Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

202. országos ülés deezember 17. 1886. 391 kötésének engedélyezését ajánlja a t. háznak (Helyeslés.) Thaly Kálmán l Én, t. ház, azon indokoknál fogva, melyeket a t. előadó ur előadott és melyek az indokolásban foglaltatnak, sem magát a hitelműveletet, sem annak a háznak államrendőrségi ezélokra való megvásárlását nem ellenzem, sőt szavazatommal támogatom. Azonban felszólalok egy oly körülmény miatt, a melyre nézve óhajtanám, ha a belügyminister nr nyilatkoznék. A pénzügyi bizottság jelentése szerint ugyanis 67,000 frt van felvéve átalakításokra és beruházásokra. Úgy vagyok azonban értesülve, hogy a belügyminister ur a pénzügyi bizottságban oda nyilatkozott, hogy az átalakítási tervezet még nincs annyira készen, hogy az bemutatható lett volna. Én ugyan óhajtottam volna, hogy e tervezet beadassék és megvitattassék és pedig azért, mert úgy az újonnan emelt állami épületeknél, mint az adaptáltaknál gyakran tapasztaltuk azt, hogy még egyes minisztériumokban is egyes magasabb állású állami tisztviselők, nem ritkán ministerek is, másutt törvényszéki elnökök oly tágas helyiségeket foglaltak el szállásokúi, hogy a tulajdonképeni hivatalos helyiségek összeszorultak. Van példa rá, hogy a fővárosban emelt egyik legfényesebb ministeri palota két év eltelte után szűknek bizonyult s ezért kénytelen volt az illető ministerium a szomszédházakat haszonbérbe venni. Ennek oka pedig az, hogy a ministerium vezetői maguk oly kényelmesen helyezkedtek el, hogy az őket díjosztály szerint megillető magánszállási i illetményen felül oly helyiségeket foglaltak el, melyek hivatalos helyiségekre lennének felhasználandók. Ezen előterjesztés szerint három tisztviselő fog a rendőrségi palotában lakni. Nem kifogásolom ezt, mert elismerem, hogy szükséges lehet egyes állami tisztviselő benlakása. Azonban figyelmébe ajánlom a t. háznak azt a körülményt, hogy az indokolás szerint a belügyminister ur a főkapitány szállásbérét 600, a gondnokét 250 és a bűnügyi osztály vezetőjének szállásbérét 400 írttal vette számításba. Én, t. ház, azt óhajtom, hogy a belügyminister ur gondoskodjék arról, hogy ezen tisztviselők által a budapesti szállás-értékeket véve alapúi, 1250 írtnál nagyobb értékű szállások ne foglaltassanak el, nehogy maholnap egyes tisztviselőknek túlterjeszkedése folytán a tulajdonképeni hivatalos helyiségek szűkek legyenek és idővel pótbérleteket kelljen kötni. Ha a t. belügyminister ur biztosít minket arról, hogy a tisztviselői lakásokúi elfoglalandó helyiségek nem fognak túlterjeszkedni az illető tisztviselőket díjosztályaik szerint megillető lakrészeken, annál inkább kész vagyok részemről és készek lesznek azok, kik vélem egy nézeten vannak, a törvényjavaslat elfogadni. (Helyeslés szélső halfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én a felvetett kérdésre csak igen röviden kívánok felelni. Arról, hogy az illető elhelyezendő tisztviselők szállása nem lesz nagyobb értékű, mint a milyen szállást a lakbérilletményért kapni lehet, igy általánosságban jótállani nem lehet, mert pl. Budapest fővárosában, ha azon hivatalnok nem lakik hivatalos kötelességénél fogva a hivatali épületben, veheti lakását valamely külvárosban; ott bizonyosan azon fizetésért két akkora szállást kap, mint a városnak valamely drágább részében. Ily módon tehát ezt mint positiv mértéket odaállítani nem lehet. De azért biztosíthatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy azon hivatalok, melyek ki vannak jelölve, el fognak férni és hogy semmi esetre a hivatalnokok lakásainak nagysága által a hivatalos helyiségeket megszoríttatni nem engedem. (Helyeslés.) Többet ez alkalommal nem mondhatok s kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. B. Lipthay Béla: T. ház! Az igen t. minister ur imént tett nyilatkozata teljes megnyugvást szolgáltat arra, miszerint a helyiségek, a melyek rendelkezésére bocsáttatni fognak, czélszertíen fognak kijeföltetni s én megvallom, mikor felszólalok, nemis ezen része a kérdésnek az, mely engem foglalkoztat, mert magam részérő] úgy fogom fel a helyzetet, hogy a képviselőház egyes épületek mikénti belső felhasználásának kérdésébe nem bocsátkozik, hanem eleget tesz kötelességének akkor, ha általánosságban ez irányban is takarékosságra inti a kormányt. A most felvetett kérdésre adott válasz tehát engem teljesen megnyugtatott. De nem vagyok oly szerencsés helyzetben, hogy engem megnyugtasson maga a törvényjavaslat. (Helyeslés balfelől.) Sajnálom, hogy a vagyonbukás statistikája ez országban és azon indokok, melyek a vagyonon a károkat okozzák, teljesen és alaposan kiderítve nincsenek; de mégis az, amennyit erre vonatkozólag nagyjából tudunk, kétséget nem enged az iránt, hogy a vagyonbukásnak egyik nagy és igen gyakori oka az, hogy az, aki kellő pénzerővel nembir, acquisitióba bocsátkozik, a mint ez különösen a mi gazdaközönségünknek majdnem mondhatnám általános hibája. Hasonló hibát látok abban, hogy az állam, mely kellő pénzerővel nem bir, acquisitiók által kíván állapotán javítani és mint itt látjuk, újabb költségeket hárít az országra. Én ezen alkalommal is megjegyzendőnek tartom azt, hogy ilyen pénzügyi kimutatásoknál, mint a jelen esetben, bizonyos önámítással találkozunk. Eámutatnak ugyanis arra, hogy egy alkalmas bérhelyiség megszerzésére, summo calculo mennyi szükséges— itt például azt mondják, hogy 34,000 frt lett volna a legjutányosabb bérlet — de mindig számításon