Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-270
Lo 270. országos ülés szeptember 29. 188«. % r oltunk mi Anstriára, hogy mezőgazdasági terményeinket megvegye? Tisztán szabad akaratából vette, mert másutt elímyösebben nem vehetett. (Helyeslés a szélsőbalon.) És e tekintetben a viszonyok nem fognak megváltozni. Mi ellenben az ő iparczikkeit nem szabad akaratból vettük, hanem, mert kényszerítve voltunk arra. (Helyeslés a szélsőbalon.) Kern tudom tehát elképzelni, hogy jövőben, ha az önálló vámterület mellett Austriával szerződési poiikát akarnánk űzni, ha Austriával oly rendkívüli kedvezményeket megengedő szerződést akarnánk kötni az Önálló vámterület mellett, miért vesztenők el Austriáí, mint fogyasztási területet ? De igenis bekövetkeznék az, hogy mig most Austria monopóliumot űz velünk szemben ezen a téren is, a mi bevásárlási piaezunk megoszolnék, a mi köz gazdasági fejlődésünk határozott előnyére válnék, ugy és kivált a mezőgazdasági termelésnek, valamint a többi termelési ágaknak cs a fogyasztóknak. A kik ezt kétségbe vonják, tisztelt ház, azok egyáltalában ignorálnak egy oly közgazdasági elvet, a melyet e kérdés megítélésénél figyelmen kivül hagyni absolute nem lehet. És ez, tudniillik a normális viszony a forgalomban, a csereviszony, hogy árúk árúkkal fizettetnek meg — oly közgazdasági princípium, melyet kétségbe vonni nem lehet. Midőn tehát a külföldet kizárjuk a magyarországi pia czokról, midőn ipari czikkekben való fogyasztásunkat kizárólag Austriából fedezzük, akkor hogyan jussanak a külföldi államok azon helyzetbe, hogy nyersterményeinket vásárolhassák ? A kereskedelmi öszszeköttetést sem lehet fentartani. Ha Anglia hajói iparezikkekkei megrakva Fiúméban megjelennének, azok visszrakomány nélkül nem mennének vissza. (Ugy van! Helyeslés a szélső balon) de midőn Angliából soha sem hozunk semmit, miért menne az oda ? És;imi hajóink is hasonló helyzetben vannak, mert ha például mi lisztet viszünk Angliáb &, onnan nem hozhatunk vissza semmit és azért az angol s a többi tengeri kereskedők szállítási díjaikkal mi eoncurrálni sohasem fogunk. És a vámterületi közösség ezen helyzetben még más speciális bajokat is okoz nálunk, tudniillik azt, hogy minden dolog, a mire más államnak egy költség kell, nálunk kettő kell. Ha fiumei kikötőnket ki akarjuk fejleszteni, külön subventiót fizetünk a Lloyd-társulatnak és külön subventiót az Adriának. A eonsulatusi intézmény közös intézmény; hogy ez mily szolgálatot tesz nekünk, azt talán a tisztelt előadó ur és a tisztelt minister ur jobban tudják mint mi. És mi történik mostV Egy oly intézkedés, melyhez én a t minister urnak gratulálok, mert igen helyes. Olvastam ugyanis, hogy legújabban Belgrádban kereskedelmi ügynökséget szerveznek, melynek az lesz feladata, hogy a magyar forgalom és kivitel érdeke felett őrködjék. Bár az egész Balkán-félszigeten a fő piaczokat mindenütt ily ügynökségekkel látnák el! Ezt csak helyeselném; de ennek is az lesz a következménye, hogy egyfelől fizetünk s a közös consulatusokra, másfelől pedig külön fizetünk ezen ügynökségekre, mert különben érdekeink teljesen védtelenek maradnának. így megy ez végig egész külkereskedelmi politikánk terén. T. ház! Mindazon számadatok nagy része, melyeket felhozni bátor voltam, a mint azt méltóztatnak tudni azok, kik a t. kormány előterjesztését olvasták, igen kevés fáradságomba kerültek, mert a ministeri előterjesztésben rendelkezésünkre voltak bocsátva. De midőn a t. kormány mindezen dolgokat constatálta, midőn felsorolja, hogy Angliában egészen elvesztettük a piaczot, Németországban, Francziaországbanés Svájczban ilyen és ilyen arányban és hogy egyáltalában mennyire reá vagyunk utalv T a mezőgazdasági termelésünk értékesítése tekintetében Áustriára, mintegy megelégedetten megveregeti saját vállait, (Derültség) megdicséri magát és azt mondja: mivel ily kitűnően vittem 20 éven át az ország közgazdasági ügyeit, el vagyok határozva, hogy jövőben is e politikát fogom követni. {Élénk derültség balfelől.) T. ház! Az önálló vámterület előnyei e házban, különösen az 1878-iki vita alkalmával igen tüzetesen és igen behatóan kimutattatván, valóban érzem, hogy bocsánatot kell kérnem a t. háztól, a midőn egész röviden újból foglalkozom e dologgal; de nekem, mint azon párt szóvivőjének, mely amióta fennáll, határozottan és folytonosan az önálló vámterület elve mellett küzdött annyival is inkább, mivel most azt hiszik, hogy ez eszme az országban tért vesztett, kötelességszerű feladatom azt lehető röviden elmondani. (Halljuk!) Első és legközvetlenebb haszna az önálló vámterületnek az volna, hogy annak segélyével Magyarországon azt, a mi még csak csirában van meg, t. i. az ipart, ki lehetne fejleszteni. Hogy miért, azt indokolnom alig szükséges. A ki a közgazdaság történelmével foglalkozott, tudja— már az első és másodéves jogász is — hogy a világkereskedelem és világipar históriája egyetlen egy államot sem jegyzett fel, a mely védelem nélkül tudta volna az ipart megteremteni. Austria 1802 •. óta prohibitiv rendszert űzött, de ő neki volt balekje. (Derültség) saját fogyasztási területén és igy szép virágzó ipart tudott teremteni. Oroszország 40 évvel ezelőtt egészen ipar nélküli állam volt s ma 56 ezer gyárral bir és azoknak ipari termelése egymilliárdkétszáz millió rubelre rúg,a mi a mi pénzünk szerint körülbelül két és fél, egész 3 milliárd frt. Pedig Oroszországnak culturája, népességi és munkabér - viszonyai nem kedvezőbbek, mint Magyarországéi, csupán annyiban kedvezőbbek, hogy saját érdekei felett önmaga rendelkezik, hogy oly prohibitiv rendszerrel védi határait, mint védte Austria 1853-ig és megteremtette, a mire szüksége
