Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-269
219. országos ülés szeptember 25. 1S86. 1-7 Megvallom, kissé feszélyeztetve érzem magamat, midőn ezen javaslat ellen állást foglalok, nem mintha nem volnék teljesen meggyőződve és megnyugtatva álláspontom helyes voltáról, de mert igen népszeri eszmék ellen kisértem meg a küzdelmet. (Halljuk! Halljuk!) Mert tagadhatatlan, hogy Fiume és a magyar tengeri hajózás iránt ugy e házban, mint mindenütt az országban elejétől kezdve rendkívüli meleg érdeklődés mutatkozik. Mind annyiszor, valahányszor még eddigelé fiumei forgalmunk emeléséről volt szó, áldozatkészségünk nem ismert határokat s a kívánt összegek, mondhatni vita nélkül meg lettek szavazva. Elismerem, hogy ez igy egészben helyesen történt s én magam is eddigelé minden alkalommal a fiumei beruházásokra vonatkozó összegek megadása mellett szavaztam, ámbár be kell vallanom, hogy én saját részemről e tekintetben is inkább egy lassúbb mérvű tempót választottam volna és talán némely esetben más.meggyőződésem szerint, czélravezetőbb eszközöket. Mint minden actiónál, melyet rendkivüli érdeklődés szül, melynél mondhatnám a lelkesedés a higgadt megfontolást háttérbe szorítja, ugy a fiumei beruházásoknál is kissé gyorsan haladtunk. Ez azonban már megtörtént és még hasznunkra isválhatik, a mennyiben megtanít, hogy a magunk elé tűzött czélt kisebb költekezéssel és ép oly biztosan elérhetjük. De nem is ilyesmiről van ma itten szó, hanem egy újabb költség megszavazásáról oly czélra, mely tengeri forgalmunk fejlesztése tekintetében nem csak hogy szükségtelen, de meggyőződésem szerint, arra kártékony befolyást is fog gyakorolni. (Halljuk ! Halljuk f) Miután ez oly állítás, melyet — a ház hangulatát ismerve — első pillanatban sokan talán túlmerésznek fognak tartani, a tisztelt ház türelmét kérem, hogy engem meghallgatni méltóztassék, midőn e tárgyban vallott nézeteimet kifejteném. (Halljuk!) Tisztelt ház! Mindenütt a világon, a tengeri kereskedelem terén sokkal tapasztaltabb nemzeteknél mit látunk e tekintetben? Azt, hogy tengeri vállalatoknál a subventio-adásnak egyedüli kizárólagos alapfeltétele a posta- és személyforgalom közvetítése. Személyforgalom alatt a gyarmatokkal biró államoknál természetesen nemes elli. £v Krj" reskedelmi személyforgalmat, hanem a stratégiai szempontból igen fontos katonai személy- és podgyászforgalmat is értve. Hogy egyes esetet említsek, itt van például a Peninsular-vállalat, mely évtizedek óta tetemes subventio mellett közvetíti és biztosítja a postaés személyforgalmat Anglia és legfontosabb keleti gyarmatai, Elő- és Hátsó-India, továbbá China, az afrikai s a perzsa partvidékek közt. Hogy Anglia, melynek már azon irányban rendes kereskedelmi összeköttetései megvannak, azon a posta- és személyforgalmat egy erős vállalat útján biztosítani törekszik, az nagyon természetes dolog. Ez egészen más tekintet alá esik mint az Adria. Oly területről van itt szó, mely lakosságra és kiterjedésre nézve talán a lakott világrész felével fölér és oly kereskedelmi érdekekről, melyek magában kétszer oly nagyok, mint hazánk összes kereskedelmi forgalma. Ebben az angol helyesen és érdekeinek megfelelőleg jár el, valamint minden, a mit az angol tesz kereskedelmi szempontból, nagyon helyesen van téve. Ezt a következmények mutatják. Vegyünk más államot, például vegyük Francziaországot. Francziaország a császárság kora óta subventionál sok milliókkal egy vállalatot, a „Messageries maritimes"-t, mely neki két fővonalon ugyanazon szolgálatokat teljesíti, a melyeket Angliának a Peninsular-vállalat közvetít, a menynyiben egyrészt Hátsó-India, másrészt Amerika felé Francziaország kikötői között tartja fenn a forgalmat. így legújabb időben Olaszország, a mióta észre vette azt, hogy mennyire fontos jövő fejlődésére nézve észak-keleti Afrikának kereskedelmi téren való meghódítása, azt teszi, hogy két vállalatot, ugy hiszem, a Rubattino és a „Navigatione Generálé "-féle társulatot nagy subventióval lát el. Azonban ennél is egészen mások a feltételek. Ennél nincs csupán búza-, liszt- és egyéb nyers-termény szállításáról szó, mint az „ Adria "-nál, hanem első sorban posta- és személyforgalomról, mint a hogy később lesz alkalmam arra még visszatérni. Azonban tovább megyek. Vannak nagyon fontos kereskedelmi vonalak, melyeken az említett államok egyike sem subventionál hajójáratokat, daczára annak, hogy az ottani érdekek ép oly fontosak, mint az általam már felsorolt esetekben. És miért teszik azt ? Teszik azért, mert a tapasztalat megmutatta, hogy némely vonalon subventio nélkül is még posta- és személyforgalom is igen jól tud magától fejlődni és tudja magát fentartani. így teszi Bréma, Hamburg az ott évtizedek óta fennálló transatlanticus gőzhajó - vállalattal, a brémai Lloyddal, a „Hamburg - amerikanische Packet-Dampfschifffahrt-GeseIlschaft a-tal és más vállalatokkal, melyekről mint általános szabályt hozhatom fel, hogy még postaszállítás czímén sem kapnak egy krajezárnyi subventiót sem, mert e nélkül is létezhetnek. így vagyunk az általunk annyira nem szeretett Lloyd-társulattal is. És itt megjegyzem, hogy nem értek egyet gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azon állításával, hogy mi quasi hadi sarczképen fizetünk ennek mintegy 400 ezer frtot éve-n
