Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-269

268. orsi&gos ülés szeptember 25. 1886. 31 zés terén s mértéken túl költekezzünk tengeri vonalaink subventionálására. (Helyeslés bálfelöl.) De egy sokkal fontosabb tényt mondhatok az Adriáról, (Halljuk!) saját tapasztalásomból. Megtörtént az — hogy ma mi történik, nem tudom, de ha megtörténhetett akkor, mikor az Adria szintén subventionalis viszonyban állott már az állammal, megtörténhetik ma is — hogy Fiumében huzamosabb időn keresztül a szállítási díj ak magasabbak voltak, mint Triesztben; (Mozgás. Halljuk!) még pedig egy és ugyanazon hajón, mert rendesen ugyanazon hajó, mely Triesztet meglátogatja, átjön Fiúméba is és ott megkeresztelik „ Adriahaj ó"-nak. Feltűnt nekem, hogyan van az, hogy azon hajó, mely Triesztbe a saját szakállára jön, olcsóbban képes árúkat ott fölvenni, mint Fiumében a subventio daczára. Azon időben hivatalos állásban lévén, azon helyzetben voltam, hogy végére járhattam a dolognak. És azt tapasztaltam — s ezen állításomat fentartom bárkivel szemben — hogy 2 shillinggel magasabb volt a szállítási díj tonnánkint Fiúméból, mint Triesztből. (Mozgás.) Sőt többet mondok. (Halljuk!) Egy alkalommal egy kereskedő jött hozzám Fiúméban s azt mondotta: nagyon meg vagyok akadva; eddigelé mindig angol gőzhajón tudtam árúimat Angliába küldeni, azonban, mióta ezen angol hajó az Adria czége alatt közlekedik, a szállítás megdrágult. És mennyivel volt drágább a szállítás ? Abban az időben körülbelül 16—18 shilling volt egy tonna szállítási díja Fiúméból Liverpoolba, az „Adria" pedig emberemtől mintegy száz shillinget kért tonnánkint. Igaz, hogy ür-tonnáról volt szó, mely 50 és nem 40 angol kubikláb, mint a súly-tonna. De méltóztassék figyelembe venni, hogy a kettő közt a különbség csak 25 százalék, holott a szállítási díj különbsége sokkal nagyobb volt. Sehogy sem tudta az angol kereskedő kivinni azt, hogy az Adria neki olcsóbban szállítson. Mit tettem tehát vele ? Azt mondtam, hogy bizza rám a dolgot és elmentem a Lloyd-ágenshez és felkértem, hogy vegye fel azon árút, vigye Triesztbe és ott adja át egy angol hajónak. És 40 s néhány shillingbe került a szállítás Liverpoolig. Ezen esetet magam tapasztaltam. Ezzel, azt hiszem, bebizonyítottam, hogy az Adria nemcsak hogy szükségtelen, de még kártékony hatású is a mi hajózásunkra. Hozzá teszem, a mit főoknak tartok, hogy nemcsak a kereskedővilágnak van jogos és méltányos panasza ezen vállalat ellen, hanem a hajósok is méltán panaszkodnak ellene, mert az a kapitány, a ki hajójával Fiúméba érkezik és nem tartozik az Adria által protegált kapitányok közé, tehát a saját szakállára keresi a szállítmányt, mindenesetre hátrányos helyzetben van az Adriával szemben. Mi pedig azt óhajtjuk, hogy a forgalom, a mennyire lehet, fejlesztessék. Végre figyelembe veendő, hogy egészen más a vasúti és más a tengeri díjtételeknek állami szabályozása. Az első lehetséges, a másik nem keresztülvihető. A vasút fix vonal, a mely benn marad az országban, mig a tengeri hajózás olyan vállalat, a mely egy kormánynak sincs alávetve, a mely mindenütt fölkeresi a szállítmányt és azt felveszi. Elmegy az indiai tengerre és az atlanti óceánba; de ha valamely kikötőben zaklatják, oda többé vissza nem megy. Azt is hallottam, hogy a subventiót, ha nem is ezen alakban, de más alakban megadják az újabb időben Francziaország és Olaszország. Már azt határozottan tagadom. Mellesleg megjegyzem, hogy Colbert megkezdte ezt, de Colbert óta hova jutott a franczia marina? Igenis voltak igen ügyes parancsnokok, admirálisok és volt nagy tengeri hadereje; de a kereskedelmi tengerészet nem birt kifejlődni Francziaország és tengerpartja arányának megfelelően. Ennek természetesen más okai is vannak, tudniillik az, hogy a franczia nem tengeri nemzet, mint az angol, vajry a skandináv. A franczia és az olasz kormány újabb időben elkezdte segélyezni a tengerészetet, de nem a tengeri kereskedelmet, hanem nemzeti hajó-ipart. De miért? Hogy elősegítsék az országban a hajóépítést, emeljék a hajók számát és hogy azon állapotban legyenek, hogy a kereskedelem saját lobogójuk alatt közlekedjék. De mit teszünk mi az Adriával? Még csak nem is kötünk ki időpontot, mikor consolidatióját elérve, hogy köteles legyen, a mi másutt megtörténik, hogy hajói magyar lobogó alatt járjanak. Mert az Adria ezen javaslat szerint csak arra köteles, hogy ezentúl hajóit 7-ről 12-re szaporítsa. Ezen hajószámmal pedig az Adria nem lesz képes azon igényeknek megfelelni, melyeket tőle várunk. Ez oly eset, a mely más, nálunknál tapasztaltabb tengerészállamokban nem fordul elő, mert a legkevesebb, a mit ezek megkövetelnek, az, hogy az illető hajózási vállalat viselje a nemzeti lobogót, ne az idegent, mert akkor nem is szolgálhatja oly híven a nemzeti érdekeket. Az elmondottak alapján ne méltóztassék hinni, hogy én talán Fiume iránt nem viseltetném azon érdeklődéssel, mint mások e házban és e házon kivül. Sőt merem állítani, hogy épen azon tény, hogy én nyíltan, tán némi tekintetben kíméletlenül szóltam a vállalatról, abban leli okát, hogy én még több érdeklődést táplálok Fiume emelkedése iránt, mint azok, a kik nem voltak abban a helyzetben, mint én, hogy ott több időt tölthettek volna. De kötelességemnek tartottam felszólalni, mert előrelátom a jövő helyzetet, hogy tudniillik az Adria rövid idő múlva bukása szélén fog állani és akkor aztán kénytelenek lennének érette újabb áldozatot