Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

50 270. országos ülés szeptember 29. 1S86. melynek tárgyalása most napirenden van. Azon viszony, mely Austria és Magyarország vám- és kereskedelmi politikája közt fennáll, annyira kihat összes termelő erőnk fejlődésére, összes vagyoni viszonyainkra, ugy a magán-, mint államgazdászatra,hogy ezen tárgynak jelentősége esakugyan megkívánná egyfelől azt, hogy maga a törvényhozás ezen ügy iránt a legnagyobb érdeklődéssel viseltessék, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) másfelől pedig megérdemelné azt, hogy a kiegyezésre vonatkozó javaslatok oly alakban kerüljenek a törvényhozás elé, hogy ezeket valóban komolyan tárgyalhassuk. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Sajnálattal vagyok kénytelen azonban kijelenteni, t. ház, hogy e vámszövetségi javaslat, a mint előttünk fekszik, elkülönítve azon tárgyaktól, melyek vele szoros okozati összefüggésben állanak, nem képezheti a tárgyalás komoly alapját és hogy, midőn mi ezen tárgyalásba bemegyünk, teszszük ezt azért, mert elveink iránti kötelességünknél fogva tartozunk véleményünket nyilvánítani, bármikor nyilik erre a törvényhozásban alkalom, de nem azért, mintha azt hinnők, hogy e vámszövetségi javaslatot a nélkül, hogy a vámtarifára nézve a kormánynak az osztrák kormánynyal való megállapodása előttünk feküdnék, komolyan tárgyalni és mérlegelni lehetne. (Igaz! Ugy van! szélső bal felől.) A t. kormány mindenkor azt állította, hogy korántsem feltétlen hive a vámterületi közösségnek, hanem hogy csak akkor és az esetben hajlandó Austriával szövetaégszerű szerződést kötni, ha azon szerződésben Magyarországnak érdekei minden tekintetben megóvhatok. Már most nem kell-e ez állítást tisztán egy, a tényleges helyzetet elburkoló köpönyegnek tekinteni, midőn látjuk, hogy a kormány azt kívánja tőlünk, hogy mi a vámszövetség dolgában határozzunk, mikor ő maga sem tudja, hogy mily alapon fog a határozat állni, hogy ezen vámszövetségnek milyen következményei lesznek. (Igaz ! Ugy van! szélső balfelöl.) Ebből azt a consequentiát kell levonnom, hogy a t. kormány, habár tagadja is, el van határozva arra — és lehet, hogy irányadó helyen erre le is kötötte magát — hogy a vámszövetséget Austriával minden körülmények közt fenn fogja tartani. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Ilyen eszmeáramlat mellett alig lehet csudálkoznom azon, ha a kormánypárti sajtó rendkívüli módon örvend annak, czikkekben ünnepli azt a körülményt, hogy Magyarországon a közgazdasági önállóságnak eszméje mennyire hanyatlik, hogy annak hivei milyen rendkívüli mértékben fogynak. Ugy tesz, mintha ezen külön vámterületi eszmét mi fedeztük volna fel és ezen eszmét arra használnék fel, hogy az országban népszerű jelszavakat bocsássunk ki és ezek által félre vezessük a közvéleményt. Azonban, tisztelt ház, a ki csak egy kissé ismeri Magyarország közgazdaságának, különösen a közgazdasági eszmék fejlődésének történetét, tudni fogja azt is, hogy a különálló vámterületnek eszméje ez országban oly régi, mint közgazdasági érdekeink tudata ; hogy mihelyt az országban tisztába jöttek aziránt, hogy ezen országnak egyoldalú foglalkozás mellett fennállni nem lehet, hogy tovább nem szabad elviselni azt, hogy az ország Austria érdekében egyoldalulag kiaknáztassék: azon órában megszületett ezen országban az önálló vámterület eszméje és azóta az a párt, a mely határozottan a radikális nemzeti alapon áll, ettől el nem tért soha. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Méltóztassanak csak visszaemlékezni a 40-es évekre; hisz vannak a ház tisztelt tagjai közt olyanok, a kik azon mozgalmakban részt vettek, a mikor a nemzetben két eszme állt egymással szemben. Az egyiket képviselték Széchényi, Dessewffy Emil és azok a kik vele mentek. A másikat képviselték azok, a kik minden kérdésben, tehát az ország gazdasági kérdéseiben is a legnagyobb és a legmelegebb érzéket tanúsítottak a nemzet valódi érdeke és felvirágoztatása iránt. Ennek élén állott Kossuth Lajos, (Éljenzés szélső balfelől) a ki nem engedte magát befolyásoltatni az akkor dívó angol szabadkereskedelmi tanok által; a ki belátta azt, hogy Magyarországnak csak az a tan használhat, a melyet Liszt Frigyes állított fel. Akkor is volt középpárt, az úgynevezett reformpárt, a mely a két áramlat között a középúton állott s a mely azt mondta, hogy szövetkezzünk Austriával, de oly alapon, hogy Magyarország érdekei fentartassanak, habár közös vámterületen is. E párt azonban a szövetkezést nem ugy képzelte, mint most képzelik némelyek, mert kijelentette, hogy még a dohánymonopolium behozatalát sem concedálja azért, hogy Austriával e szerződés létre jöjjön és hogy azt csak akkor fogadná el, ha Magyarország dohánytermelése és ipara épségben fentartatnék. Hogy a két párt közül melyiknek volt igaza: annak-e, mely Magyarországot önálló vámterületen akarta construáíni, megakadályozván azon kiaknázás! rendszert, a mely Austria részéről akkor önálló vámterületen ellenünk alkalmaztatott, vagy pedig azon pártnak, a mely az Austriával való szövetkezéspolitikájának volt hive, kitűnik azon tényből, hogy 1852. február havában a Bach-kormánynak az úgynevezett pacifieatio nagybani befejezése után sürgősebb teendője nem volt, mint a közbenső vámsorompók megszüntetésével Austriából és Magyarországból közös vámterületet alkotni. Ez volt Bach politikája és hogy ez aligha felelt meg teljesen Magyarország nemzeti érdekeinek, azt hiszem, e házban erősítgetni nem szükséges. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Midőn 1867-ben a kiegyezési tárgyalások