Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-270
270 orsíágo-i ülés szeptember 29. 1886. 45 Elnök: Ha nincs észrevétel, a 83,541 forint elfogadtatik és annak folyóvá tételére az elnökség felhatalmaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa a múlt havi "kiadásokról szóló kimutatást). Elnök .* A kimutatás tudomásul vétetik és az előirányzatban foglalt 83,541 forintnak folyóvá tételével a ház elnöksége megbizatik. Kérem a t. házat, méltóztassék a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontját hitelesíteni. Szathmáry György jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnöki Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a Fiume és a nyugati kikötők közt fentartandó rendes gőzhajózási összeköttetésről szóló törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása. Tibád Antal jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében is elfogadni? (Igen!) Azt hiszem, a többség elfogadja és igy a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a napirend szerint a közgazdasági bizottságnak 357. számú jelentése az 1878: XX. törvényczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szöyetsiíí -meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a jelentést méltóztatik felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Láng Lajos, a közgazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn az 1878: XX. törvényczikkben foglalt vámés kereskedelmi szövetség lejártához közeledik és a törvényhozás ismét azon feladat előtt áll, hogy gazdasági ügyeink felett vagy ezen szövetség megújítása utján, vagy más módon intézkedjék, azt hiszem, két kérdés merült föl, a melyekre válaszolnunk kell, hogy azon intézkedéseknek természete iránt, a melyek reánk várnak, tájékozva legyünk. Az első kérdés szerintem kétségtelenül az, hogy vájjon a vámszövetség fennállása óta lefolyt tiz év alatt minő befolyást tulajdoníthatunk annak gazdasági viszonyaink fejlődésére. A második kérdés pedig talán az lesz, hogy az adott viszonyok közt egyáltalában milyen megoldás képzelhető ebből a szempontból a gazdasági viszonyokra nézve. A mi az első kérdést illeti, t. ház, hogy t. i. gazdasági viszonyaink ezen szerződés hatása alatt hogyan fejlődtek az utolsó tiz év folytán, bátorkodom arra utalni, hogy midőn tiz év előtt először volt szó a szerződésnek megújításáról, akkor a kormány előterjesztése indokolásában igen bő adatokkal igyekezett kimutatni, hogy gazdasági életünk azon tiz é^ alatt, a melyben Austriával törvényes alapon vámközösségben éltünk — mert hiszen tényleg a közös vámterület már 1850-ben kezdődik — de hogy ezen utolsó tiz év alatt, a melyben törvényes alapon állott fenn a vámközösség, gazdasági életünk tetemes fejlődésnek indult. Ha most Összehasonlítjuk a fejlődést a mostani utolsó években az akkori évekével szemben és ha nem feledkezünk meg arról, hogy már 1868-tól 1878-ig tetemes fejlődéssel állottunk szemben és ha nem feledkezünk meg arról a körülményről sem, hogy az utolsó három év kétségtelenül kedvezőtlen volt gazdasági fejlődésünk szempontjából, akkor azt hiszem, egész méltányosan vehetjük kiindulási pontul az utolsó 1885. évet; mert hiszen, ha egy korábbi évet, p. o. 1883-at vennénk kiindulási pontul, akkor egészben véve még kedvezőbb eredményeket kapnánk. Igy tehát nem a helyzetnek szépítése, hanem ellenkezőleg a helyzetnek legtárgyilagosabbmegítélése az,ha az összehasonlításnál a legutolsó 1885. évet veszszük alapul. Összehasonlítva a fejlődést és tekintve azt, a tiz évi átlagokkal szemben, vagy helyesebben mondva, azon évek atlagaival szemben, a melyekre nézve statistikai adataink vannak — mert hiszen nem minden évre vonatkozólag van — tehát nevezetesen ha 1868 — 1874-re vonatkozólag vesszük az átlagokat és azokkal szembeállítjuk az utolsó 1885. évet, tagadhatatlan, hogy fejlődést látunk magunk előtt. Nem szándékozom itt most részletesen az adatokat felsorolni, t. ház ; mert hiszen azok jelentésünkben bővebben foglaltatnak; itt egyszerűen csak jelzésére szorítkozom annak, hogy ha kivitelünknek fejlődését tekintjük, azt találjuk, hogy azon kivitel tetemesen fejlődött és nagyobb számokat mutat fel az utolsó, mint az azelőtti tiz évben. Ha nézünk a termelésre, azt látjuk, hogy a termelés terén is tetemes emelkedéssel állunk szemben, különösen a mezőgazdasági termelés terén. A mi az ipart illeti, arra vonatkozólag pontos és megbízható adataink ugyan nincsenek, de azon körülményből, hogy általában véve behozatalunk a korábbi időkhöz képest nem fejlődött tetemesen Austriával szemben és hogy másrészt a fogyasztásnak, a mint egyéb adatokból lesz szerencsém kimutatni, fejlődnie kellett, azt hiszem, a következtetés igen közel fekszik, hogy ezen fejlődött fogyasztás nagy mértékben az időközben kifejlődött hazai iparból folyt. A mi az egyéb adatokat illeti, a melyeket ebben a tekintetben felhozhatunk, nevezetesen a melyek a fogyasztásra vonatkoznak, különösen azon fogyasztási czikkekre, a melyek külföldről hozatnak, mert hiszen a hazai fogyasztási tárgyakra nézve nehéz volna adatokkal rendelkezni,