Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

271. országos ülés szeptemlier 30. 18S6. 87 azóta történik, mióta a három császár szövetség viszonyába belementünk. (Igaz! Ugy van! a "bal- és szélső haloldalon.) Mert ez a háromcsászári viszony, ha nem is fosztott meg minket a végleges elhatározás szabadságától, de a kezdeményezés szabadságát nagy mértékben megkötötte, külpolitikai kérdésekben pedig a kezdeményezés a végleges elhatározással egyenlő fontosságú, mert annak gyakran praejudikál. Minden kezdeményezést legalább is megkísértünk egy oly hatalommal egyetértőleg megállapítani, a melynek nem annyira érdekei, mint inkább ambitiói a mi érdekeinkkel ellenkeznek, (ügy van! balfelöl.) Ez körülbelül olyan viszony, mint hogy ha valaki a sakk játéknál minden húzást előbb az ellenfelével akarna megbeszélni. Ez az alaphiba politikai helyzetünkben és ebből magyarázható meg mindazon ellenmondás a tények közt, a melyeket megtűrünk és az irányelvek közt, melyeket fentartunk, mely a ministerelnök ur mai nyilatkozatában is kifejezésre talált, (ügy van! ügy van! balfélől.) Én is csatlakozom tehát az előttem szólott interpelláló uraknak conelusiójához, mert a mi a kérdések megtételére tulaj donképen okot adott, az nem annyira az irányzat iránti kétely, mint a föltételezett irányzat és a tények közti összeegyeztethetetlen ellentét volt és ez a ministerelnök ur válasza által felderítve nincs, (ügy van! ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig a magyar nemzetnek és a monarchiának sokkal életbevágóbb érdekeiről van itt szó, mintsem képviselői kötelességünknél fogva ezt a homályt tovább fentartanunk szabad volna. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Épen azért kérem a t. házat, méltóztassék a ministerelnök ur válaszát a legközelebbi ülések egyikének napirendjére tűzni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: (Halljuk! Eaüjuk!) Azon rövid nyilatkozat, melyet a t. ministerelnök ur az előterjesztett kérdésekre előadott, nézetem szerint két alkatelemet foglal magában. (Halljuk!) Egyik, mely felvilágosítást ad arra nézve, hogy mit tett, vagy mit nem tett monarchiánk külügyi kormánya ; a másik jóval jelentékenyebb elemet, külpolitikánk irányát és érdekeinket a Balkánfélszigeten igyekszik körvonalozni. A mi az elsőt, a tényekre vonatkozókat illeti, én egyet, a mely ugy van kifejezve, hogy semmiféle egyesség az orosz kormány és ami kormányunk közt a Balkán-félsziget nyugati vagy keleti részén gyakorlandó döntő befolyást illetőleg nem létezik és igy ez semmi feltételhez köthető nem volt, ezt a határozott tagadását a hatalmi viszonyok és érdekek iránti, különösen az érdekkörök területi elkülönítésére vonatkozó kiegyezésnek Oroszországgal, én is tudomásul veszem. A másik kérdést nem én intéztem, de miután más oldalról intéztetett és szintén ténybeli eljárásra vonatkozik és a másik kérdésre szintén adatott felelet, röviden megérintem és ez abban áll, hogy: „külügyi hivatalunk Bolgárország érdekében figyelmeztetéssel élt az elhamarkodott lépések és azok következményeit illetőleg, de az összeesküvés okozóinak védelmére vagy azok érdekében semmi lépést nem tett". Hát ez a nyilatkozat annyit jelent, t. ház, hogy csak általánosságban intette óvatosságra, az intés ártatlan nyilatkozat volt s a tény felderítése is ártatlan. De, ha az összeesküvésben résztvettekre vonatkozott volna a figyelmeztetés, a mint ugy látom nem, akkor bátor vagyok arra figyelmeztetni a t. ministerelnök urat és a t. házat, hogy ugy Oroszország, mint Németország diplomatiai képviselői a hivatalos nyilatkozatok kétségtelen szerkezete szerint szintén csak igy figyelmeztetéseket tettek, de a figyelmeztetés egész horderejében olyan volt, hogy végeredményében a Kaulbars tábornok által felállított, cathegoricus követeléssé vált. (Igaz! a baloldalon.) A mi már most azon kérdésemet illeti, vájjon kiegyeztethetőnek tartotta-e kormányunk a berlini szerződés határozatainak, a hatalom gyakorlásának és a dictatura tényleges gyakorlásának azon cselekvényeit, melyek Bulgáriában történnek : arra külön feleletet nem kaptam, hanem az általános nyilatkozatokban foglaltatik reá utalás. És most szabadjon áttérnem a ministerelnök nyilatkozatának messze sokkal fontosabb részére: az általános kérdésre. (Felkiáltások: Hangosabban ! Halljuk! Halljuk!) Ezen nyilatkozat, t. ház, a maga általánosságában véve s véve azt jóhiszeműleg és a nyilatkozatok egész horderejében, megegyezik az én meggyőződésem szerint azon iránynyal és azon nézetekkel, a melyeket én helyesnek tartok külügyi politikánkra nézve, de kénytelen vagyok, t. ház, a félreértés elkerülése végett általános nyilatkozatokkal szemben hangsúlyoznom azt, hogy nyilatkozatok csak akkor keltenek bizalmat — mint én nem kételkedem rajta — ha jóhiszeműleg — ezen nem kétkedem — de egyszersmind horderejűk teljes tudatában történnek. Mert hogy mily veszedelmes politikai irányt általán jellemző nyilatkozat félreértése, arra nézve én ebből a házból egy példát tudok idézni. Méltóztassanak arra az időre visszaemlékezni, mikor egész jóhiszeműséggel a kijelentetett a kormány részéről egy interpellatióra, hogy a keleten levő hatalmi viszonyokban való változások bekövetkezése nem áll monarchiánk érdekében. De ennek a kijelentésnek azétől, a ki tette, horderejében és értelmében különböző értelmet tulajdonítottak, midőn helyeslőleg tudomásul vették és kevés napok története elegendő volt arra, hogy azon értelem közt, melyben az mondatott és azon értelem közt, melyben az tudomásul vétetett,