Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-271
271. országos ülés szeptember 30. 1886. 75 mely Anstria kedvezményezéséből a magyar össztermelésre háramlik. Austriának összes szesztermelése az 1885. évben ugyanis 1.420,000 heetolitert tett; ebből terményadó fizetése mellett, vagyis nagyipari gyárakban, 500,000 hectoliter állíttatott elő és 920,000 hectoliter ätalányozás mellett, tehát mezőgazdasági szeszfőzdékben, mi mellett megjegyzendő, hogy Austriában oly nagy ipari szeszgyártás, mint Magyarországon, egyáltalán nem létezik és hogy az 500,000 hectoliterből 300,000 hl. melasseból (czukorüledékből), 200,000 hl. pedig élesztővel egybekapcsolva állíttatott elő — a termelés túlnyomó nagy része azonban burgonyaszesz. Az Austriában termelt 1.420,000 hl. szesz után 9.436,000 frt adó fizettetett, minélfogva egy hectoliter szeszre 6 frt 80 kr. adó esik; ennek ellenében a fennebbi tételek Magyarországon egészen máskép alakulnak. Magyarország szesztermelése az 1885. évben 1.250,000 hectoliter volt, ebből 800,000 hl. nagyipari szeszgyárakban, 250,000 hl. mezőgazdasági szeszfőzdékben és 200,000 hl. kis üstfőzdékben állíttatott elő. Az átlagos adótétel tehát hektoliterenként 8 frt 40 kr. — a 10 1 /* millióra rúgó szeszadóbevétel után számítva. A mezőgazdasági szeszgyáraknak biztosított nagy kedvezmény tehát hazánkban 250,000 hectoliternyi szeszmennyiség után élveztetik, Austriában ellenben 920,000 hectoliter után, miből világosan látható, mit kell Magyarországnak saját érdekében tennie és mily nagy hátrány háramlik hazánkra, ha a nagyipari szeszgyártást megrontja, mely hátrány azután nemcsak a közvetlenül érdekelt nagyiparosokra, hanem a mezőgazdaságra és az állami bevételekre is érezhető hatással lesz. A mezőgazdasági szeszfőzdéknek jelenleg nyújtott rendkívüli kedvezmény előnyére lesz ugyan egy-két magyar gazdának, de az összes magyar mezőgazdaságnak igen nagy kárt fog okozni. Az a különbség, t. ház, a mely a szesznél észlelhető, tapasztalható a czukortermelésnél is. A czukoriparra vonatkozólag szintén oly természetű hátrányokat eonstatált az 1869. évi adóenquéte. Ez alkalommal kimondatott, hogy hazai czukorgyáraink sikerrel alig képesek versenyezni a monarchia másik felében kedvezőbb viszonyok közt működő gyárakkal. Ennek egyik főoka az, hogy Magyarország éghajlati fekvése, egészben véve, kapcsolatban a rendetlen esőjárással és gyakori tartós aszályra, répatermelésre általában kevéssé alkalmas, mint Morva-vagy Csehország, nálunk a talaj túlságos sótartalma, a munkaerő drágasága, az építkezéseknek 30—40%-kal drágább volta, a jó utak hiánya, a költségesebb szállítás, a segédipari gyárak távolfekvése, mind oly körülmények, melyek már magukban is súlyosan nehezednének ez iparágra, ha a répaczukor tartalma oly sokkal, 15—20%-kal nem lenne is csekélyebb és hamutartalma sokkal nagyobb, mint az osztráké. Ezt világosan és határozottan constatálja egy szakértő is, a kinek ebbeli véleménye csak e napokban jelent meg a múlt évi budapesti kiállítási hivatalos jelentésben. E szerint, ha a magyar ember 15—20 százalékkal olcsóbban lenne megadóztatva, mint az osztrák, ezzel csakis a répa czukortartalmának különbsége egyenlittetnék ki. A többi hátrányokat, a gazdasági, szállítási és munkásviszonyaink fejletlenségét, a fűtőanyag drága voltát az adótörvény ezen vélemény értelmében sem képes kiegyen íteni. Az eddig érvényben volt czukoradóztatás hátrányait különben maga a kormány is elismeri és constatálja a czukoradó-reform iránti előterjesztésében, hogy nemcsak czukorgyáraink pusztulnak, hanem a magyar czukortermelés általában és aránylag az osztrák czukortermeléshez képest is folyton kedvezőtlenebbé alakul. Mert míg 1878/9-ben ez az arány 7'75%-ot — 92-257°-ot, most az arány 5'44 — 94'56%-ot tett. A czukoradó-javaslat a magyar termelésnek kedvezőbb terményadó-rendszerén nyugszik ugyan, de abban még a répa czukortartalma közötti különbség sincsen kiegyenlítve. Én azt hiszem, tisztelt ház, nem szükséges tovább tényadatokat felhoznom annak bizonyítására, hogy az ipari termelés épen azon iparágaknál, a melyekkel kapcsolatban a fogyasztási adókról itt szó van, mily különböző viszonyok között történik a monarchia két államában. Az ezen különbözőségnek logieai következményei oly nyomatékosak, hogy már 1878-ban azok, a kik akkor a t. háznak ezen oldalán ültek, szükségesnek tartották a vám- és kereskedelmi szövetség tárgyalása alkalmával, az első czikknél egy módosítványt beadni, a mely kimondja, hogy a két állam közötti szabad forgalom köréből kivétetnek az állami egyedáruságok és azon kivül az iparos termeléssel szoros kapcsolatban álló és fogyasztási adó alá eső czikkek, jelesen a sör, szesz és czukor. Ugyanezen módosítvány azt czélozza, hogy az állami egyedáruságok tárgyainak egyik államból a másikba vitele egyáltalán tilos, a szabad forgalom köréből kivett és fenn elősorolt czikkek bevitele pedig csak azon fogyasztási adóösszeg megfizetése mellett engedtetik meg, a mely fogyasztási adó a belföldön termelt ily czikkek után fizettetik. Nagyobb adókat e tekintetben sem lévén szabad egymástól szedni, mint a minők a belföldi árút terhelik. Ebből a szorosan logikai következtetés az, t. ház, hogy ha a termelési viszonyok csakugyan oly különbözők, mint azt bátor voltam előadni, 10*
