Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

292. országos üléB deczember 17. 1886. 377 Ellenmondások a bal- és szélső balon. Egy hang: Mégis belement!) Igen, de hát én próféta nem lévén, lehetetlen volt előre látnom, hogy ily nehézségek fognak bekövetkezni. (Zaj a bal- és szélső balon. Halljuk! Bálijuk! jobbfelöl.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy az építkezési vállalkozóknak oly előnyök biztosíttattak, melyek nyújtása határozottan helytelen; az által t. i., hogy a vállalkozóknak az építkezés eleinte forcirozott munkára adatott ki, később pedig nekik időhalasztás engedtetett, ők nagy előnyben részesültek. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Már méltóztassék megbocsátani a t. képviselő ur, ha egyáltalán kérdezősködött az iránt, hogy itt helyben a közönséges építkezési viszonyok minők és az építkezési idő folyama mennyi és hogy milyen e tekintetben egyáltalában a gyakorlat : akkor, ha az igazságnak megfelelőleg akar Ítélni, nem mondhatja, hogy forcirozott munka lett a vállalkozónak kiadva, mert az építkezések úgy Budapesten, mint más városokban általában oly rövid időre szabatnák, hogy az a- másfél év, a mely ezen épület felállítására meg volt határozva, csakugyan nem volt olyan rövid idő, hogy az alatt el nem készülhetett volna. Sőt az építési határidő oly hosszú volt, hogy mikor elhatároztatott, hogy új terv szerint és nagyobbmérvíí építkezés fog történni, még akkor is igaz, hogy az építész novemberben kérte a halasztást, de én nem adtam meg és a képviselő ur az igazságnak megfelelően mondta is, hogy 1885 november nem tudom hányadikán kérték a téli időszakra való tekintettel az időhalasztást — teljesen igaz, kéretett az időhalasztás novemberben, de azt a képviselő ur elhallgatta, hogy a halasztási engedély csak februárban adatott meg. Ez bizonyítja, hogy én nem akartam megadni az időhalasztást, hogy én novemberben még nem láttam azon vis majort, mely a téli idő felhasználását lehetetlenné teszi. Itt a képviselő ur tovább menve, élezel arra vonatkozólag, hogy a minister előre tudta már novemberiben, milyen lesz az időjárás télen. Hiszen a képviselő ur maga mondta, hogy az építész csak kérte a halasztást növemlbérben, megadatott pedig februárban, mikor már láttuk, hogy 3 hónapon át nem lehetett dolgozni. Tehát nem lehet mondani, hogy itt valami különös előny nyújtatott volna a vállalkozónak. Előhozott a képviselő ur valami építészi honoráriumot. Az az 50,000 forint nem honorárium, az az építkezési költség egy bizonyos százaléka és ez minden építésnél ugy van. (Nagy zaj, éllenmcndásck lálfélöl.) Bocsánatot kérek, tessék végig hallgatni, majd meg fogom magyarázni. (Halljuk!) Ezen százalékban, a mit az építkező az építkezés után kap, benne foglaltatik az egész hivatalnak, a melylyel dolgozik, költsége. Van ott egy egész sereg rajzoló, mérnök és építész, kikkel KÉPVH. NÁPLŐ. 1884—87. XIII. KÖTET. a terveket kidolgoztatja. Ez tehát nem egy személy honoráriuma, hanem a hivatalnak fentartására szolgáló összeg. Ezt tehát ne tessék úgy tekinteni, mint az építésznek különös protectio folytán juttatott díjat. Hogy az államnak nincs olyan hivatali osztálya, a mely az ilyen építkezések teljesítésére volna hivatva, azért engem felelőssé tenni ne méltóztassék. Ha volna az államnak olyan építészeti hivatala, bizonyosan köteles volna minden ministerium azon hivatalhoz fordulni. Azt mondja végre a képviselő ur — és ezzel ismét illustrálja, mennyire igazoltak a vádak, a melyeket ellenem és a törvényjavaslat ellen felhozott — hogy örök időkre megterheli a minister az országot azzal, hogy évenként 100,000 forintot fizessen két ministerium elhelyezésére. Ez sem áll, mert a kölcsön törlesztésre van kötve, 50 év alatt törlesztendő, tehát 50 év múlva az épület az államnak tehermentes tulajdonává válik, azontúl tehát ez összeg a budgetet nem fogja terhelni. (Helyeslés jobbfelől.) Ilyenek a felhozott vádak! Bátor vagyok még egy megjegyzésére a t. képviselő urnak válaszolni. Azt állította ugyanis beszédje elején, hogy grand seigneur-módon kezelem a dolgokat és hogy ily módon prédálom az államvagyont. (Felkiáltások balfelől: Az igaz! Mozgás.) Ha t. képviselő ur egyáltalán grand seigneur módnak a nyomát akarja látni eljárásomban, akkor méltóztassék azt abban keresni, hogy midőn én ezen vis major folytán bekövetkezett bajjal — a melyet én is bajnak és komoly bajnak ismerek el — szemben állottam, akkor törekvésem az volt, hogy a bajt minél csekélyebbre szorítsam le és tettem a következőt: Először is az elkészült tervből töröltem mindazt, a mi luxus volt és e miatt tehető szemrehányásra adott volna okot, olcsóbbítottam az építkezést, a mennyire tehettem. A vállalkozókkal szemben is a legszigorúabban jártam el és azon voltam, hogy minél több megtakarítás eszközöltessék és végre a még fenmaradó nagy összegnek is, a melylyel csakugyan kénytelen voltam terhelni az országot, megfelelő fedezetet kerestem abban, hogy az igazágügyministeriummal kellemetlen, hosszú tárgyalásokba bocsátkoztam és végül keresztül vittem, hogy az igazságügyministerium mellékhivatalaival azon épületbe költözzék, hogy ott ő ezen nagy összegnek legalább némi részét fedezze azon bérrel, a melyet fizetett volna másfelé. Ez tehát azon grand-seigneur-mód, a melyet esetleg kereshetett és találhatott volna a képviselő ur az én eljárásomban. Ezek után én azon kérést intézem a t. házhoz, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) yj£ Horánszky M ndor: T. képviselőház! Félre48