Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-292
292. országos ülés lalfelöl.) Es a midőn a kormány ^az ország pénzéből épít, a melyért felelősséggel tartozik a törvényhozásnak és nemzetnek és ily körülményeket elhanyagolva több százezer forint túlkiadást idéz elő, mint a minő a mezzaninra szükséges 150,000 forint, a niveau feltöltésére kért 30,000 forint, mint a milyen az a körülmény, hogy 1499 Oöl helyett 1718 Oöl volt beépítendő, ezt az eljárást felelős ministernél correctnek nevezni nem lehet (Ugy van! lalfelöl) és egy minister, a ki tárczáját ilyképen kezeli, felfogásom szerint az ország bizalmára nem tarthat számot. (Zajos helyeslés balfélől.) A minister ur továbbá azt mondja, hogy az új tervet, akkor készítette el, mikor már teljesen meg volt győződve, hogy a területen előre láthatólag többet kell beépíteni és erről a dologról áprilisban nyert tudomást és augusztus 20-án lettek az újonnan készült tervek jóváhagyva. Méltóztassék t. ház, a minister urnak ezen eljárását a ház budgetjoga szempontjából megítélni. (Nagy zaj. Malijuk! Bálijuk!) T. ház! A minister nr február havában törvényjavaslatot terjesztett be és megszavaztatott magának bizonyos összeget a palota építésére. Április havában, még mielőtt az építkezés megkezdetett volna, tehát még mielőtt tetemes költségek merülhettek volna fel, meggyőződött arról, hogy a terv, a melynek keresztülvitelére felhatalmazást nyert az építésre, keresztülvihetetlen. Augusztusban meggyőződött arról, hogy az újonnan készítendő terv keresztülvitelére 1.200,000 frt szükséges csupán építésre, a telek nélkül és ennek daczára a minister ur nem látta szükségesnek, hogy erről a törvényhozásnak jelentést tegyen és megkérdezze a?.t, vájjon hajlandó-e 1.800,000 frtot megszavazni oly paloía építésére, melynek költségei 1.100,000 frttal terveztettek. A t. minister ur azonban nem tette ezt, mert meg volt győződve, hogy ha a palota meg lesz, a többség neki a költségeket utólag meg fogja szavazni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tapasztalván, hogy milyen megbocsájthatatlan elnézéssel van pártja a túlkiadásokkal szemben, ő is számított arra, hogy eljárása nem fog megtámadtatni és ezért engedte meg magának a ház budgetjogának lábbal tiprását. Es a mint látszik, t. ház, a minister urnak igaza van, mert a pénzügyi bizottság milyen szavakat talál ezen felfogás jellemzésére és sujtására? Egyszerűen azt mondja, hogy óhajtotta volna, ha a t. minister ur a felmerült költségtöbbletet a törvényhozásnak előbb jelentse be. Az, hogy egyáltalán 700,000 frttal több költetett el, az nem baj, csak előbb kellett volna bejelenteni. T. ház! Akkor, mikor ily ellenőrző fóruma van a nemzetnek, mely a nemzet saját jogát ily lazán kezeli, nem lehet csudálkozni azon, ha ily dolgok fordulnak elő és ellehetünk készülve arra, deezember 17. 1886. gjg hogy e dolgok ismétlődni fognak. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső balon.) Igaz, hogy a minister ur és a t. kormány rendkívül fogadkozik, hogy takarékoskodni fog és hogy a túlkiadásokat el fogja kerülni, de én ezen ígéreteknek nagyobb hitelt nem adok, mint azon buzgalomnak, mit egy fiatal korában kaczér nő kifejt midőn vénségében az olvasót forgatja. Az ily buzgalom nagy hitelt nem érdemel. (Elénk helyeslés és tetszés a bál- és szélső baloldaonj A t. minister ur továbbá Horánszky t. barátunk azon vádjára, hogy november hóban már előrelátható volt az, hogy az építkezés kellő időben nem ;0g befejeztetni és azon állításával szemben, hogy a kormány a vállalkozónak különös kedvezményeket engedett, arra hivatkozik, hogy Horánszky elhallgatta azt, hogy az építész ezt novemberben kérte, de ő csak februárban adta meg az engedélyt. De, t. ház, mit változtat ez a tényálláson ? Az az építész már novemberben látta, hogy az építést a kitűzött időre befejezni nem képes, azért fordult már novemberben halasztásért a ministerhez, de továbbá, ha a minister ur februárban megadta a halasztást, miért mentette fel az építészt azon poenale fizetése alól, melyet a késedelmezés folytán követelhetett ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Midőn az ország úgyis tetemesen károsodott, ezen kár enyhült volna az által, ha azon vállalkozó, ki kötelességének megfelelni nem tudott, a poenale fizetésére kényszeríttetett volna. Az tehát, hogy a ministerífebruárban hagyta jóvá a halasztási kérelmet, ez eljárását nem tüuteti fel kedvezőbb színben. A t. minister ur továbbá azt mondja, midőn Horánszky Nándor t. képviselőtársam felemlítette, hogy az építésznek honoráriuma 50 vagy 52,000 forintra rúg, hogy hiszen az építésznek semmiféle honoráriuma nincs, hogy ő csak az építkezési összegből huz bizonyos százalékot. Már most kérdem a t. minister úrtól, hogy az a százalék miként számíttatik, hogy vájjon, ha az építkezés többe kerül, abból az építésvezetőnek több haszna lesz? Mert, ha ugy van, hogy a százalék maximuma megállapítva nincsen, akkor természetesen az építésvezetőnek az az érdeke, hogy ez építkezés mentől drágábba kerüljön. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Én tehát azt hiszem, hogy valami honorárium megállapításának kell a vele kötött szerződésben lennie; mert ha nincs, ugy ez csak újabb megkárosítása az államnak, a miről eddig nem volt tudomásunk és a miről most értesültünk a t. minister ur szavaiból. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Azt mondja továbbá a t. minister ur, hogy igen gondosan és lelkiismeretesen járt el. Midőn meggyőződött arról, hogy itt túlkiadások fognak 48*
