Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-269

20 261. országos ülés ként. Mert ha mi ma megszüntetnők ezen 400 ezer frt subventió fizetését, nekünk a Lloyd-társnlat által teljesített azon szolgálatot, hogy a Fiúméból irányuló egyenes posta-összeköttetést a magyar, horvát és dalmát partokkal, továbbá Trieszttel és Anconával fentartja,más vállalatra kellene bíznunk, a melynek valószínűleg ugyanannyit kellene fizetnünk, mint a Lloydnak. Egyetlen egy kivételt ismerek, a mely némileg hasonlít az „Adria" subventionálásához és a mely mint analóg eset hozható fel. Ugyanis spanyol lobogó alatt látunk Mexico és New-Orleans közt egy vállalatot, a mely az „Adriádhozhasonló feltételek mellett áll fenn több év óta. He ezzel szemben áll a többi tengeri államok által követett ellenkező eljárás. Ne legyünk tehát császáriabbak a császárnál és ne álljunk arra a térre, a melyen saját kárunkat valljuk, hanem nyugodjunk meg abban, hogy az, a mit az előrehaladtabb tengeri államok jónak és czélszerünek látnak, követendő. Már most ki fogom mutatni, t. ház, hogy az „Adria" Magyarországra nézve felesleges, sőt káros intézmény. (Halljuk!) Miféle szolgálatokat teljesít az „Adria" tengeri hajózási vállalat? Ha a budapesti malmoknak, mert Magyarországra nézve e vállalattal szemben fődolog a lisztkivitel, elegendő szállítmánya van, ezt az „Adria" hajói elviszik Fiuméből a nyugati kikötők felé. Vegyük csak a más adriai kikötőkben létező viszonyokat, mert azok ránk nézve is irányadók lehetnek. Itt vannak a görög kikötők, minők Patras, Gralasidi, Catacolo stb., a melyeknek inkább csak nevük kikötő, a mennyiben csak nyilt helyek, sziklapartok. Az angol gőzhajók oda jönnek, kikötnek, de ha vihar van, azonnal megszöknek s csak a vihar elmultával folytatják a rakodást. így folyik ott az árúk ki- és berakodása. Mi pedig Fiúméban kikötőt építettünk arra, még pedig igen helyesen, milliókat áldoztunk; milliókat áldoztunk vasúti összeköttetésekre, szintén igen helyesen. Ezek a görög kikötők pedig daczára annak, hogy nem is kikötők, minden esetre megkapj'ák, még kétszeres számban is, azon gőzösöket, melyekre szükségük van, hogy mazsolájukat és fügéjüket elszállítsák. Mennyivel inkább megkaphatná Fiume is a hajókat, a melyekre szüksége van, minden subventió nélkül. Vegyük csak, mi volt az Adria? Az Adria keletkezésekor egy ügyes és derék magánvállalkozó kezében subventió nélkül is valóban csodákat mívelt. Akkor jól állott, jövedelmezett és képes volt megfelelni hivatásának. Mi történt azután ? Mi minden áron boldogítani akaró törekvéseinkkel odajutottunk, hogy elfogadtattunk vele 12,000 frt subventiót. Attól kezdve megfordult a helyzet. Akkor már nem volt szerencséje a vállalatnak, Bptember 25. 1886. föl kellett emelni a subventiót 24, majd 50, majd 150,000 frtra és most már 307,000 frtig jutottunk. Sőt ez sem elég. Az előttem szólott t. barátom szavaiból kivettem, hogy mintegy már kilátásba van véve, hogy majd ha a Lloyd-szerződés lejár, a netán megmaradó pénz egy részét, vagy az egészet is az Adriának adjuk. Polónyi Géza:, Helyesen! Gr. Bethlen Ödön: Meglehet, hogy a t. képviselő ur szerint igen helyesen, de bevezetésemben mondtam már, hogy tudom, hogy népszerű eszme ellen küzdök; legyen tehát a képviselő urnak annyi türelme, hogy meghallgasson. (Helyeslés. Halljuk!) Ennyit az Adria múltjára nézve. De hát mit követelünk mi az Adriától? Szolgálatot. S mit követelnek más államok az előbb felsorolt hajózási vállalatoktól? Egész füzetet tesznek ki ama kötelezettségek, melyeket pl. Francziaország a „Messageries maritimes"-re ró. Egyetlen hajó, melynek vizrebocsátását láttam, 3 millió frankba került. És hány ilyen haj ója van ama társulatnak. Elő van irva, hogy a társulatnak minden hajója franczia legyen és ez azért van, hogy háború esetén más hasznát is vehessék, pl. csapatszállításra és hogy biztosítva legyen az állam arról is, hogy azon hajók semlegességét az eilenség respectálni fogja. Mert szép dolog ugyan az a párisi szerződés, de minden hatalom nem fogadta el és mi ki vagyunk téve annak, hogy háború esetén, daczára az Adriának, tengeri kereskedésünk megakadna, ha idegen lobogóra szorulnánk. De azt mondják, legalább egyes hírlapi közleményekben avval védik az Adriát, hogy tömeges kivitel esetén ugyan nem annyira szükséges, de hát ha csak kisebb mennyiségű árú irányul Fiumének és az illető feladó nem talál hajót arra, hogy e csekélyebb mennyiségű árút elszállíttathassa ? Saját tapasztalataimból merem állítani, hogy az az angol hajó, mely elmegy Triesztbe —~ Triesztet veszem például, mely csak pár órányira fekszik Fiúmétól — már kétszáz tonnáért is érdemesnek tartja, hogy egy kis kerülővel a szomszéd kikötőt is meglátogassa, mert a kikötői és egyéb illetékek levonása után is marad még szép tiszta nyeresége s mindig kilátása van arra, hogy ha a kikötőbe jő, esetleg más árúkat is fölvehet, melyek időközben vasúton érkeznek. Tény az, hogy már 200 tonnától kezdve egy hajó, mely Velenczéből, Anconából, vagy Triesztből nyereséggel szállít, Fiúméból is nyereséggel szállíthat. Nem tagadom, hogy kívánatos volna ennél csekélyebb rakomány - mennyiségnek is mindig hajót biztosítani és pénzügyileg mindent megtenni, a mi egyáltalában a kereskedelem érdekében van; de hát mi igen szegény állam vagyunk arra, hogy ily túlbuzgóságot mutassunk a segélye-