Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

271. országos ülés szeptember 30. 1888, 89 Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Első nyilatkozatomban rámutattam a különbségre, mely van a közt, a hogy egy kormány nyilatkozhatik és a közt, a mit egyes képviselő mondhat. Ezen helyzet kötelességemmé teszi most is, hogy az itt ujabban felmerült kérdésekbővebb, részletesebb fejtegetésébe ne bocsátkozzam. És méltóztassanak megengedni, nem hiszem, hogy valaki helyesen és méltányosan azt mondhatná, hogy a felvilágosítások, melyeket adtam, hátuk mögött maradtak azoknak, miket a világ bármely parlamentjében ily kérdések ily stádiumában adni szoktak, (ügy van ! a jobboldalon.) Nem hátuk megett maradtak, de túlmentek azokon, a mint ezt legközelebb épen e kérdéssel szemben is a világ legelső parliamentjében láttuk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én tudom, érzem, hogy a magyar kormányelnök alkotmányunk szerint a politikai irányzatért felelős, e felelősség elől nem is fogok soha kitérni akarni; épen ezért jeleztem az irányt, melyet ezen politika követ, egyes közbeeső lépések concertálva nem tehetők, ezt talán a t. képviselő ur is átlátja; de a mely perczben az általános irány megváltoznék, tudni fognám kötelességemel (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek előrebocsátása után, ugyanazon okokból, melyeket részletesebb nyilatkozatomban felhoztam, kénytelen vagyok Irányi t. képviselő ur azon ^kívánságára nézve, melyet előbbi nyilatkozatomban mellőztem, kimondani, hogy az irományok előterjesztésének helye és ideje, még ha az ülne is ezen a helyen, a ki első sorban kell, hogy megítélje, hogy az irományok közül mi közölhető, a kérdés jelen stádiumában, ma nem lehetne. Senki jobban, mint én, nem kívánja, hogy mentől előbb oda fejlődjék a dolog, hogy midőn legközelebb alkalma lesz rá annak, a ki első sorban vezeti az állam külügyeit, az irományoknak alapján is előadhassa a felvilágosításokat. Hogy bekövetkezik-e már akkorra a dolgok ezen stádiuma, azt természetesen ma előre meghatározni nem lehet. Épen ezen indokokból nem is nyilatkozhatom általános nyilatkozatomnak horderejéről. A t. képviselő ur ismeri a szerződést, tudja, a mi abban benn van. Én bármily nevezetes hírlapokkal ez iránt polemizálni sem itt, sem másutt nem fogok, de arról biztosíthatom, hogy azon szerződésekből egyebet, mint mi igazán benne van, kimagyarázni nem fogok, még oda sem menni, hogy a szerződés szellemét, nem pedig valódi tartalmát tekintsem. Egy pár kérdésre kell félreértés kikerülése végett nyilatkoznom. Első az, hogy gr. Apponyi képviselő ur hibáztatta és úgy tüntette fel, mintha én Sándor fejedelem ellen azzal valamit mondtam volna, hogy felemlítettem azon telegrammot. KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XIII. KÖTET. T. képviselő ur! Sem kedvem, sem szándékom nem volt, sem nem tettem, hogy Sándor fejedelmet bántsam, de ha az egész politika megítéléséről van szó, egy oly nevezetes factumot egyszerűen mint factumot megemlíteni, azt hiszem, nem lehet hiba, de sőt inkább szükséges, mert az egésznek megértéséhez egyik alapot szolgáltatja. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem bántottam tehát, nem is akartam bántani és minden ilyen szándékot magamtól elutasítok. Továbbá többen a képviselő urak közül, első sorban Irányi képviselő ur, kérdezték azt, hogy mit értek az alatt, a mit mondtam arra nézve, hogy csak figyelmezmeztetés történt Sándor fejedelem irányában és semmi sem történt kormányunk részéről az összeesküvést előidézők érdekében, vagy védelmére ? Gondolom ezek voltak a szavak. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, nem más okért, de azért, mert arra hivatva nem voltam, hogy én a német kormányról nem beszéltem, csak a magunk kormányáról, mondom, csak*' azért jegyzem meg ezt, mert különben hívatlanul szóltam volna, ha egy más kormány fényeiről beszélek. De különben biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy az egy teljesen, minden államok közt lehető, minden fenyegetést mellőző, barátságos hangon tartott figyelmeztetés volt és egyáltalában semmiféle részletezéssel Bulgária belügyeibe nem nyúlt. l)e azt tartom megint — és ebben épen a képviselő ur igazat fog nekem adni — hogy ha egyáltalában, a mint ő is elismerte, lehet egyik állam kormányának a másik állam kormánya irányában is barátságos figyelmeztetéssel élni: ilyen figyelmeztetés épen nagyon helyén lehetett ott, a hol, mint a hírlapokból méltóztattak róla értesülni, sokáig ésj alighanem épen akkor az volt az általános, minden humánus embert aggasztó vélemény, hogy a szembenálló pártok között talán az egymást felváltva, perczileges hatalomra jutókat kölcsönös vérengzésre fogná vezetni. Semmi egyéb nem volt, arról biztosíthatom a t. képviselő urat. A t. képviselő ur azzal sem volt megelégedve, a mit a szövetségi viszonyról mondtam. Én bocsánatot kérek, megvallom, nem emlékezem már, hogy az interpelláló képviselő uraik közül melyik kére dezte, de egyik kérdésben benne volt, hogy olyanok-, viszonyaink általában és Németországgal, amint, azokat a közös külügyminister a delegatióban jellemezte? Épen azért, mert ez volt a kérdés, feleltem rá azzal, hogy olyanok, mint akkor ő általa jeleztetett. Ebben tehát a szükséges és kellő felvilágosítás bizonynyal megvan. Még egy kérdés volt, melyet a t. képviselő ur újra felemlített s a melyre egész határozottsággal felelek. Azt kérdezte, gondolom kapcsolatban eredeti kérdésével, hogy monarchiánk kormánya nem kötötte-e le magát abban a tekintetben, hogy Bulgáriát illetőleg egy bizonyos orosz jelöltet 12