Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-293

396 2SS. orsz.igos ülés deeeember IS. IS8C. magánértesülés, de meglehetősen hiteles kútforrásból van merítve, oda vezet, hogy a kérvényben említett állapotok legalább nagyobbrészben valóságon alapulnak és így igen kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék az indítványozott vizsgálatot minél hamarább megejteni s annak eredményéhez képest lehetőleg akként intézkedni, hogy ott levő véreink helyzete megkönnyittessék, hogy e magyar telep, a mely ott igen fontos nemzeti hivatást teljesít, ne pusztuljon el, hanem inkább felvirágozzék. (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy ezt páríkülönbség nélkül mindnyájan óhajtjuk s azért a t. pénzügynűnister ur az egész ház óhajtását fogja teljesíteni, ha ekkép jár el. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Maga a határozati javaslat nem támadtatván meg, azt hiszem kijelenthetem, miszerint a kérvény a pénzügyministernek adatik ki, az ügy megvizsgálása és ahhoz képest történendő további eljárás végett. Tibád Antal jegyző (olvassa Vajha, Doborgaz és Keszölczés községek közbirtokosságának kérvényét) . Vámos Béla előadó: T. ház! Ámbár a kérvény tárgyában az arra illetékes hatóság jogérvényesen határozott, mindazáltal tekintetbe véve, hogy a kérvényezők a kérdéses területet inkább készek felosztani, hogy sem magukat az erdőgazdasági kényszernek alávessék és e szándékukat a törvényhatósági bizottságnak már be is jelentették, hogy a felülvizsgálat lehetővé tétessék az irányban, vájjon ezen szándékoknak nincsenek-e törvényben gyökerező akadályai s hogy ezen szándék keresztülvitele lehetséges-e, továbbá vájjon nem volna-e czélsz:erfí az erdőgazdasági kényszert ez időben beszüntetni, hogy az a jövőben foganatba vehető és az ahhoz kapcsolt gazdasági czél elérhető legyen. Mindezt tekintetbe véve, ebben az ügyben a kérvenyi bizottság következő határozatot hozta: A kérvény kiadatik a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumnak. Bittó Béni:T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy helyismereteim alapján egy pár szóval megvilágosítsam a kérvény tartalmát. (Halljuk!) Ezek a közbirtokosságok a határrendezést és commassatiót már több év óta végrehajtották. Földjeik és határaik a Duna bal- és jobbpartjára terjednek ki, ott a jobbpartnak iránya elfajult és a Duna folyása úgynevezett vesszősöket képez. Mikor a községek a commassatiót végrehajtották, ezen vesszősök magánbirtokosoknak nem voltak kioszthatók azért, mert ezen birtokok bizonytalanok, a mennyiben ma vannak, holnap nincsenek, mert a legelső jeges Dunaáradás elsodorhatja azokat és helyettök mások támadnak. Ezen területeket tehát a közbirtokosok ki nem oszthatták, hanem közösen használják a mai napig is, egyrészüket legeltetési czélokra, másik részöket pedig bokorvágásra. Jött az 1879. XXXII. t.-ez., azaz az úgynevezett erdőtörvény és minden ember meg volt lepve, mikor az erdészeti tisztviselők kijöttek a helyszínére, vizsgálatot tartottak és azzal fenyegették a közbirtokosokat, hogy ezen területeket az erdészeti törvény szerint gazdasági üzem alá kell vonni. A közbirtokosság megtette a szükséges bejelentéseket s a megyei közigazgatási bizottság erdészeti osztálya azt határozta első fokban, hogy igaz, ezen területek először igen rossz talajjal bírnak, többnyire kavics-hordalékból állanak, igaz, hogy bizonytalan fenn állásúak, de ha a Duna szabályozása folytán ezen birtokok biztossága meg lesz állapítva, akkor lehet őket erdőüzem alá venni és addig ideiglenesen üzeni alá kell venni. E határozat mindenkit megbotránkoztatott, inert először olyan feltételtől tenni függővé valamit, mely feltételeknek hatályát ma senki sem ítélheti meg, hogy t. i. a Duna szabályozása biztosabbá teszi-e & birtokot, másodszor a talaj csak olyan marad, meri: csak bokor van rajta s mégis ideiglenes erdőüzem alá rendelni e területeket, az valóban megbotránkoztató. Appellál tehát a közbirtokosság a ministeriunihoz. A ministerium a közigazgatási bizottság határozatát helyben hr.ffvta. Ezt nem veszem rossz néven, mert a ministerium nem ismerheti a helyi viszonyokat. Már most ugy áll a kérdés : vannak — mint mondám — közbirtokossági közös birtokok, melyeket felosztani de faeto nem lehet azért, mert ha ma felosztják, holnap vagy egy esztendő múlva az egyiknek lesz, a másiknak nem lesz birtoka. De tulajdonképen nem is erdő az, nem is volt erdő soha, szálfa növesztés ott nem is lehet és remény sincs reá, hogy az valaha sikerüljön, mert az mind kavicsos föld. Harmadszor állattenyésztési czélokra használják szón területeket, marhalegeltetésre. Ha már most e földeket erdőgazdasági üzem alá akarják venni, a közbirtokosságnak gazdasági viszonyait teljesen felforgatják. Negyedszer a bokorvágásból eredő eddigi haszon ez által elvész, a mely minden esetre jövedelmezőbb, mintha 30 évi turnusra osztják fel az erdőirtást, ott a hol tulaj donképen sohasem lesz erdő. Azt kéri tehát az érdekelt közbirtokosság a t. háztól, méltóztassék a t. minister urat arra utasítani, hogy mondja ki azt, a mit az erdőtörvény elég bölcsen provideált, mert ezen törvénynek 19. §-ában benne van azon intézkedés, hogy a hol azonban az erdő rendes gazdasági kezelés alá vételre nem alkalmas, ott ettől a törI vénytől el lehet tekinteni. Azt kéri tehát a közbirtokosság, mondja ki a minister ur, hogy az erdőtör-