Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

270. országos ülés szeptember 29. 1886. 59 pei közt, nem hogy elidegenedés állana be, hanem az összetartozandóság érzése sokkal jobban fejlődnék ki és nem szenvedne ez rázkódtatást azon folytonos érdek-összeütközések által, a melyek mellett a jelenlegi viszony fönn sem tartható ? A kormány, tudva azt, hogy Magyarország érdekének a védvámpolitika nem szolgálhat, a politikai nehézségeket, a melyek ezen szerződési viszony fölbontásából erednek, folytonosan fokozta és pedig az által, hogy az osztrák iparnak helyzetét évről-évre irigylésre méltóbbá tette. 1878-ban az első autonóm vámtarifa megállapításával annak oly védvámi előnyöket biztosított, a melyek valóban igen nagyok. Ezeket fokozta 1882-ben és most az új tarifa-javaslattal, a melynek sorsa felől még egyáltalában nem vagyunk tisztában, újból az osztrák ipar javára a védvámok felemelését kívánja. Hogy lehessen tehát reményleni, hogy még a legnagyobb erömegfeszítés mellett is lehetséges legyen érdekeinket érvényre emelni, ügyünket győzelemre vinni, hogy ha a kormány folytonosan javítja az osztrák ipar helyzetét és ha aztán ehhez az osztrák nagyipar ép oly erővel ragaszkodik, mint az uzsorás, a ki mindig nagyobb kamatlábat élvez tőkéi után. (ügy van! a szélső baloldalon.) Egy másik sajátságos jelensége annak, hogy a kormány hová vitte az alkut Austriával, az, hogy a közgazdasági előnyök tekintetében a kormány bámulatos közönyt, érdeklődés-hiányt tanúsít, mig a harcz más téren, a pénzügyin mozgott. Megengedem, hogy az iránt, a mi az állampénztár gyarapítására szolgál, a kormánynak igenis van érzéke. A midőn arról van szó, hogy Austriával egy viszony állapittassék meg, a mely Magyarország iparának, mezőgazdaságának és kereskedelmének jövőjéről egész 10 évre határozzon, min veszekszik a két kormány'? A petróleumon. És miképen áll t. ház, ez a kérdés ? Megengedem, hogy ez pénzügyi szempontból lényeges lehet, de közgazdasági szempontból ennek jelentősége nagyon csekély, mert a petroleum-ipar nem olyan ipar, a mely magyarországi termékek feldolgozásával foglalkozik, mert az orosz és az amerikai petróleum feldolgozása Magyarországra nézve csak mérsékelt közgazdasági fontossággal bir, noha, lehet, némi pénzügyi előnyt nyújthat. Miért nem fordít gondot a kormány oly iparágak fejlesztésére, a melyek Magyarország termékeit értékesítik. Miért nem gondol ily sokat a gyapjúval, mikor abból a behozatal oly nagy ? Mikor azonban csak utólag felhozta, hogy a gyapjúra esetleg 10 frtnyi csekély vám vettessék, Austria közvéleménye mint egy ember feljajdult és az osztrákok ugy tekintettek minket, mintha merényletet követtünk volna el életük ellen. Austria megvédi a saját érdekeit, a mikor a zsebről van szó, de mi nem birunk kellő érzékkel a közgazdasági érdekek iránt. Holmi Janszky-ügyekben mi is tudunk zajt csinálni, de a hol közgazdasági érdekekről van szó, ott közönyösek vagyunk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Már volt alkalmam, t. ház, érinteni, minő hátráayok és minő előnyök várhatók nemzetiségi szempontból az önálló vámterület létesítésétől. A milyen előny volna ez, olyan veszedelem rejlik másfelől a vámterületi közösségben. Méltóztassék Románia példáját tekinteni. Románia kitűnően van kormányozva; pénzügyileg nem nyújtózkodik tovább, mint a meddig takarója ér, de mégis megteremti mindazon intézményeket, melyek culturájának és közgazdaságának szükségesek. Tessék megnézni Románia kikötőit, hogy vannak azok kifejlődve és mily kis áldozatok árán; és tessék megnézni, mit tudott csinálni Magyarország nagy áldozatok árán Fiúméból? Romániában a jólét haladni fog, mert ott az adó kicsiny, a keresetfonások nagyok. És méltóztassék meggondolni, hogy Románia megerősödésének, gazdasági fejlődésének mily hatása lesz, mily attractiót fog képezni Erdélylyel szemben, midőn mi az erdélyi ipart a vámszövetség miatt kénytelenek vagyunk sínylődni engedni. És ép önöknek, (a jobboldal félé mutatva) kiknek kormányzata alatt ez történik, a kik az államháztartást oly költséges alapon rendezték be, kik az államot a fényűzések tömkelegébe sodorták, a kik 15 milliós országházat építenek, a kik iskolai czélokra palotákat emelnek, a kik behozták a ministeri pensiókat, (Élénk tetszés a szélső baloldalon) a kik az administratióban is a fényűzés elvét fogadták el: önöknek kellene leginkább arra gondolniok, hogy az ország pénzügyeit oly helyzetbe hozzák, hogy e kiadásokat megbírja. De erre nem lesznek képesek, ha az önálló vámterület által biztosított pénzügyi előnyöknek birtokába nem fognak jutni. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Legyen szabad beszédemet Deák Ferencz azon szavaival végeznem, melyeket annak idején a szent-gróti védegylethez intézett: „Igen rosszul vélekednék, ki azt hinné, hogy csak harczok zivatara sodorhat el egy nemzetet; van még egy más, lassúbb, de dicstelen és aljas nemzeti halál is: a közeiszegényülés, vagy nemzeti sorvadás. Ettől hazánkat megóvni a jelen időnek feltétlen parancsa, nekünk legszentebb kötelességünk, legmagasztosabb honfi tisztünk." Kérem, méltóztassék elfogadni a különvéleménynyel kapcsolatos határozati javaslatot. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélső balon. Felkiáltások: Halljuk a határozati javaslatot!) Tors Kálmán jegyző (olvassa). Elnök: T. ház! Meg kell jegyeznem, hogy ez nem határozati javaslat; nem ugy van szerkesztve s nem is volt ugy bejelentve. Én a mikor