Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-270
270. országos illés szeptember 29. 188C, 49 a milyennek tekintendő ez a külön vélemény, ily állítás koczkáztatható-e ? (Egy hang a szélső baloldalon: Nem mi, hanem Austria!)'£.gyelőre közös vámterületet képezünk, és a mi a közös vámterületre nézve kellemetlen, abban nekünk is ép ugy lesz részünk, mint Áustriának. De eltekintve ettől a kérdéstől, azt hiszem, hogy a jövő nem fog igazat adni a t. képviselő urnak. Azt hiszem, hogy abban a küzdelemben, mely Románia és a monarchia közt kitört, nem a monarchia lesz kénytelen a fegyvert lerakni és ekkor azt hiszem, oly czáfolatát fogja találni a t. képviselő ur állításának, a melyet bizonyára örömmel fog venni. De ha igen sokban nem, egyben mégis megegyezem a t. képviselő úrral és ez az, hogy a vámközösség Áustriának használ legalább is annyit, mint nekünk. Én azt egy pillanatig sem vontam kétségbe, hogy Austria iparára nézve Magyarország legalább is olyan elengedhet]en piacz, mint a milyen nagyfontosságú piacza nyersterményeinknek Austria; de én ebben nem látok ellentétet. Én abban, hogy a vámszövetség ép oly nagy haszonnal jár az egyik félre nézve, mint a másik félre, abban látom a szerződéses politikának indokolását és jogosultságát. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért remélem azt, hogy azon előnyöket, melyek ebből származnak, tartósan fogjuk élvezni, mert ezek folytán oly szerződéstől mentek leszünk, mely csak az egyik félnek ad előnyt. Ezek alapján bátor vagyok kérni a t. házat, hogy a különvélemény mellőzésével a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy pár szóval megérintem még azon változásokat, melyek a részletekre vonatkozólag e törvényjavaslatban a korábbi szerződéssel szemben helyet foglalnak. Ezek három pontban foglalhatók össze. Az egyik arra vonatkozik, hogy a vámkülzetek, a szabad kikötők megszüntetésére rövidebb határidőt állapít meg ez, mint a korábbi szerződés. A jelen védvámos politika felülkerülésével a vámkülzetek kora lejárt; mert azon czélt, melyet korábban a szabadkikötők által véltek elérhetni, t. i. hogy általok az illető ország forgalma növeltessék, az adott viszonyok közt többé nem lehet velők megközelíteni. Mert az adott viszonyok közt a szabad kikötő nem egyéb, mint az anyaország testéből kihasított darab, úgy, hogy az anyaország és azon kikötő közt ép oly válaszfal létezik, mintha az külföld volna. Ebből számtalan anomália keletkezett. Egyebek közt például az, hogy a midőn Fiume iparát emelni akarták, az újabban alapított gyárakat nem lehetett magában Fiume városában emelni,mert abehozatal onnan a monarchiába nehézséggel jártvolna, KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XIII. KÖTET. hanem Fiume szomszédságában valamelyik faluba kellett telepíteni, ami viszont Fiúméra nézve nem járt azon előnynyel, mintha e gyárak magában a városban lettek volna elhelyezve. Innen van aztán az a sajátságos jelenség, hogy oly gyárnak, mely Fiúméban alapíttatott, termékeit nem Magyarországban fogyasztják, mely reá nézve jelenleg e részben külföld, hanem külföldre szállíttatják, mely Fiúméra nézve vám tekintetében belföld. Ezen állapotnak ugy az általános forgalom, mint az illető államok érdekében szükséges, hogy minél előbb vége vettessék. Természetes, hogy részünkről csak oly eljáráshoz járulhatunk, mely Triestre és Fiúméra nézve ugyanazon zsinórmértéket szabja meg s még csak árnyékát is kizárja azon gondolatnak, hogy belőle Triestnek haszna lenne Fiume rovására. Ez egyik pont, mely a jelen szerződésben a tiz év előttivel szemben vál tozást szenvedett. A második különbség abban áll, hogy pontosabban van szabatosítva a készpénz-fizetés felvételének, vagyis a valuta rendezésének és a disagio megszüntetésének ideje ; a mennyiben a szerződésben egy pont foglaltatik, mely szerint mind a két kormány gondoskodik arról, hogy a szerződés életbelépte után bizottság küldessék ki, mely a készpénz-fizetés fölvételének előkészítése iránt tanácskozni fog. A harmadik változás, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, az, hogy a fogyasztási adó visszatérítések elszámolása másképen eszközöltetik. Méltóztatik a t. háznak tudni, hogy az 1878-iki kiegyezés megszüntette azt az anomáliát, hogy a fogyasztási adó - visszatérítés a vámjövedelmet terhelje, hanem megállapította a jelenlegi eljárást, mely szerint egyelőre a vámjövedelemből fizettetik ugyan az adóvisszatérítés, de utólag a két kormány közt azon mérvben osztatik meg a két állam közt az adóvisszatérítés, a mely arányban a két országban az illető adó befoly. Maga ezen intézkedés érdemleges része változatlan maradt, de ezentúl a számítás egyszerűbb lesz; tudniillik az adó-visszatérítés nem fog a vámjövedelem rovására iratni, hanem mindjárt elejétől fogva az illető országok adójövedelmeinek terhére, ugy, hogy fen tartatván azon elv, mely Magyarország károsodását megszüntette, az elszámolás a lehető legegyszerűbb lesz. Ezek azon részletes változások, melyek fontosabbak a törvényjavaslatban. Mindezek után talán szabad a törvényjavaslatot részleteiben is a t. ház bölcseségének elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Enyedi Lukács: T. ház! Hazánk törvényhozásának megszorított hatáskörében alig találkozunk nagyobb horderejű, az on?zág sorsára mélyebben ható törvényjavaslatokkal, mint a 7
