Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-286

324 286. országos ülés deczember 4. 18S6. látogatják, szedvednie kell a közteherviselés elvének, a minthogy szenvednie kell a zsidók miatt a szabadságnak, az alkotmánynak, mindennek. Az előadó ur, hogy a börzeadó ellen legalább sophistice valamit felhozzon, azzal argumentált, hogy adót büntetésből kivetni illiberalis elv és szokásban nincsen. Nem tudom, hogy honnan vette ezt az argumentumot, mert nemcsak magában a büntető törvénykönyvben van szó minduntalan pénzbirságról, nemcsak a pénzügyi közigazgatásnál van szokásban a pénzbirsággal való sujtás, hanem egyáltalában divatba jött nálunk mindenre illetéket, bélyeget szabni s ezeket oly szigorúan behajtani, hogy ez valóban rosszabb a büntetésnél. Hivatkozott az előadó ur a forgalom szabadságára is és ennek nevében követelte, hogy a börzének továbbra is megmaradjon kiváltságos helyzete az államban. Nem látom be, vájjon ez úgynevezett forgalmi szabadság miért maradna fenn a börzére nézve akkor, midőn a forgalom minden egyéb eszköze súlyos adó alá vettetik. Ott van a szállítási adó, a bélyeg- és illeték-adó; hisz a legutolsó polgárnak egy állat eladásánál illetéket kell fizetnie és ez illetéket az állam nem engedi el, itt nincs helye a szabad forgalomnak, melyet az előadó ur a börzével szemben oly hangosan követel. Felhozta az előadó ur azt is, hogy a börzeadótól nem várhatunk nagy jövedelmet; talán 30—40 ezer forintot fog hozni százezrek vagy milliók helyett. Azt hiszem, t. ház, hogy ebben a szomorú pénzügyi helyzetben, melyben Magyarország van, arra a 30,000 forintra, melyet a milliókkal biró zsidóktól ki lehetne szorítani, épen olyan szükség van, mint a szegény adózó polgár fillérére, melyért a végrehajtók egész légióját szokták mozgósítani. Nekünk, a kik évről-évre óriási deficitekkel küzdünk, a kik az államadósságoknak már csak kamatait is alig bírjuk fizetni, okvetlenül szükségünk van arra, hogy a börzeadóból habár csekély, de jövedelmet húzunk. Az előadó ur megtámadott bennünket a várható jövedelem csekélysége miatt. De milyen joggal tehette ezt? Én kérdem őt, ha megtámadott bennünket ezért, a kik ezt mintegy correctivumot ajánljuk fel a pénzügyi zavarokkal szemben, miért nem támadta meg a pénzügyministert, a ki az 50 millió deficit apasztására a posta-szállítási kedvezmények megvonását akarta pénzügyi politikának feltüntetni ? (Eelyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Számítsa ki az előadó ur, mint velünk szemben kiszámította, hány levélbélyeggel többet kell a pénzügyminister urnak eladni, ha azzal akarja az 50 millió deficitet kifizetni és hány mázsa árúval többet kell évenkint a vasutakon szállítani, hogy a felemelendő szállítási adó többletéből az 50 millió deficit kikerüljön ? Azonban az előadó ur a pénzügyministernek ezt a pénzügyi politikáját nem támadta meg; hanem midőn minket méltányos, jogos és igazságos törekvések vezérelnek arra, hogy az államnak bár csekély jövedelmet adjunk: ezért megtámad bennünket. Ez volna az, mit az előadó ur beszédére vonatkozólag megjegyezni kívántam. Méltóztassék most megengedni, hogy magára a börze tízeiméire térjek át rövid néhány szóval. (Halljuk!) Midőn a szabad forgalom, szabad ipar, szabad kereskedés, szabad uzsora arany jelszavait állították oda a zsidók a nemzetgazdaság terén követendő jeíszavakul, akkor megengedem, hogy helye volt a börze adómentességének is, mert a börze egyik eszköze volt a zsidóságnak arra, hogy a nép, a gazda, a termelő verejtékének gyümölcsét, a vagyont, a tőkét a zsidóság, a börze szolgálatába vonja; a mint azonban józanabb nemzetgazdasági elvek kezdettek ébredezni, a tudomány emberei megtámadták a börzét is, a mint megtámadták az iparszabadságot és meg is bukott, a mint megtámadták a kereskedelmi szabadságot és azt védvén, rendszerrel meg is buktatták azt. Egyedül a börze menekült meg a manchesteri iskola vívmányai közül s ma is háborítlanul garázdálkodik. Ha a kereskedelem, az ipar, a gazdaság terén a szabadság ürügye alatt folytatott üzelmek ellen védelmet lehet találni, miért legyen épen a börze az, a mely ellen érdekeinket védelmezni nem lehet, melynek a garázdálkodás továbbra is meg legyen engedve ? Németországban azon befolyás után, melyet a börze a közerkölcsiségre gyakorol, a börzét méregfának nevezték. A börze okozta első sorban azt, hogy a zsidók urai lettek az iparnak, a földmívelésnek, a kereskedelemnek. Ha a börzén solid, reális ügyleteket kötnének, akkor talán lehetne bizonyos körülmények közt a kereskedelem szempontjából némi kiváltságot adni neki. De, t. ház, a börze árúi gabonát, mely még meg sem termett, árul értékpapírokat, melyek nem léteznek, illetőleg birtokában nincsenek és ezen nem létező értékekre dífferentiális ügyleteket kötnek, azoknak rovására, a kik ezen értékpapírokat tényleg birtokolják, valamint azok rovására, a kik a gabonát termelik. Ha valaki eladna egy három emeletes házat, a mely a valóságban nem létezik s annak az árát felvenné, azt a büntetőtörvény rendelkezései szerint becsuknák; ha azonban a börzén a zsidó elad 100,000 forint árú gabonát, mely tényleg nem létezik, mely még csak a földben sincs, azért nem csukják be, ha a differentiát kifizeti, de nem csukják be akkor sem, ha nem fizeti ki — csupán kiharangozzák. Ez a modern zsidó magán- és büntető jog. A börzének egy igen nagy előnye a szabad