Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

270. országos ülés szeptember 29. ISS6. D;:. Hasonló véleményben vagyok én is s azt hiszem, hogy a közlekedési eszközök rendkívüli fejlettsége mellett, midőn azon differentiák, melyek a távolság, a termelési viszonyok különbözősége által régebben okoztattak, ma már nem állanak fenn. De ebből én egészen más consequentiát vagyok kénytelen levonni. Azt mondja a t. előadó ur, hogy azért, mert egész Európa védvámpolitikát űz, fenn kell tartani Austriával a vámközösséget, tudniillik a legszélsőbb szabad kereskedelmi politikát Austriával szemben. Mi lesz ennek a következménye ? Minden önálló rendelkezési joggal biró állam védi határait, teremt ipart otthon, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Valamennyi államnak ez kisebb-nagyobb mértékben sikerülni fog, egyedül Magyarország lesz az, mely kezdetleges helyzetben marad (Ugy van! a szélső baloldalon) s épen az európai védvámpolitika annál kényszerítőbb hatással lesz arra, hogy saját iparunkat védjük, mert ha mi ezt nem akarjuk tenni, akkor mi a régi foglalkozás mellett megmaradva, olyan helyzetbe fogunk jutni a többi eultur-államokhoz képest, mint a milyen viszonyban van a szekér a vasúthoz, a régi deliganee a telefonhoz és távirathoz. Egy ilyen állapotban lévő ország fentartani magát képes nem lesz. (ügy van! a szélső baloldalon.) A t. előadó ur szives volt külön véleményem egyik-másik pontjára reflectálva, különösen arra is észrevételeket tenni, hogy mennyire nem áll az, hogy a közös vámterületen szerződéses politikát nem lehet űzni és annyira ellentmondónak és hogy ugy mondjam, helytelennek találta e felfogást, hogy épen az ellenkező szélsőségbe esett, azt mondván, hogy csak a közös vámterület mellett lehet szerződéses politikára reményünk. Méltóztassék, t. ház, magokat egyszerűen mint gyakorlati emberek ugy képzelni, mintha alkuba bocsátkoznának a külállamokkal. Kétféle irányban lehet szerződések kötéséről szó: egyfelől nyugottal az iparűző államokkal, másfelől délkeleten a mezőgazdaságot űző államokkal. Mily helyzetben lennénk, ha Austria-Magyarország a mostani közös vámterület és védvámpolitika mellett Németországgal szerződési alkudozásba jő? Magyarország azt mondja: Németországgal szerződni akarok; a német ipar olcsó vám mellett bebocsátást nyer a magyar területre, ezt megengedem, ha viszont megnyitja fogyasztási területét nyersterményeimnek. Austria, melynek ipara majdnem ugyanazon czik keket termeli, a melyeket Németország, azt mondja: mi közöm nekem a te mezőgazdasági terményeidhez ? az én iparom tönkre megy az ilyen szerződés mellett; azért neveltem én 20 évi védvámpolitikával iparomat, hogy most a te nyersterményeid értékesítéseért tönkre tegyem ? Nem fog- reá állni. És mi fog történni? Az, a mi 1878-ban, szerződés Németországgal létre nem fog jönni. Ez fog ismétlődni akármilyen nyugoteurópai állammal. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Keleten ismét egy példa áll előttünk, Románia példája, de ez ismétlődni fog a többi keleti államokkal szemben is. Mi, Magyarország, nem szerződünk a keleti államokkal, azért, hogy szabadon ne bocsássák fogyasztási területeinkre nyersterményeiket, egészségügyi tekintetben nem kellően ellenőrzött marháikat, mert miattuk a mi egészséges marháinkat nem eresztik be a nyugoteurópai piaczokra. Mi kelet felé kénytelenek leszünk a leghatározottabb elzárkózási p olitika mellett állani. Miként jönne létre tehát szerződés? Keleten a mi érdekeink végett nem szerződhetik Austria, a nyugaton mi nem szerződhetünk Austria végett. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Nem tudom elképzelni, hogy gondolnak a közös vámterületen szerződéses vámpolitikát űzni. Itt a szerződéses politikáról le kell mondania annak, a ki a közös vámterületet elfogadja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És a fogalmak e sajátságos homályossága igen meglepett engem akkor, midőn egyfelől az osztrák kereskedelmi minister kormányra léptekor első dolgának tekintette az ottani kereskedelmi és iparkamarának, tudomásom szerint e szakban a legjelesebb testületnek, egy levelet irni, melyben határozottan a szerződési politika hivének vallja magát és azt a nézetét fejezi ki, hogy a jövőben az eddigi rendszerrel szakítva, szerződési politikát kell űzni; és — nem szívesen idézek oly dolgokat, a melyeket csak hírlapokból tudok — de épen a mai lapokban olvasom, hogy a szabadelvű kör tegnap tartott értekezletében igen tisztelt közgazdasági ministerünk egészen hasonló nyilatkozatot tett. (Derültség a szélső balon.) Nem tudom, valónak tartsam-e, de azt olvastam, hogy ő is a szerződési politika határozott hivének vallotta magát. Már most én nagyon élénken tudom elképzelni, hogy milyen lesz ezen szerződési politika, a melyre nézve a tisztelt osztrák minister ur és a mi tisztelt közgazdasági ministerünk oly kitűnően egyetértenek. (Derültség és helyeslés a szélsőbalon.) De azt mondják, tisztelt ház, hogy az önálló vámterületen mi szerződési politikát ép oly kevéssé fognánk űzhetni, mint most; ha Magyarországnak iparát védeni kell, ha Magyarországnak egyúttal mezőgazdasági terményeit értékesíteni kell, akkor az ugyan abba a helyzetbe fog jutni, a melyben most van, a nélkül, hogy azon előnyben részesülne, hogy Austriát, mint fogyasztási területet megtartsa. Legyen szabad e tekintetben egy kérdést intéznem. Ez idő szerint agrár-vámok, melyek e nevet megérdemelnék, nem léteznek; a most létező gabonavámokat nem lehet agrárvámoknak mondani. Ugyan tisztelt ház, miért vásároltak eddig az osztrákok magyarországi gazdasági terményeket? Kényszerítve voltak arra? Valami módon pressiót gyako-