Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

76 271. országos ölés szeptember 30. 1886. akkor az adók sem kezelhetők egyöntetűen, | u gyanazon módon, (Ugy van! balfelől.) A szóban levő módosítvány ellen akkor e házban főleg két ellenvetést hoztak fel. Az egyik ellenvetés az volt, hogy nem helyes a vámterületi közösség által biztosított szabad forgalmat illusoriussá tenni az által, ha a fogyasztási adók érdekében a külön törvényhozásnak megfelelőleg esetleg zárvonal állíttatik fel. Erre az ellenvetésre már akkor nagyon helyesen utaltak arra, hogy hiszen vannak egységes vámterületet képező államok Európában, melyek egyúttal külön fogyasztási adóterületekből állanak. Rámutattak Németországra, melynek egységes vámterülete négy külön fogyasztási adóterületet képez és ez a forgalomszabadságot ott egyáltalában nem semmisíti meg. A ki Németországban járt és ezeket a dolgokat megfigyelte, tapasztalhatta azt, hogy különböző fogyasztási adó-törvényhozások következtében szükségessé vált határszéli kezelés sokkal egyszerűbb, könnyebb és kevesebb költséggel eszközölhető, mint azt az illető törvények elolvasása után képzelni lehetne. És hogy ez a rendszer ott az érdekeknek mennyire megfelel, bizonyítja azon körülmény, hogy nem is szándékoznak azt mostanában sem megváltoztatni. Erre bizonyíték azon vélemény, melyet a szeszmonopolium tárgyalása alkalmával a kölni kereskedelmi és iparkamara adott és a melyben felemlíti, hogy a szeszmonopoliumra vonatkozó törvény 89. §-ában foglalt azon lehetőség, hogy Bajorország, Baden és Württemberg is belépjenek az együttes német fogyasztási területbe ez idő szerint úgyszólván ki van zárva, mert Bajorország oly magatartást követ, mely mellett az lehetetlen és ha Bajorország nem hajlandó az egységes német fogyasztási területbe bemenni, akkor az említett másik két ország is azon kivül marad. De felhozatott, t. ház, midőn az említett módosítvány itt a házban tárgyaltatott, az is, hogy az a zárvonal, mely szükségessé válik a fogyasztási adók önálló kezelhetése végett, igen költséges lesz s felemészti az igy elérhető jövedelmi többlet jelentékeny részét. E részben nagyon helyesen utalt egy oly férfiú, ki azelőtt Magyarország pénzügyeit kezelte, azok részleteiről tehát kellőleg tájékozva lehetett, hogy számítása szerint a költségek nem emésztenék fel az igy biztosítható pénzügyi eredményt. Magyarország vámátalánya, melyet a közös vám határellátásáért évenkint kap, 450,000 forintot tesz és rendesen ezt sem meríti ki. Miután a Kárpátokat nem szükséges ugy ellenőrizni, mint a nyilt határt, véleménye szerint legfeljebb még egyszer ennyibe kerülhetne a fogyasztási zárvonal felállítása. De engedjük meg, t. ház, hogy tetemesen többe kerülne és engedjük meg, hogy épen az osztrák tartományok felé eső határ ellenőrzése azt lényegesen megdrágítaná, a mit én különben nem hiszek, még akkor is a következők arról győznek meg engem, hogy az pénzügyileg sem lenne káros. (Halljuk!) A zárvonal kiadásaiból okvetlenül le kellene vonnunk azon kiadásokat, mert ezekre nem lenne szükség, melyeket belföldi fogyasztási adóink érdekében, például a kávé-, sör-és ezukorfogyasztás ellenőrzése czéljából kell tennünk. Másodszor nagyon fontos dolog az, hogy ha ugy fejlődnek a dolgok, a mint megindultak, pénzügyi károsodásunk olyan nagy lesz, hogy ezzel szemben a zárvonal összes költségei is eltörpülnek. Figyelmet érdemel tovobbá az is, hogy akkor nem lennénk kénytelenek a statistikai adatokat ugy gyűjteni, mint most, hanem droit de statistique szedése mellett tehetnők ezt a határon. Ezen illeték szedésére épen annyira jogosítva vagyunk, mint a statistikai adatok gyűjtése alkalmával ma szedett illetékekre. De ha mindez nem is állana, h zárvonal összes költségeiben nyilvánuló pénzügyi egész érdekkel csakis a közgazdasági nagy érdek állana, mely azzal összefüggésben van, ez is ellensúlyozná azt, hogy Magyarországnak kiszámíthatlan horderejű érdeke az, hogy a közvetett fogyasztási adókkal kapcsolatos iparágak tönkre ne menjenek, hanem lehetőleg fejlesztessenek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És erre, t. ház, két irányban fektetek súlyt. Egyfelől a közgazdasági életérdek parancsolja azt, hogy azon iparágainkat, melyek megvannak, ne engedjük elcsenevészni. Mindig arról beszélünk, t. ház, hogy ipart kell teremteni az országban és a létező iparágak létfeltételeit sem vagyunk hajlandók biztosítani. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Másodszor fontos a pénzügyi tekintet, mert arról én is meg vagyok győződve, hogy a mi pénzügyi rendezkedésünk a fogyasztási adóknak kellő mérvű kihasználása nélkül egyáltalában lehetetlen. Letétien, t. ház, hogy mi az egyenes adókat emeljük. A takarékosság is csak bizonyos mértékig engedhető meg, azontúl az állami feladatok veszélyeztetésével jár. És habár talán pártpolitikai szempontból nem egészen helyes is, de én mégis, mert a pénzügyi rendezkedést nagy nemzeti érdeknek tartom, rá kívánok mutatni ez alkalommal arra a lehetőségre, a mely a pénzügyi zavarok megszüntetése tekintetében a fogyasztási adók kihasználásánál kínálkozik. Míg nálunk, t. ház, a szeszadó hectoliterenként átlag 8 forint 40 krajczárnál nem tesz többet, addig más országokban ennek tízszeresét, sőt tizenötszörösét tudják az állam részére biztosítani. Oroszországban például 78 forint, Belgiumban 75, Észak-Amerikában 127,Francziaörszágban 78, Angliában 110 forint az összeg, melyet egy hectoliter szesz után fogyasztási adóban fizetnek. Igaz, nálunk a szeszfogyasztás kihasználását a regale-illetékek hatása akadályozza.