Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-293

293. orszAgos ülés decaember 18. 1SS6. 397 vény végrehajtásától ez esetben el kell tekinteni, mert mint mondám, az ottani gazdasági viszonyokat teljesen felforgatja, továbbá költséges üzemre kényszeríti azon terület földbirtokosait, a melyen soha semmi körülmények között erdő nem lesz. En tehát a kérvényi bizottság határozati javaslatát a következővel kérdem megtoldatni: „Ez a kérvény vizsgál áttétel és ennek alapján határozathozatal végett a földmfvelés-, ipar- és kereskedelmi minister urnak adatik ki". (Helyeslés.) Elnök : Fel fog olvastatni a módosítvány. Zay Adolf jegyző (olvassa). Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Én elfogadom, ezt a módosítványt, mert a dolog minden esetre meg\*zsgálandó, igazságtalan határozatot senki sem akar hozni. (Helyeslés). Elnök: A kérvényi bizottság határozati javaslatával szemben Bittó Béni képviselő ur egy másik határozati javaslatot adott be. Az első kérdés természetesen az, elfogadja-e a ház a bizottsági javaslatot, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Nem fogadjuk el!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy az nem fogadtatik el és így a Bittó Béni határozati javaslata fogadtatik el. Tibád Antal jegyző (olvassa); Dienes Kálmán és társai ajnácskői lakosok a rajok rótt szőlődézsmaváltaágnak a kincstár követelései közül leendő törlését és az ebből eredő végrehajtások beszüntetését kérik, annak kijelentésével, hogy kérelmük nem teljesítése esetén szőlőiket a kincstárnak ajándékozzák, illetve általuk elhagyatottnak kívánják tekintetni. Vámos Béla előadó: A kérvényi bizottság határozati javaslata a következő : kiadatik a pénzügyminister urnak. Elnök: Tehát a kérvény kiadatik a pénzügy minister urnak. Tibád Antal jegyző (olvassa): Mosonmegye közönsége az 1840. évi XXXII. t.-czikk és több régibb törvény alapján az Alsó-Austriát érintő országos határok és Mosón megye területi épségének helyreállítását, illetve az e czélból szükséges intézkedések mielőbbi megtételét kéri. Vámos Béla előadó: T. ház! Mosón megye közönségének felirata a haza területi integritásának egy régóta függőben levő kérdését újítja fel az 1840. XXX. t.- ez., és több régibb időktől reánk maradt országos törvények alapján. Ez a határkérdés ott van felvetve, a hol Magyarország Alsó-Austriával érintkezik, a hol az ország határát már az Arpádházból származott első királyaink által kötött nemzetközi szerződések a Lajtha folyóban állapították meg. Az 1840. évi XXXII. törvényezikkely, mint vitás határrészt, csupán a Bruck város és Mosón megye közt a Lajtha mentében fekvő kérdéses területet említi fel. Azonban országos törvényeinkben több ily vitás területrészek vannak említve, némelyek név szerint felsorolva, némelyek azonban csupán azon általános jelzővel meghatározva, hogy Austria és Magyarország közt függő határkérdések vannak. Mosonmegye felirata részletezi mindezeket. Ily területrész összesen tízféle van, azonban azt hiszem, a t. ház türelme fel fog menteni engem ezek tüzetes felsorolásától (Halljuk!) és földrajzi, sőt helyrajzi megjelölésétől annyival inkább, mert magában a feliratban ezen területek hivatkozással a Walter-féle térképre vannak meghatározva, ezen térkép pedig még másolatban sincs a felirathoz csatolva. Méltóztassék inkább megengedni, hogy ezen kérdésnek történelmi fejlődésére vessek néhány szempillantást. Alsó-Austria és hazánk között határkérdés már a XVI. század közepén merült fel. Erre határozottan utal bennünket az 1536. évi XLVII. törvényezikk, melyben az ország rendéi kérik ő Felségét a királyt, hogy a vitás határkérdés eligazítása iránt ígéretéhez képest legkegyelmesebben intézkedni méltóztassék és azóta egymást érik az országos törvények, a melyek ez ügyben alkottattak. Végig néztem t. ház az országos végzeményeket és ugy találtam, hogy as ide vonatkozó törvények törvénytárunkban, a habsburg- és habsburg-lothringeni dynastia uralkodása alatt 1840 ig átszövődnek; ugy hogy I. Ferdinánd óta uralkodott mindegyik királyunk alatt alkottattak ily tárgyú törvények. Az országos rendek kezdetben, mint említettem, ő Felségéhez a királyhoz fordultak ; később elismerésével a királyi jognak, mely jogból folyólag a király a határigazítás szempontjából biztosokat rendelhet ki: maga az országgyűlés intézkedett e biztosok megválasztása iránt. Azután alkottattak törvények egymásután, melyek sürgették a bizottsági eljárást, utóbb határidőt tűztek ki, az elhalt biztosok helyére ujakat választottak, sőt a biztosok mellé királyi ügyigazgatót rendeltek, szóval a törvényhozás a maga részéről mindent megtett, hogy az ügy megoldása végrevalahára eléressék. Ki kell emelnem csak a történelmi igazság szempontjából is, hogy az Austriára vonatkozó határkérdés elintézése végett oly sok országgyűlési törvényezikkek által kirendelt bizottságok közül csupán egynek, az 1792. évi bizottságnak eljárása érdemel említést. Ezen bizottság annyira vitte a dolgot, hogy a határkérdést ugyan nem minden oldalukig, de annak egy részét megvizsgálta, arra vonatkozólag a királyi ügyigazgató peres iratokat váltott az Austria részéről kiküldött bizottsággal; a két bizottság határozatokat hozott, de a hozott határozatok nem terjesztetvén királyi szentesítés alá, végrehajtás alá sem kerülhettek.