemet nem hunyhatunk, abban áll és ezt helyesléssel üdvözölném, hogy ennélfogva jövőre politikánk eddigi irányában változásnak nézhetünk elé; mert ha ezen nyilatkozat nem alkalmas is arra, hogy az eddigi tényeket kimagyarázza, arra tökéletesen alkalmasnak kell lenni, hogy a jövő politikai eljárás vezérelveit magában foglalja. A múltra nézve és a jelenben fennálló állapotra nézve, hogy ezen nyilatkozatban magyarázat nem foglaltatik, ezt egy épen actualis kérdést illető példával óhajtom bebizonyítani. E nyilatkozatban azon kijelentés foglaltatik, hogy a Balkánfélszigeten politikánk arra van irányozva, hogy egyetlen idegen hatalom se állapítson meg a szerződések szerint nem létező protectoratust és ne gyakorolhasson állandó befolyást, a mely a szerződések szerint, nem létezik. Ezen nyilatkozat ki van egészítve azzal, a melyet szintén elfogadok, hogy a Balkán-félszigeten senkinek nincs joga egyoldalú fegyveres beavatkozáshoz, vagy protectoratus létrehozásához és e félszigeten levő minden változás, állánrjogi vagy hatalmi viszonyában csakis a berlini szerződést aláirt hatalmak beleegyezéséveltörténhetik. Itt mindenekelőtt az a kérdés merül fel, hogy szerződésszerű jognak és befolyásnak mit tekintünk, mert én nem kis sajnálatomra az európai félhivatalos sajtóban, különösen a német félhivatalos sajtóban azt találom, hogy a praeponderaló hatalmi állást, a melyet Oroszország Bulgáriában elfoglalt és tényleg gyakorol, a szerződésekkel megegyezőnek, a szerződések szellemében lévőnek és jogosultnak tekintik. Félreértés volna nézetem szerint —- és ha tévedek, a t. ministerelnök ur meg fog ezáfolni — az ő nyilatkozatát ugy érteni, hogy azon tényleges túlhatalmi állást és kizárólagos hatalmi befolyást, melyet Oroszország Bulgáriában gyakorol, a szerződéseknek megfelelőnek, vagy szerződésszerűlegkikötöttnek tartja. Ezt a tényleges állapotot ezen nyilatkozat szerint politikánkkal megegyezőnek nem tekinthetjük. Azt állítottam, hogy ha a múltban azok lettek volna politikánk vezérelvei, melyek most előadattak és azok valóban követtettek volna: akkor azon '• politikához, mely Bulgáriában a pbilippopoli lázadás után követtetett, külügyi kormányunk nem csatlakozott volna. Mert a történteknek csak egy magyarázata van, mi hozzájárultunk és támogattunk egy oly politikát, mely a bulgár függetlenségi törekvések teljes elnyomására volt intézve s melynek positiv czélja az volt, hogy azt a hatalmi állást és befolyást, melyet Oroszország ott, részint a bolgár nép magatartása, részint bűnös politikája folytán elvesztett, ne csak visszanyerje, de azt valóságos kizárólagos hatalmi elnyomássá változtassa át. Másként lesz e politikai magatartásunk ezután, a nyilatkozatból azt kell következtetnem, valamint azt, hogy politikánk jövőben az ottani népek függetlenségének kedvező és positiv támogatója leend. A nyilatkozat a Németországgal való viszonyt is érinti általánosan és futólag. Megvallom, óhajtottam volna, a nélkül, hogy kívánnám, vagy csatlakozhatnám azon kívánsághoz, mely a szerződéstartalmának előterjesztésétakarja — mondom — óhajtottam volna, ha a kormány nyilatkozatarészletesebb lett volna. Óhajtottam volna, ha felvilágosította volna a kérdés azon oldalát is, mely a közvéleményt oly mélyen foglalkoztatja, mely nézetem szerint itt-ott sajnálatos szenvedélyességtí hírlapi polémiában is annyiszor nyilatkozott: vájjon csakugyan oly egyoldalú-e a Németországgal való szövetség, hogy leglényegesebb érdekeinkre politikai előnyei ki nem terjednek; de óhajtottam volna azért is, hogy téves felfogások e szövetség természete iránt gyökeret ne verjenek s a hangulat élessé válásának ott vétessék eleje, a hol legilletékesebben lehet felvilágosítást adni. De e kérdés csak általánosságban lévén érintve, nem érzem magamat hivatva külügyi viszonyunk ezen oldalát tüzetesen fejtegetni. T. ház! A nyilatkozat általánosságához több megjegyzésem nincsen. A ministerelnök ur criticus és válságos napokról beszélt. Én azt tartom, a, mennyiben a helyzet komoly, bizonyos higgadt és tapintatos fejtegetést követel, de ily fejtegetést meg is enged. Én abból az okból járulok Horvát Boldizsár t. képviselőtársam azon nézetéhez, hogy a válasz napirendre kitűzessék, nem mintha annak értelmét egész horderejében véve és feltéve, hogy külügyi politikánk vezetésében megtartatik, nem helyeselném: de mert óhajtandónak tartom, hogy egy vita, a lehető nyíltsággal és tapintattal folytatott discussio constatálja a harmóniát a nyilatkozat értelme és hordereje iránt, a nyilatkozó kormány és a nyilatkozatot tudomásul vevő ház felfogása között. Ez felfogásom ä' dologról s ezért Horvát Boldizsár t. képviselőtársam indítványához csatlakozom. (Helyeslés a baloldalon.)