Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-269

299. országos ölés szeptember 25. 1886. 35 pontjából történik, hanem talán azért is, hogy minél több hajóvállalat keletkezzék és minél többen foglalkozzanak hajózási szállításokkal; de oly állam, mely több kikötővel bir, a subventiót ily módon adhatja,mert nem akar egyik kikötőjének előnyt adni a másik felett. De oly állam, melynek csak egy kikötője van és nincsenek vállalkozói, a kik a kereskedelem fentartására és élénkítésére gőzhajókat tartanak, az, ugy hiszem, más módot nem választhat, mint egyenesen azon egy kikötő számára egy biztos és épen azért előre meghatározott járatokat teljesítő hajózási társaságot támogatni. Más módot legalább ez idő szerint és ily viszonyok közt ajánlani nem tudok. A mi a gróf Bethlen Ödön képviselőtársam által felemiitett szállítási visszaéléseket illeti, sajnálom, hogy meg nem mondta az időt, mikor a visszaélések történtek, mert azok 5 év előtt történtek. Nem tagadom, hogy 5 évvel ezelőtt több panasz volt a kezelés tekintetében, de én ugy tudom, hogy a mostani kezelésre nézve ily panaszt senki sem emelhet. De e tekintetben is bizonyos intézkedés van az új szerződésben, hogy az ellenőrzés nagyobb legyen, hogy a társulatnál ezentúl három ministerium legyen képviselve, azért, hogy ha hasonló visszaélések történnek, feljelentés nélkül ne maradjanak és én azt hiszem, hogy ha az ily visszaélések fel fognak jelentetni, a magyar kormány lesz elég erős arra, hogy a bajok orvoslási módját megtalálja. A mostani helyzetet fentartani, a mint azt gróf Bethlen Ödön tisztelt képviselőtársam ajánlotta, annyit jelentene, mint a magyar tengeri hajózást örökre, vagy legalább hosszú időre eltemetni és ezzel az egész forgalmat a Lloydnak kiszolgáltatni. Épen azért én a tisztelt képviselő úrnak ebbeli javaslatát nem fogadhatom el, valamint nem fogadom el az Apponyi Albert gróf tisztelt képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot sem és kérem a tisztelt házat, hogy méltóztassék a törvényjavaslatot ugy, a mint az beterjesztetett, elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Bethlen ÖdÖn:T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Csernatony Lajos t. képviselőtársam imént elmondott beszédében, vonatkozással az Adriai társaság kezelése tekintetében általam elmondott egyik esetre nézve, azt a kérdést vetette fel, hogy ha az általam felemlített visszaélés csakugyan megtörtént, történt-e feljelentés is és ezzel megkiséreltetett-e ezen ügynek orvoslása az arra hivatott hatóság részéről ? Én azon időben a tengeri kormányzatnak egyik közege voltam Fiúméban, bár nem egyenesen megbízva az Adria hajózási vállalat feletti ellenőrzéssel. De igenis emlékszem jól az esetre, miután a dolog már annyira elkeseredést szült, az illető fél hozzám jött, elpanaszolta baját, én pedig kötelességemnek

; tartottam erről felebbvalóimnak jelentést tenni. Én a jelentést megtettem, hogy azután milyen intézkedés tétetett, azt most 5 év után egészen biztosan nem tudom, de arra emlékszem, hogy a baj nem orvosoltatott. Ennyit voltam bátor saját igazolásomra elmondani. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és gróf Apponyi Albert képviselő urat, mint a határozati javaslat benyújtóját. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Hogy azok után, a miket a t. minister ur elmondott, ismétlésekbe ne bocsátkozzam, egész röviden csak egy pár megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk!) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam igen helyesen fejtette ki, mily szempontból kell e törvényjavaslatot megbírálni, tudniillik nem egy magántársulat szempontjából, hanem a fiumei tengeri hajózás tekintetéből. De, nézetem szerint, a t. képviselő ur ezen bírálatot helytelenül alkalmazta, mert ha igen jelentékeny kárt, nagy zavarokat, fennakadást és a tekintélyes áldozatok árán megszerzett bizonyos összeköttetések megszakítását nem akarjuk előidézni, vagy újabb kísérletekbe nem szándékozunk bocsátkozni, akkor kénytelenek vagyunk az „ Adria" szolgálatait igénybe venni és azt magunknak biztosítani, ez pedig csak oly módon érhető el, ha annak szervezete elég erőssé és consolidálttá tétetik. Ennek helyes és szükséges volta pedig gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam beszédéből is kitűnik, mert határozati javaslatában ő maga sem zárkózik el annak szükséges volta elől, hogy az „Adria" államilag segélyeztessék, csak annyit mond, hogy e segélyezés most csak ideiglenes módon eszközöltessék és az ügy végleges elintézést csak akkor nyerjen, mikor a Lloyddal kötött szerződés lejár, tudniillik 1888. június 30-án, tehát egy és háromnegyed év múlva. Ez igaz lenne, ha ezen alakban meg lehetne adni a szükséges segélyt az Adriának és ha arról lenne szó, hogy adjunk 2—3 vagy 400,000 frt államsegélyt. Akkor lehetne beszélni ilynemű megoldásról; de most nem erről, hanem huj ók beszerzéséről van szó. Én meg vagyok győződve arról, hogy az „Adria" esetleg a pénzsegélyt is elfogadná, de én épen a magyar állam szempontjából, nem pénzt akarok adni a társulatnak, de szolgálatképessé akarom azt tenni és oly helyzetbe akarom hozni, hogy az igényeknek megfelelhessen. Ha tehát igy áll a dolog, az a kérdés, miképen helyezhetjük a társulatot oly állapotba, hogy a nélkülözhetetlenül szükséges számú hajókat megszerezhesse. Ez kétféleképen történhetik: vagy tőkét adunk neki, vagy subventióval segélyezzük, melynek lekötése által a hajókat beszerezheti. Pénzügyi, de ellenőrzési szempontból is, 5*