Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

270. országos ülés sz Austriával megindultak, minő impressiók alatt állott a nemzet? Két emlék állt a nemzet előtt. Az egyik az, a mikor Magyarországon még önálló vámterület volt, de Austria a közbenső vámsorompókat érdekeink ellen használta fel és a mikor a magyar nemzetnek az akkor űzött vám-és kereskedelmi politikára befolyása nem volt. A második az, hogy az 1852-től 1867-ig Austria és Magyarország között fennállott közös vámterületen oly közgazdasági lendület állott be, amely bizonyos elfogultságot keltett a nemzetben ezen állapot iránt. És ez természetes is volt, mert azt senki sem tagadhatja, hogy a vámterületi közösség Austriával 1852-től 1867-ig előnyösebb volt Magyarországra, mint az önálló vámterület, melyet Magyarország ellen használtak, melynek alapján Magyarországot, mint gyarmatot kizsákmányolták. De azért Kossuth Lajos és akik vele mentek, azt akarták, hogy az önálló vámterületen magyar nemzeti politika űzessék és abból az erőből, a mely ez eszmében volt, merítette a következtetéseket arra, hogy Magyarországon az ipar fejlesztessék, a foglalatosságok változatossága megteremtessék. Tehát abból, hogy a közös vámterület 1852-től 1867-ig Magyarországra kedvezőbb hatással volt, mint az a gyarmatrendszer, melyet Austria akaratunk és felszólalásaink daczára ellenünk 1848-ig alkalmazott: abból, mondom, e kérdésre argumentumot levonni nem lehet, hanem ebből épen ellenkezője következik annak, a mit a tisztelt előadó ur is következtetni akart. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1878-ban már a jelenlegi kormánynak characterét kölesönző kormányelnöknek vezetése alatt történt a második kiegyezés. 1878-ban az a helyzet, mely 1867-ben fennállott, már nem volt meg. A kormány tapasztalatokat tett, ismerhette azon viszonyokat, melyek Austria és Magyarország között fejlődtek és tudhatta, hogy csak akkor lehet Magyarországot pénzügyileg és gazdaságilag reformálni, lábra állítani, ha megadatik az a lehetőség, hogy a foglalkozások változatossága behozassák. De a kormány 1878-ban ép oly kevéssé tudta magát elhatározni arra, hogy erélyesen sürgesse a nemzeti politika győzelmet, mint ma. De akkor legalább egy nagy elhatározásra tudta magát rászánni, tudniillik felmondta Austriának a vámszerződést. A decadence 1878 óta máig már oly nagy, hogy a kormány mindent elkövet és ve • lünk ma e vámszövetséget a jelen, kellően elő nem készített, hézagos alakjában tárgyaltatja, tisztán azért, hogy ne legyen kénytelen a vámszerződést Austriának felmondani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez azt mutatja, t. ház, hogy a lefolyt évtizedben a kormánynak nem haladt az érzéke a nemzeti politika iránt, hanem határozottan hanyatlott, (ügy van! ügy van! a szélsőbalon.) Hogy mégis, a mennyire lehet, képet alkoseptembcr 29.1886. 5} sunk magunknak a dologról — bár tulaj donképen ez csak elméleti kérdés, mert a többség úgyis el van határozva arra, hogy a szerződést ugy a mint van elfogadja (Tetszés a szélsőbalon) — de saját lelkiismeretünk megnyugtatására az volna feladatunk, hogy kutassuk, hogy 1878 óta, a mikor jónak látták megkötni a szövetségi szerződést Austriával, vájjon változtak-e a viszonyok annyira, hogy más irány, más politika követése válnék szükségessé ? Megvallom, hogy azon adatok, melyek a helyzet megítélésére szükségesek, sem nekem, sem másnak az országban nem állanak rendelkezésére. Azon forgalmi adatok, melyekkel rendelkezünk, megbízhatóknak és komolyan számba vehetőknek csak 1883. óta mondhatók, mert a kezdet nehézségei meggátolták a statistikai hivatalt abban, hogy e forgalmi adatokat elfogadhatókká tegye. Másfelől az, a mi egy ország gazdasági fejlődésénél irányadó, tudniillik a létező iparágak felvétele, a termelési mennyiség kimutatása egyáltalában nem létezik. Hisz már hallottuk, hogy több év óta foglalkozik e munkával a statistikai hivatal, de én azt hiszem, hogy nem állott a kormány érdekében, hogy e munka ma, midőn a vámszövetség tárgyaltatik, készen legyen és mi alapos forgalmi adatok birtokában legyünk, midőn e cardinalis kérdésben kénytelenek vagyunk dönteni. Hegedüs Sándor: Már megjelent! Enyedi Lukács: Megjelent Jekelfalussytól egy rövid értekezés, de az iparstatistika nem. Szóval egészen hu képet nem alkothatunk magunknak arról, milyen volt Magyarország mező gazdasági fejlődése 1878 óta máig és azért kénytelenek vagyunk azt az utat követni, melyet az előadó ur követett, a ki hasonló rendszer szerint járt el, tudniillik kutatni azon jelenségeket, a mik ha nem is adják hú' képét a helyzetnek, annak némi illustratiójául szolgálnak. (Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Két részre kell osztanunk tehát azon szempontokat, melyekből a kérdést megítélhetjük. Az egyik a mezőgazdasági szempont, a másik az ipari szempont. Nem azért teszem ezt, t. ház, mintha én a termelési ágaknak ezen két fontos neme között valami különbséget tennék. Én részemről nem vagyok sem az agrarismus, sem industrialismus, sem a mercantilismus támogatója. Én határozottan nemzetgazdasági politikát óhajtok folytatni és ennek alapelve az, hogy az összes termelési ágak, az összes termelési osztályok harmonicusan, egymás mellett fejlődjenek és fejlesztessenek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De mégis mivel Magyarország termelésében, ez idő szerint, a mezőgazdasági termelés a tálnyomó, első sorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a mezőgazdaság érdekei mit igényelnek és hogy a mezo7*