Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-269

36 269. országos ülés szeptember 25 1886 nézetem szerint, legezélszerübb.ha oly subventiót adunk, mely képessé teszi a társulatot a hajók megszerzésére. Mert tévedésben van nézetem szerint gróf Apponyit. képviselőtársam, midőn úgy tünteti fel a dolgot s tán nem is épen ezt akarta kifejezni, de consequentia szerint úgy tíínik fel, hogy itt tulajdonképen pénzbeli segélyről van szó; de nem erről, hanem arról van szó, hogy a társulat a szükséges eszközökkel rendelkezhessék. Ideiglenes úton hajókat beszerezni nem lehet. Ideiglenesen legfeljebb megadhatnók a társulatnak azon nagy károkat, melyeket a charterezésnél 1883 óta veszített, a mi körülbelül 180,000 írtra megy. Ezt a társulat is elfogadná, de nézetem szerint, ez tengerbe dobott pénz és nem a szolgálat biztosítása lenne. De t. képviselőtársam úgy állította fel a dolgot, hogy itt végleges megoldásról most nem lehet szó, mert hiszen a Lloyddal kötött szerződés még érvényben van egy és háromnegyed évig és úgy állította oda — mit egyébiránt a t. minister ur már megczáfolt — mintha itt valami keleti járatok subventionálásáról lenne szó, mert különben nem állította volna, hogy itt a Lloyd subventionálása utján lerontjuk azt, a mit az Adria segélyezésével építünk, mert hiszen a glasgowi, roueni, stb. összeköttetések nem képeznek versenyt a Lloyddal szemben, miután nem azon irányban esnek, mely a Lloyd vonala, sőt még a brazíliai járatokban is verseny nélkül áll az „Adria" a monarchia részéről. Azt hiszem tehát, nem rontatik le semmi az által, ha az „Adria" erősíttetik oly útirányokban, melyekben a Lloyd nincs érdekelve. Természetes tehát, hogy ha a t. képviselő ur előzményeivel és következményeivel nem értek egyet, nem érthetek egyet magával a beadott határozati javaslattal sem. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi gróf Bethlen Ödön t. képviselőtársam észrevételeit illeti, e tekintetben csak kettőre szorítkozom. A mi a visszaélésekre vonatkozik, kár, hogy a személyes reminiseentiák, melyekről itt szó van, már kissé elavultak, mert öt éves visszaemlékezéseket ily szerződés tárgyalása alkalmával csakugyan nem tárgyalhatunk. De különben is egy általános állítása nézetem szerint téves következtetésre vezet. Ez az, hogy az „Adria" vagy bármely társulat, némely kikötőkből és pláne nem kiindulási kikötőkből, kedvezőbb díjtételek mellett fogad el rakományokat s például megesett és megesik az, hogy az Adriának gőzöse Triesztben kedvezőbb díjtételt fogad el, mint Fiúméban. Ez a világon mindenütt igy van, egyszerűen azért, mert a kiindulási pontban levő rakománya nem töltötte meg a hajót. Természetes dolog tehát, hogy ha a kőszenet nem akarja hiába fogyasztani, iparkodik a hajó azon kikötőből, hol még rakomány van, ilyet fölvenni és alkuszik, legyen angol, osztrák vagy magyar hajó és lemegy a minimális tételekre, mert minden több rakomány, azonfelül, melylyel megindult, neki tiszta haszon. Természetes dolog, hogy addig, a mig rakományi ür van a hajóban, iparkodik azt megtölteni a legkedvezőbb feltételek mellett. De mire vonatkozik e szerződés és miben nyújt biztosítékot? Kell, hogy a hajó Fiúméból induljon ki a szükséges rakománynyal. Ha csak félrakománya van s kiindittatik Fiúméból, mint köteles, természetes, hogy arra nem lehet kötelezni, ha nem talál több rakományt Fiúméban és indulnia kell, mert ideje ki van szabva, hogy ha ott nem rakta tele a hajóját, más kikötőből se rakhassa meg. Nem áll ez érdekünkben sem, mert ezen rakományok utján jön a visszteher, ennek utján az összeköttetés és emennek utján a fiumei forgalom nak erősbítése és növekedése. (Igaz! Ugy van! joblfelöl.) A mi pedig azon állítást illeti, hogy a subventionált társaság hajóinak forgalma megrontja a fiumei forgalmat, illetőleg nem engedi más hajóknak bejövetelét, tehát a forgalom emelkedését, e tekintetben a statistikai adatok totaliter ellenkezőt bizonyítanak. Mert a fiumei forgalomnak subventionált szervezése óta évenkint a Fiúméban megfordult hajók száma 3500-zai szaporodott. Már pedig, ha szaporodott, ez nem bizonyítja azt, hogy kizárja a subventionált forgalom a díjtalan forgalmat, sőt ellenkezőleg azt bizonyítja, hogy az általános emelkedésre némi hatást gyakorolt. De a t. képviselő ur egész felfogásában óriási tévedés van. Hivatkozik Anglia és Olaszország példájára, azt mondván, hogy ott keletkeztek nagy hajó-társulatok subventio nélkül. De megfeledkezik arról, hogy ezek tengeri államok, a hol a nép egy részének foglalkozása, a capitális befektetése, az összes üzlet és az összeköttetések nagy része a tengerre van irányulva és annak következtében spontán előidézi már az ország geographiai fekvésénél fogva azon összeköttetéseket és szolgálatokat, melyekre szükség van kereskedelmi hajózás tekintetében. De a mi a száraz földbe beékelt kis államunk, melynek egyetlen nyílása van Fiumében, lakosságának foglalkozása egészen más. Nálunk a capitális nem foglalkozik tengeri üzlettel. Hogy lehet tehát azt gondolni, hogy a mi kedvünkért nagy hajó-vállalatok jöjjenek ide és ingyen tegyenek szolgálatot ismeretlen terménymennyiséggel és forgalommal szemben, mig egy rendszeres forgalom meg nem ismerteti, össze nem köti őket velünk. Erre van hivatva az Adria s ezért ajánlom ismételve a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: Kénytelen vagyok a t. ház figyelmét néhány pillanatra igénybe venni, mert a felszólalt t. képviselő urak, a kik ívelem ellentétes nézetet képviseltek e vitában, felfogásom