Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

380 292. országos ülés deezember 17. 1886. felmerülni, mindent elkövetett arra nézve, hogy az építkezést olcsóbbá tegye. Én, t. ház, nem akarom kétségbe vonni azt, hogy a t. minister ur igyekezett ezen építkezésnek fényűzési részeit leszállítani és a tervezetből lefaragni ; de ezen aggodalom után, hogy ezen nagy túlkiadäs oly időben történik, mikor az országnak pénzügyi helyzete olyan, a milyen most, mikor - oly esetek történtek, mikor oly elkeseredés van az országban a kormánynak túlköltekezése folytán, mint a minő támadt a nagy póthitelek alkalmával, melyeket a többség megszavazott, nagyon természetes, a t. minister ur a saját állása érdekében ezen a téren igyekezett mindent elkövetni és igyekezett nekünk is, a képviselőháznak, ezt a keserű pirulát megédesíteni. És mit csinált? Megcsípte az igazságügyminister urat és elhelyezte őt az ő palotájába. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, az igazságügyministerium élén rendszerint szerény lateiner emberek állanak, a kiknek semmi egyéb érdemük nincs, mint hogy tanultak valamit — ez pedig manapság nálunk igen keveset jelent — azokkal tehát könnyen lehet rendelkezni. Kapta magát tehát a minister ur és bevette az igazságügyministeriumot a kereskedelmi ministerium palotájába és most azt állítja, hogy ott az igazságügyministerium egész kényelmesen és szépen elfér. En nem tudom, hogy igaz-e ez vagy nem? Én szakemberektől halottam, hogy teljes lehetetlenség az igazságministeriumnak és azon hivataloknak, a melyeknek elhelyezéséről ezen törvényjavaslatban szó van, abban a palotában elférni; de nem akarok ebben véleményt mondani, nem érzem erre magamat illetékesnek. Azt azonban tudom, hogy mikor ily hivatalok elhelyezéséről van szó, mindig azt mondják, hogy van ott elég hely bőségesen és midőn pár év lefolyása után ezen hivataloknak elhelyezését kérik, azt mondják, hogy nem lehetett azt előre látni. Ez oly tapasztalat, a melyet minden ilyen hivatal elhelyezésénél szereztem és azt hiszem, hogy azon megédesített keserű pirula utóizét erősen fogjuk érezni. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A t. minister látván a tárgyalás folyamán, hogy a folytonos túlkiadások az egész országban, pártkülönbség nélkül nagy visszatetszést szülnek, akként igyekezett segíteni a dolgon, hogy olcsóbb kölcsönt eszközölt. Én igen helyeslem, hogy a t. minister urnak sikerült olcsóbb kölcsönt kieszközölni mint akkor, midőn az 1.100,000 forintos kölcsönt felvette; de kérdem, azóta javult-e a pénzügyi helyzet, emelkedett-e ez államnak hitele, olcsóbb lett-e a kamatláb ? En mindezekről nem tudok semmit. Sőt ellenkezőleg azt tudom, hogy a folytonos eladósodás és a költségvetés deficitjei a magyar | állam hitelére nem emelőleg, hanem lenyomólag hatottak. Ha tehát ennek daczára a minister urnak most olcsóbb kölesönt sikerült kötnie, mint akkor, mit mutat ez? Azt, hogyha akkor is kellőleg szorította volna a kölcsönadót, akkor is sikerül vala olcsóbb kitelt kapnia épugy, mint sikerült most. Ez tehát nem a gondos kezelésnek, hanem annak az illustratiója, hogy akkor nem mentek addig, a meddig kellett volna. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mindezek után röviden levonom e tényekből és a Horánszky t. barátom részéről elmondottakból a concíuziót. (Halljuk!) Mi e törvényjavaslatot a kormánynak s különösen a mostani kereskedelmi ministernek nem szavazzuk meg. Nem szavazzuk meg azért, mert törvénysértést követett el ezen ügy körül, mert önkényüleg járt el s mert az építés ellenőrzésénél eljárása könnyelmű volt. Mindezen okoknál fogva kérem a t. házat, ne méltóztassék a törvényjavaslatot megszavazni, hanem ezzel szemben méltóztassék a következő határozati javaslatot elfogadni (Halljuk! Halljuk ! Olvassa): Határozati javaslat. A földinívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister az 1885. évi IV". törvényezikkben a rainisteriumának elhelyezésére emelendő állami épület költségeinek fedezésére nyert 1,100.000 frtban megállapított hitelt 670,000 forinttal túllépte és e túlkiadás fedezésére 670,000 frt effectiv-kölcsön felvételére engedélyt kér. A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ezen póthiteí, illetve pótkölcsön igényével szemben mondja ki a t. képviselőház: hogy a minister törvénysértő, önkényes és nem eléggé gondos eljárását rosszalja; s hogy ez okból a ministernek a kért póthitelt nem szavazza meg. Budapest, 1886. deezember 17-én. Beadják: Enyedi Lukács s. k., Madarász József s. k,, Matkovich Tivadar s. k., Petrich Ferencz s. k., Csanády Sándor s. k., Jeszenszky Ferencz s. k., Olay Lajos s. k„ Szoboszlai József s. k., Miklós György s. k., Tors Kálmán s. k., Irányi Dániel s. k, Juszt Gyula s. k. B. Andreánszky Gábor: T. ház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára térnék, bátor lesnek reflectálni a kereskedelmi minister urnak egy megjegyzésére. (Halljuk!) 0, mint maga kifejezte magát, megviczczelte Horánszky Nándor képviselő urat, hogy járkált a közmunka-tanácsnál, szaladgált és futkosott tudakozódni, hogy magának az ügy állása iránt alapos adatokat és informatiót szerezzen. Hát én azt hiszem, t. ház, az minden lelkiismeretes képviselőnek kötelessége és hogy ha akkor, midőn, mint maga bevallotta, a minister ur április 24-én, április elsejét járt az építkezésnél, 440 képviselő között akadott egyetlen egy^ a ki magának alapos infor-