Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

292. országos ülés BÚsbach Péter előadd: T.ház! Eszakaszban a kölcsön tökéje és kamataira évenként 41,343 frt van törlesztésül felvéve; a bizottság javaslata szerint ezen összeg helyett 37,994 frt teendő. Elnök: Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a bizottság javaslata szerint a 3. §-ban 41,343 frt helyett 37,994 frtot megállapítani. (Elfogadjuk!) Tibád Antal jegyző (olvassa a 4. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatott. Olvassa as 5. §-t). Búsbach Péter előadó: T. ház! Az 5. §-nái a pénzügyi bizottság azt hozza javaslatba, hogy az igazságügyminister is, a ki szintén érdekelve van e törvényjavaslatnál, a végrehajtó mínisterek közé szintén felvétessék. Ennélfogva az 5. §. igy szólana: 5. §. „Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyi, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi és az igazságügyi ministerek bízatnak meg." Elnök: E szerint az igazságügyminister is a végrehajtó ministerek közé felvétetik és az 5. §. az előadó ur által felolvasott szövegben fogadtatik el. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság 411. számú jelentése a magyar királyi_államvasntak fiumei állomásán szükségessé vált kie^é^TiHr™mSnká"-' läTőTTköTtségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, (Félolvasottnak vessszük!) akkor a tárgyalást megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Lukács László előadó: A t. ház tagjai előtt bizonyára ismeretes az a körülmény, hogy Fiúméban a szerint, a mint forgalom növekedett, időről-időre bizonyos forgalmi fennakadások, árútorlódások következtek be és sok panaszra adtak alkalmat. E körülmény részben a forgalom örvendetes emelkedésére, részben a kikötői és állomási berendezések meg nem felelő voltára vezethetők vissza. A t. kormány ezen torlódások megakadályozására tett bizonyos intézkedéseket, a mennyiben a költségvetés keretén belül tehetett, tapasztalta azonban azt, hogy ezen intézkedések a növekedő forgalommal szemben nem kielégítők. 1885 őszén a kedvező kivitel következtében az árútorlódás oly nagy mérveket öltött, hogy a kormány és mindazok, a kik e tény által érdekelve voltak, kénytelenek voltak belátni, hogy ezen bajokon végleg és gyökeresen segíteni kell. Ennek következtében a közlekedési minister ur a földmívelési minister úrral egyetértve, vegyes bizottságot hivott össze, melynek feladatává tétetett megvizsgálni a tényállást és javaslatot terjeszteni az iránt, hogy mi módon lehetne segíteni a bajon. A bizottság a leezember 17. 1886. gg^ maga albizottságát a helyszínére kiküldvén, javaslatokat tett a kormánynak, a melyek általánosságban odairányultak, hogy a bajok megelőzése ezéljából okvetetlenül szükséges, hogy a kikötői lerakodó hely és az indóház pályaudvara nagyobbíttassék, az azokhoz vezető vágányok szaporittassanak, megfelelő számú árúraktárak és a szükséges utak kiépíttessenek és jó karban tartassanak. Az egyes eoncrét javaslatok, melyeket a bizottság előterjesztett, nemcsak a közlekedési ministerium hatáskörébe tartoznak, hanem egyszersmind a földmívelési ministerium hatáskörébe is. Itt, e törvényjavaslat alkalmából azonban csak azon munkálatokra terjeszkedtünk ki, melyek a közlekedési tárcza körébe tartoznak és az állami vasutak terhére voltak létesítendők. Erre vonatkozólag előterjesztett munkálatok közül a közlekedési minister ur egyes munkálatok létrehozását az 1887-ik évre halasztotta, tekintettel arra, hogy azok hosszabb időt vették volna igénybe és az 1886-iki kivitel javára sem váltak volna. Voltak azonban egyes munkálatok, a melyek sürgőseknek tekintettek, nevezetesen, a melyek a pályaudvar nagyobbítása, továbbá a lerakodó helyek és vágányok és a szükséges átjáróknak, valamint a pályaudvarra szolgáló utaknak kiépítésére vonatkoztak. Ezeket a kormány, daczára annak, hogy költségvetési hitel rendelkezésére nem állott, a kényszerítő körülmények hatása g alatt és a fenforgott bajokat és veszélyeket mérlegelve szükségesnek, kötelességének tartotta saját felelősségére még az 1886. év folyamán létesíteni. Ezen munkálatokból t. képviselőház és egy ideiglenes raktárnak szintén mulhatlanul szükségessé vált létesítéséből támadtak azon költségek, amelyeknek fedezéséről a jelen törvényjavaslat van hivatva gondoskodni és a melyek összegükben 170,000 frtot tesznek ki. Kéri pedig a kormány ezen fedezet megadását oly módon, hogy 70,000 frt erejéig póthitel engedélyeztessék az 1886. évi költségvetési törvény beruházásainak 11. czíméhez, a hátralevő összegre, vagyis 100,000 frtra pedig azon intézkedést kéri tétetni, hogy az 1886. évi költségvetési törvényben a duna-drávai vasnt elsőrangúvá tétele czéljából megszavazott 200,000 írtnak fel nem használt része, vagyis 100,000 frt fordittassék ezen fiumei munkálatok költségeinek fedezésére, illetve ezen összegre nézve az átruházási jog a kormánynak adassék meg. A pénzügyi bizottság tárgyalván a törvényjavaslatot, daczára annak, hogy itt előirányzat nélküli költségekkel, illetőleg törvényileg nem engedélyezett munkálatokkal találkozott, mégis nem zárkózhatott el annak felismerése és belátása elől, hogy a t. kormány az említett intézkedésekkel a közgazdaságnak és a forgalomnak jelentékeny szolgálatokat tett. Szolgálatokat tett pedig első 49*