Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-270
52 270. országns ülés gazdasági termények forgalma milyen irányt vesz és milyen arányokat ölt? (Halljuk!) Ha példáui vesszük a gabonanemú'eket, ezeknél 1878 óta legújabb adatokig a hanyatlás a a kivitelben 34'6%, tehát Magyarország gabnakivitele, ha az értéket vesszük, egyharmaddal hanyatlott 1878. óta. Ugyanezzel kapcsolatban áll lisztkivitelünk, mert végre a lisztkivitel nem egyéb, mint a búzának átalakultan való kivitele. Mit tapasztalunk a lisztnél? Azt, hogy 1878-hozviszonyítva, 1882-ben 38-í%, 1883-ban'38-3, 1884-ben 57-4, a hanyatlás, tehát majdnem kétharmada azon kivitelnek, a mi 1878-ban volt. Ez, t. ház, egyik jele annak, hogy mezőgazdasági termelésünket milyen károk és veszteségek érték. (Igaz! Uyy van ! a bal- és szélső haloldalon.) Ugyanezen tünetek mutatkoznak az összkivitei tekintetében. (Halljuk!) Összkivitelünk 1882-ben még 44G millió forint volt, 1885-ben már 39 S millió forintra csökkent, tehát apadt 11%-kal. Ugyanezt tapasztaljuk, a. mi mezőgazdasági terményeink fontosságára a legnagyobb jelentőséggel bir, hogy Németországban mindig nagyobb és nagyobb méitékben veszítünk tért. (Igaz! JJgy van! a hal- és szélső haloldalon,) És ez kivitelünkre fontossággal bir, nem azért, mert Németország az által, hogy saját mezőgazdasági terményeink védelmére magasabb vámokat hozván be, nem kevesebbet fogyaszt külföldről és igy behozatala nem hogy csökkent volna, hanem Németországban egyenesen mi vesztünk piaczot és mások vannak, a kik az elvesztett piaczot elfoglalják. (Igaz! JJgy van! hal- és szélső halóidalon.) Hogy ez nem puszta állítás: legyen szabad néhány adatot felsorolnom. (Halljuk!) Németországbevitele volt gabonából és lisztből 1878-ban 3 millió, 1882-ben 7 és fél millió, 1883-ban 7 millió, 1884-ben 8 millió, tehát 1878-tól 1884-ig Németország bevitele, vagyis azon mennyiség, melyet saját termeléséből otthon fedezni képes nem volt, közel 2007»-kal növekedett, mert 3 millióról felment 8 millióra. Ezzel szemben a mi bevitelünk Németország összes bevitelének tette 1878-ban 387°-át, 1882-ben 407,,-át, 1883-ban már csak 127 0-át és a memíjdség is redukálódott 1.100,000 métermázsáról 700,000 métermázsára. Tehát nem az a körülmény állott be, hogy Németország az által, hogy saját mezőgazdasági terményeit védte, saját piaczárói az idegen terményeket kizárta volna, hanem kizárta egyenesen a magyarországi terményeket és hogy azok helyét Amerika és különösen Oroszország foglalta el. De, t. ház, ha ezen tünetet szemügyre vesszük, egy komoly kérdést kell felvetni és ezen kérdés kapcsolatban áll azzal, a mit a t. előadó ur a gabonaszeptember 29. 1886. kivitelre nézve mondott. Tudniillik azt mondta, hogy a védvámpolitika következtében mi a külföldi piaczok egy részét elvesztettük, de a mi kivitelünk Austriába viszont növekedett. Hát ez ismét nem ál). A kormány kimutatásából veszem az adatokat, a mely szerint, mig Magyarországból Austriába a gabonakivitel 1883-ban 112 millió frt értékű áru volt, addig 1885-ben volt 95 millió frt áru, tehát értékben 17 millió írttal kevesbedett. (Egy hang jobbról: És a mennyiség ?) Ha a menynyiséget méltóztatik venni, ott olyan nagy differentia nincs. 1883-ban volt 11 millió, 1884-ben 107* millió, 1885 ben 11-9 millió métermázsa. Tehát itt lényeges különbség egyáltalában nincs ; (Derültség a jobboldalon) mert néhány százezer métermázsa többletet nem lehet növekedésnek mondani ott, a hol milliókról van szó. Ez, t. ház, egyáltalában nem lehet argumentum, mert az, hogy a külföldön, különösen Németországban a piaczokat elvesztettük, azt nem mondom, hogy egyenesen a'közös vámterület okozta, de az túlnyomóan mégis a véd vámos politika következménye. Azt sem lehet állítani, mint az előadó ur állítja, hogy avédvámos politika Magyarország akarata és beleegyezése ellenére követtetett volna, sőt a tételt ugy felállítani, minthaFrancziaország és Németország idézték volna elő. Hisz mindenki tudja, hogy mikor Francziaország és Németország egymás közt a nagy háborút megvívták, annak befejezése után Frankfurtban egy szerződéstfkötöttek. És mit tartalmaz azon frankfurti szerződés? Azt, hogy Francziaország és Németország egymásnak örök időkre a legnagyobb kedvezményt biztosítják. Már pedig olyan országok, a melyek egymással kereskedelmi ellenségeskedésben akarnak élni, azok egymásnak a legnagyobb kedvezményt biztosítani nem fogják. Francziaország mindenkor nagyon kevés megszakítással védvámos irányt követett, de Németországban a védvámos rendszert határozottan az osztrák-magyar rossz politika idézte elő. Midőn 1883- évben az alkudozások folytak Németországgal szerződés kötése iránt, mit mondotr akkor Németország? Azt, hogy az 1868-iki vámtarifa alapján hajlandó a szerződést megkötni; már pedig, hogy azon tarifa Magyarország érdekeinek megfelel, kitűnik abból, hogy épen azon tarifa úgyszólván kiegészítő része volt az 1867-iki szabad kereskedelmi kiegyezésnek. Tehát a szabad kereskedelmi elvek alapján nyugvó 1868. évi tarifa megfelelt nagyban, egészben Magyarország akkori érdekeinek és a magyar kormány nem volt oka, hogy a Németországgal való szerződés megakadályoztassák, hanem az osztrákok voltak azok, a kik ezt megakadályozták, mert az ő érdekükbe ütközött, hogy azon tarifa fentartassék és igy jött létre az 1878-ik évi védvámos tarifa, a minek következménye volt Németországban az 1879-iki tarifa, ezt követte az 1882-ik évi osztrák tarifa, a
