Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-286

2S6. országos ülés deezember 4. 1886. 321 természetesen sokkal élesebb szemmel mérlegeli az esélyeket; a munkamegosztásnak áldásai ezen a téren is mutatkoznak és igy a speculatio biztosabb utat mutat a termelésnek és kereskedelemnek. De ehhez, t. képviselőház, két oldalról fér szó. Először is a tapasztalás igazolja, hogy a külön üzletággá fejlesztett speculatio a termelést és kereskedelmet legalább is épen oly gyakran félrevezeti, minthogy helyes irányban vezeti. Soha annyi termelési és kereskedelmi erisis nem volt, soha annyi irreális vállalkozás nem volt, mint azon idő óta, mióta a speculatio külön üzletág gyanánt virágzik. (TJgy van! bal felől.) A második pedig az, hogy legalább is kétséges, hogy vájjon az a szolgálat, melyet a speculatio — még feltéve, hogy az mindig reális alapon nyugodnék is — a termelésnek és kereskedelemnek tesz, hogy vájjon az nem túlságosan drágán fizettetik-e meg a kereskedelem által azon tőkék absorbtiója által, melyek a valódi termeléstől és kereskedéstől ez utón elvonatnak. (Helyeslés balfelöl.) f Én, t. képviselőház, ezeket a szempontokat a t. előadó urnak talán túlságosan merész és nagyon is peremptorius állításával szemben esak mint kételyeket, csak mint kérdéseket állítom fel. Tudom igenis, hogy ennek a vitának keretében ezt a nagyfontosságú és bonyolódott nemzetgazdasági, tudományos kérdést megoldani egyáltalán nem fogjuk. Csak mint kérdést említettem fel és határozott ítéletet e kérdésre vonatkozólag kimondanom annál kevésbé szükséges, mert hisz ezen ítélet, akár igy, akár ugy dőljön el, nem az a mérvadó szempont, mely a ház asztalán fekvő javaslattal szemben most alkalmazható. Helyesen mondta a t. előadó ur, hogy az államkincstár és az adórendszer nem eszköze a büntető jognak, mint a mely tehát a neoi igazolható, meg nem engedhető üzleti ágakat sújtani volna hivatva; de egy correctivumot erre az elvre is alkalmaznunk kell. Tudniillik kétségtelen tény az, hogy az államkincstár adóztatási rendszerében bizonyos termelési ágakat, a melyeknek fejlődése a nemzetgazdasági organismus szempontjából különösen kívánatos, kedvezményben részesít; tehát az adóztatási rendszer, ha okos és helyes, tekintettel van arra, hogy a jövedelem nyerésnek mely módjait kelljen nemzetgazdasági szempontból kedvezményben részesíteni s melyeket nem. És az az egy előttem világos, hogy nem a speculatio, nem az üzérkedés a jövedelemnyerésnek az a neme, melyet a nemzetgazdasági organismus helyes fejlődésének érdekében privilégiumokkal ellátni kellene. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) De itt, t. ház, nem is főkép ezekről a szempontokról van szó. itt arról van szó, hogy a mi pénzügyi helyzetünk mellett, midőn minden eddig ismert adóforrás majdnem az utolsó végletekig ki KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. van merítve, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) midőn az adóerő a végletekig meg van feszítve, (Ugy van ! Ugy van! a bal és a szélső baloldalon) semminemű kinálkozó jövedelmi forrást, semminemű önmagában véve igazolt és alkalmazható jövedelmi forrást mellőzni, magunktól elutasítani nem lehet, nem szabad. (Élénk hdyeslés. Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Én, t. ház, tökéletesen osztozom azok nézetében, akik a tőzsdeadó behozatalához vérmes pénzügyi reményeket nem fűznek; itt milliókról nem lehet álmodozni, legfelebb csak százezrekről lehet szó; de, t. ház, hát ne is legyenek százezrek többesszámban, de bárminő legyen az a jövedelem, mely ebből az adóból várható, azt magunktól elutasítani fontos indokok nélkül nem szabad. (Elénk helyeslés. Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Én, t. ház, elismerem, hogy ez idő szerint ilyen fontos indok fennforog és ezen indok a közgazdasági bizottság határozati javaslatának indokolásában kifejezést is nyer; én ezt az indokot elismerem olyannak, a mely miatt a tőzsdeadónak behozatala Magyarországon ez idő szerint, a várható jövedelemnél, a várható eredménynél nagyobb közgazdasági károk nélkül, nem eszközölhető; ezen egyetlen indok pedig: a tekintet a monarchia másik államára. Ez az egyetlen indok, melyet a közgazdasági és pénzügyi bizottság felhozott, az, hogy a magyarországi forgalom központja az országból könnyen eltereltethetnék Bécsbe, h a mi ezt SÍZ adót előbb hoznók be, mint az a monarchia másik államában behozatik. Mondom, t. ház, ez az egyetlen indok. De ha ez az egyetlen indok, ugy véleményem szerint, a közgazdasági bizottság ebből nem vonja le teljes praecisióvalaconsequentiát. Mert midőn a pénzügyi és közgazdasági bizottság a tőzsdeadónak jogosultságát velem együtt teljesen elismeri, sőt azt elvben behozandónak is declarálja, a kormánynak annyi utasítást ad, hogy a kérdést figyelemmel kisérje és e tekintetben annak idején előterjesztést tegyen. Hát t. ház, ez a conclusum nagyobb latitude-öt tartalmaz magában a kérdés megoldására nézve, minta mennyi a praemssták által indokolva van. (Helyeslés balfelől.) Én annak idejében nem tettem a bizottság kebelében kifogást ezen formulázás ellen, ámbár akkor is aggasztónak tartottam pénzügyi helyzetünket, de akkor azok a villámok még nem czikkázták volt át a homályt, melyben bennünket a kormány előterjesztései éveken át tartottak — a mely villámok megmutaták az örvényt, mely előtt állunk s mely minden segítő rendszabály sietős életbe léptetését égetően szükségessé teszi. (Helyeslés balfelől.) Azért, t. ház, nem tudnék megelégedni azon általános formulázással, mely a közgazdasági bizottság határozati javaslatában foglaltatik s mely — félek tőle — nem egyéb, mint egy magában 41