Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

392 292. országos ülés deozember 17. 188S. kivül hagyatik azon körülmény, hogy azon 34,000 frt állami adóvalis terhelve lévén, legalább is 10-12 ezer forint különbözet veendő számításba. De ehhez még egy másik körülmény is járul, a mely miatt én a törvényjavaslatot, mint olyant, el nem fogadhatom és ez a kényszerhelyzet. Én azt hiszem, hogy magánember is, a ki egy nagyobb szállást akar felvenni, oly időben néz új szállás után, a melyben legalább is választása van. íme a törvényjavaslat indokolásából megtudjuk azt, hogy 1887 ápril elsején lejár a bérszerződés és most deczember 17-én azt kérdezik a képviselőháztól: elfogadja-e a törvényjavaslatot, vagy sem? Mit kivannak tehát tőlünk? Azt, hogy vagy mondjuk ki, hogy az állami rendőrségnek már most egyáltalában ne legyen helyisége — mert ez áll be, ha meg nem szavazzuk a javaslatot — vagy fogadjuk el az előterjesztést és nyugodjunk bele, hogy jobb, czélszerűbb, olcsóbb helyiséget nem lehetett volna találni, a miről behatóbb meggyőződést szerezni most egyáltalában nem lehet. Azok, a kik a kormány intézkedései iránt oly vak bizalommal viseltetnek, hogy teljesen meg vannak arról győződve, hogy ez eljárás csakugyan megfelel pénzügyi helyzetnek, megszavazhatják a javaslatot. De másrészről igen alaposnak vélem azon deduetiót, hogy a kiben viszont ily vak bizalom nincs meg, annak megszavazásától tartózkodjék. Én ezért a törvényjavaslatot részemről el nem fogadom. (Élénk helyeslés a bal- és szlső balon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: Mindenekelőtt arra kívánok észrevételt tenni, a mit az előttem szólott t. képviselő ur felhozott az iránt, hogy az adókimaradás-hiányt, az épület fentartása pedig, mint minden épületnél, ugy itt is, bizonyos költséget fog okozni. Hisz ez nagyon természetes, ezt indokolni, magyarázgatni nem is szükséges. De én azon meggyőződésben vagyok, hogy mindezen hiányokat kárpótolja két körülmény: az egyik az, mely éveken átjelentkezik, hogy t. i. nem kell majd minden új bérletnél az új bérhelyiséget adaptálni s a régit az azelőtti állapotban visszahelyezni, a mi pedig a bérben levő ily állami hivataloknál mindig igen nagy összegeket szokott elnyelni. A másik körülmény az, hogy ez utón egy a mostaninál alig nagyobb évi teher mellett az államegy ház tulajdonába jut;ésigy — igaz, hogy nem mi, hanem az utánunk következők — az egész elhelyezési tehertől megszabadulnak, mig a bérletbe vétel által minden elköltött kraj • czár tökéletesen elvész. Ez a másik, a mi az itt felhozottakkal szemben, mint conpensátió feltűnik. A t. képviselő ur említette a kényszerhelyzetet, mely — már most látom — mintegy ki- | adott jelszó lesz és azt mondotta, hogy magános ember is, ha áprilisban ki kell mennie a lakásból, nem novemberben gondoskodik új bérletről. T. ház ! Az indokolásban nincs ugyan megjelölve a napja, de azt igenis igazolja, hogy a bérletről nem novemberben kezdtem gondolkozni. A mint kitűnt, hogy ama helyiségben, melyben a főkapitányság el van helyezve s mely ellen ugy egészségügyi, mint más szempontokból oly régen emelnek már kifogást, a rendőrségnek ideiglenes ottmaradása csak ugy válnék lehetségessé, ha az eddigi bér bizonyos, meglehetős nagy összeggel fölemeltetnék : én mindjárt felhívást tettem közzé, hogy ajánljanak bérbevehető épületeket. Ilyen czélra aj áhítatott nagy számú épület, gondolom húsz vagy azon túl. Ezek egyenként mind megnézettek s mindegyikére nézve, mely csak némileg is alkalmasnak mutatkozott, megpróbáltatott, hogy minő bért követelnek érte. Azok között, a melyek alkalmasak lettek volna, a legjutányosabb bérletár volt 34,359 frt. s bele kellett volna építeni, tehát a kincstárra nézve sárba dobni, mert mikor a bérlet letelik, elveszett az a pénz, 40,000 frtot. Midőn arról meggyőződtem, ismét tudakozódtam, felszólításokat is intéztem, még pedig elég nyíltan, megvételre való helyiségek iránt. Akkor ismét kiválasztatott három, a megjelöltek közül. Mind a három megbiráltatott építészeti, egészségügyi és hivatali szempontból. Mikor mindezek megtörténtek, meggyőződést szereztem magamnak a különböző épületek vételára felől is s mindezen eljárás után végül kiderült az, hogy az itt ajánlott épület vételképen legjutányosabb, az elhelyezésre legjobb, mert világos helyiségei vannak s egészségi szempontból is mindeneknek fölötte áll, akkor határoztam el magamat, hogy a törvényhozáshoz járuljak azzal, hogy engem ezen épület megvételére a t. ház felhatalmazni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetesen a vételárnak a kölcsön feltételeinek megállapítása stb. időt vettek igénybe. Ha javaslattal jöttem volna a képviselőház elé a nélkül, hogy mindezt tudjam, azt mondották volna a képviselő urak a túloldalról: ime, a minister vakon követel tőlünk szavazatot, mert maga sem tudja még positive, hogy mily összegre van szüksége; s most, midőn ezt kimutattam, azt mondják, hogy kényszerhelyzetet teremtettem és vak bizalomalapján kérek szavazatot. (Közbeszólás a szélső baloldalról: Úgyis van!) Már bocsánatot kérek, képviselő urak, én kérem a megszavazást a bizottság véleményének alapján és miután kimutattam az indokolásban, hogy minden lehetőt megtettem, hogy jól legyen megválasztva a hely, positiv számokkal álltam a képviselőház elé. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ha az előadó ur nem kíván szólani,