Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-277

277. országos ülés oktéber 11. 1SSB. 187 t. beadójának ezen párttal szemben folytatott polé­miájára. A t. képviselő ur hibáztatja azt, hogy mi — már tudniillik ez a párt — abban a népgyűlési mozgalomban nem vettünk részt, a mely a függet­lenségi párt némely kitűnősége által a nyáron megindittatott. T. ház! Erre nézve először az a megjegyzé­sem, hogy azzal a mozgalommal szemben egyetlen egy párt, mint olyan, sem volt azon helyzetben, hogy állást foglaljon. Foglaltak állást egyes egyének, részt vettek benne egyesek ; visszauta­sították a részvételt mások. De én ezen a formai állásponton nem akarok nyargalni; azt sem aka­rom felhozni, hogy én személyesen akkor az ország határain kivül időztem, mert osztozni akarok tel­jesen a felelősségben azért, hogy e mozgalomban elvbarátaim nagyobb része nem vett részt, vala­mint nem vettem volna részt én sem, ha az ország határain belül lettem volna is. És ennek igen egy­szerű oka az, hogy a mint a mozgalom megindult, minden ember láthatta, hogy az abban az alakban másra, mint a közös hadsereg intézménye ellen és az önálló magyar hadsereg melletti hangulat csinálására nem vezethet. Már pedig, t. ház, a mily természetesnek és jogosnak találom, hogy egy ily mozgalmat megindítanak oly férfiak, kiknek ez programmját képezi, ép oly természetesnek találom, hogy abban nem vettek részt oly férfiak, a kiknek az programmját nem képezi. (Élénk he­lyeslés balfelöl.) És sajnálom, hogy a t. képviselő ur, midőn a mi magunktartása felett különben mindenkinek megengedett jogos eritikát gyakorolt, ezt némileg a gyanúsításnak modorában tette, mondván, hogy mi azért nem vettünk részt a mozgalomban, ne­hogy magunkat compromittáljuk és ez által a ministerelnöknek — a mint ő hiszi — akkor meg­ingatott állása folytán magunkat az örökösödés édes reményétől megfoszszuk. Sajnálom, t. ház, hogy a t. képviselő ur a gyanúsítás ezen alakját választotta, különösen midőn a jelen esetben az az alaposságnak még csak látszatával sem bir. Ha el akartuk volna kerülni azt, a mit ő compromittálásnak nevezett bizonyos irányban, nem nyilatkoztam volna én t. elvbarátaim osztatlan helyeslésemellett ezen hely­ről az országgyűlési időszaknak befejezése előtt egész határozottan oly irányban, minő talán a képviselő ur által említett compromissiót eredmé­nyezhetett volna. Hogy ha mi ezt az alkalmat arra akartuk volna felhasználni, hogy a hatalomnak netán megnyíló successiójára leskelődjünk : akkor nem nyilvánítottam volna egész határozottsággal, hogy abban az esetben, ha a ministerelnök úr e kérdésben a nemzeti közérztílet és az alkotmá­nyosság erélyes védelmének terére lép, nekünk — bár politikai ellenfelei vagyunk — támogatásunkra számíthat, a mint hogy szavunkat be is váltottuk. (ügy van!balfelöl.)M.ert én, t. ház, megmondom egész nyíltan: bár én a jelen kormánynak politikai mű­ködését üdvösnek nem tartom és minden alkot­mányos eszközzel — a mint hogy ez jogom is —­annak megbuktatására törekszem, magasabbra helyezem ezeu törekvésemnél azt az elvet, hogy a felett, hogy a nemzetnek kormányát ki vezesse, csupán az alkotmányos tényezők határozzanak. (Élénk helyeslés bal- és jobb felől.) És tudva lévén azon erőknek minősége, melyek akkor állítólag a ministerelnök ur állása ellen működtek, ezen erők­nek működése által — kimondottam ezt elvbará­taim körében akárhányszor — nem tartottam megengedhetőnek,hogy megbuktattassék. (Helyeslés lálfélől.) Már most, t. ház, indokolom, hogy miért nem fogadhatom el a kérvényi bizottság által benyújtott határozati javaslatot. (Halljuk!) A ház asztalán lévő kérvények két dologról szólnak, a mely két dolog ámbár ugyanezen egy alkalomból adatik elő, egymással elválaszthatlan logikai összefüggésben nem csak hogy nincs, hanem egymástól szigorúan elválasztható és elvá­lasztandó. — Az egyik az ismert személyváltozá­soknak ügye és az ebből leszármazott nemzeti sérelem ; másik része ezen kérvényeknek azonban vonatkozik bizonyos, a hadsereg körében létesí­tendő általános reformokra, a mely aspiratióknak jogosultsága, vagy jogosulatlansága, szóval azoknak megítélése semmi összefüggésben nem áll azon ismeretes személyváltoztatások ügyével. És ha mi ezen kérvényekkel érdemlegesen foglalkozunk, akkor véleményem szerint a képviselőháznak oly határozatban kell megálla­podnia, mely ezen kérvények tartalmának ugy az egyik, mint a másik irányban eleget tesz. Hallottam, t. ház, nem ebben a teremben, de ezen termen kivül hangokat, olvastuk épen ma reggel a kormánypárt egyik j élességének választói előtt mondott beszédét. (Felkiáltások: Ki az?) Jókai Mór — a melyekből az látszik kiviláglani, hogy a t. többség e kérdésnek érdemleges tárgyalását a jelen pillanatban egyáltalában inopportunusnak tartotta és elhárítandónak vélte volna. Ámde, t. ház, ha ez volt a t. többség álláspontja, ha ez volt azon kormánynak álláspontja, mely a t. többséget ve­zeti : úgy ezen politikai szempontnak érvényesíté­sére egészen más utat kellett volna válasz­tania, ki kellett volna fejtenie azon indo­kait, hogy miért tartja a jelen pillanatban e kérdésnek bármely formában tárgyalását inoppor­tunusnak és iparkodnia, hogy vagy a képviselőház pártjait ezen állásponténak megnyerje, vagy saját pártja által oly határozati javaslatot beterjesztetni, mely nem foglalna magában egyebet, mint a kér­désnek pro hic et nunc napirendről levételét. Úgy­de a kérvényi bizottság határozati javaslata ezen a határon messze túl megy A kérvényi bizottság 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom