Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-279

371. orsségos 614a Hát, t. képviselőház, hiszen ilyen tekintetben nem j a győztes hadjáratok azok, a melyek visszahatnak az államra, a nemzetre, a nemzet aspiratióira } és annak emanatióira, hanem az a czél, a melyért a harcz vívatik. Mi az, a mi a német hadsereg tekintélyét a polgárság előtt növelte és emelte? Nem a győzedelmek, hanem az, a miért ezek a győzedelmek vívattak, egy régi, magasztos, nagy eszmének a létesítése, a német egység létrejövetele. Hát, t. képviselőház, ha volt az emberiségnek példája arra, hogy csak magasztos eszmék olyanok, a melyek a nemzetet az elsőtől az utolsó emberig valósággal láthatják, amelyek a nemzettől visszahatnak magára a hadseregre, hogy csak olyanok képesek igazi győztes hadseregeket teremteni és a polgárok és hadsereg közti egyetértést igazán létrehozni, akkor a német egység létrejövetele mindenesetre ilyen példa volt. Már most, t. képviselőház, én rámutattam az osztrák császár és a magyar király közti különbségre. Mondja meg nekem valaki, hogy melyik «szme legyen melyet annak a hadseregnek . meg lehet adni, hogy abban az a lelkesedés támadjon, a mely a német tábort vezette. Hát, t. képviselőház, ilyen eszme ^annak a hadseregnek egyáltalában nem adható. És miért nem adható? Nem adható annál az ellentétnél fogva, a mely már a közönségben egymagában benne van, mert azt a történelem bizonyítja^ mi keservesen tapasztaljuk, hogy az osztrák érdek és a magyar érdek egymástól sokszorosan elüt. (Igaz!a szélső halon.) Tehát, t. képviselőház, ott. a hol a hadsereg, ha 'az általános védkötelezettségen alapul, tehát már polgári jelleggel is bir, az ő actiójában egységes eszme által össze nem tartható, az által nem fejleszthető, az által fel nem tüzelhető, győzelemre nem vezethető ; vájjon mi az, a mi azután egy ilyen hadsereg fölött szükségképen dominál? Dominál az, a mit a t. honvédelmi minister ur itt e házban egy tárgyalás alkalmával igen praegnanter kifejezett és a mi, fájdalom, a ház túlsó oldala részéről rendkívül nagy tetszésben részesült. Ez az volt, hogy azt mondta: „a katona ne politizáljon, hanem legyen katona, a német győzelmet nem aratta a lelkesedés, hanem a kötelesség és vasfegyelem, tehát ezt kell kívánnunk". Először is, t. ház, a t. honvédelmi minister ur msgyon tévedett abban, hogy ő azt hiszi, hogy csupán csuk a, vasfegyelem és csupán csak a kötelesség aratta a német győzelmeket; a csapatok a „Wackt am Rhein" dallal mentek a harcztérre, sőt a német nép múzsája Kutsehgéig is elment és az egész hadsereg és nemzet egyesült egy eszmében, a német egység eszméjében, (ügy van! a szélső b Ion.) Ami a vasfegyelmet, azt a rideg katonai kötelességet illeti, hisz a t. minister ur az osztrák történelembe vetett futó pillantással is kénytelen I ktőber IS. 1886. 543 constatálni azt, hogy Austriának mindig volt nagy hadserege, vassal fegyelmezett hadserege, hogy volt a parádés piaczon, a kaszárnyában kötelességét az utolsó kamasnigombig teljesítő hadserege; de mit ért az a hadsereg, mikor komoly aeti óba keltett lépni ? szétzüllött, mint az oldott kéve. És, t. ház, vájjon mi élesztette fel újból Magyarország alkotmányos korszakának mostani homályát? — mert derűnek nem nevezhetem, (Derültség a szélső halon.) Hogy igyekeztek 1859. és 1866-ban egy, szerintük igen nagy és magasztos eszmét oda tűzni a hadsereg elé és avval kísérletet tenni a megbirkózásra, mikor azt mondták: „Has einheitliche grosse Oesterreich." (Derültség a szélső halon.) Hiszen, t. ház, az alatt a kétfejű sas alatt, az alatt a feketesárga lobogó alatt evvel a jelszóval, támogattatva az udvari poesiának minden versei által, indultak el Csehországba. S mi lett a vége ? az eszmével együtt az egész hadsereg szétfoszlott, a mint nem foszlott szét a chlumi köd, melynek szétfoszlását legalább nagyon óhajtották. És mi lett a következménye ? Hogy ott is megverettek és a magyar nemzet színe előtt is vereséget szenvedtek. A ki az 1866-iki hadjárat alkalmával már a társadalomban működött, a ki annak rugóit ismerte a ki a közvéleményt, az akkor még eltemetette, közelebbről megfigyelte, hisz az nagyon jól tudt hattá, hogy ott a harcztéren egész ezredek összebeszélve, nem teljesítették a kötelességet. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister : Az nem áll! Herman Ottó: Letették a fegyvert, egész ezred elfogatta magát, (ügy van ! ügy van! a szélső halon. Ellenmondás a jobboldalon.) Azt mondották : de vájjon miért is harezolunk mi? „Für das einheitliche Oesterreich". Hát ez miféle isten csudája? (Derültség és tetszés a szélső halon.) Hiszen ha már nekünk harczolni kell, álljon oda a magyarok királya, mondja, hogy a magyar nemzetért harezolunk, akkor oda állunk és meg fogjuk tenni; de egy eféle megfoghatatlan, minden logica ellen törő egységes osztrákságért, a mi nem is ethnographiai fogalom, a mi csak bureaucraticus fogalom,azért sem hadsereget,sem polgárságot, sem semmit nem lehet hősiességre birni. (ügy van! ügy van! a szélső halon) És, t. ház, a mint az ember ez irányban van, ugy van a többivel is. Nekünk a királyi kézirat egygyel iparkodik imponálni és erre mindig nagy súlyt fektetnek, tudniillik azzal, hogy a legfőbb hadúr a döntő. Helfy Ignácz t. képviselőtársam már elmondotta, hogy ez a legfőbb hadúr a magyar közjogban egyáltalán nem létezik. (Sllemnondás jobbfelöl.) Elnök: Kérem t. képviselő úr, tegnap felolvastam a törvényt, melyben e kifejezés íöglal31*