Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-277

188 277. országos ülés október 11. 1886. határozati javaslata belemegy a dolog érdemébe, a dolog érdeméről ítéletet mondj még pedig abban '-z értelemben, hogy a legfelsőbb királyi kézirat után minden további intézkedésnek, vagyis szórul-szóra, minden törvényhozási intézkedésnek szüksége megszűnt a kérvényezők által jelzett bármely irányban. Ezt én, t. ház, érdemileg tarthatlan és helytelen álláspontnak tartom,(Helyeslés. Ugyvan! balfelől) és ha én meg tudnám tenni a politikai opportunitásnak azt a coneessiót, hogy egy kérdésnek megvitatásától elállják és helyesnek is tartanám bizonyos körülmények közt, ha a képviselőház magát hasonló irányban capacitáltatni engedné, — egy helytelen érdemleges elintézést éhből a szempontból még sem fogadhatok el. És hogy ez érdemleges elintézés helytelen, azt bátor leszek igazolni. Már az imént mondtam, hogy el kell különíteni a kérvény tartalmában azt, a mi a személyváltozásokra vonatkozik, attól, a mi a hadsereg körében létesítendő általános reformokra vonatkozik. A mi a személyváltozásokra nézve a kérvényekben mondatik, azt, mint bevezetőleg mondtam, én is meghaladott dolognak tekintem és ha a kérvényi bizottság határozati javaslata ennél megáll, ugy a javaslathoz hozzájárulni nem késtem volna. Ámde a határozati javaslat azt mondja, hogy nem látja szükségét ez intézkedésnek bármely, a kérvényezők által érintett irányban. Tehát ezzel azt is mondja, hogy még azon óhajtások tekintetében sem látja fenforogni az intézkedések szükségét, a melyeket a kérvényezők abban az irányban hoznak fel, hogy a hadsereg és nemzet közti összhang teljesen biztosíttassák. És ez az, t. ház, a mit én el nem fogadok. E tekintetben a legfelsőbb kézirat nem tartalmaz mást, mint egy — helyes értelmezés mellett elismerem •— nagybecsű általános kijelentést, tudniillik azt, hogy a hadseregnek szelleme nem lehet más, a legfelsőbb kézirat kifejezése szerint, mint a legfőbb hadúré. A legfőbb hadúr azonban nem lévén más, mint Magyarország koronás és alkotmányoskirálya, természetesen, a hadseregnek szelleme ezen kijelentés szerint nem lehet más, mint az alkot mányos királyé. Ez, t. ház, egy becses elvi kijelentés, de nem több, mint egy elvi kijelentés, nem több, mint egy postiilatum felállítása. Fenmarad ezen postulatumnak az életbe átültetése. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon ) Elemezzük tehát, t. ház, ezen postulatumnak lényegét. (Halljuk! Halljuk!) Az alkotmányos királynak szelleme, a magyar alkotmányosság szelleme. Mi ezen magyar alkotmányosságnak lényege és alaptétele, a mint az a törvényeknek egy hosszú sorozatán át, a melyeknek egy részét felségesen uralkodó királyunk esküjével megerősítette, másik részét pedig maga szentesítette, az 1867 : XH. törvényczikkigkifejezést nyert? (Halljuk! Halljuk!) Magyarország állami souverainitásának megállapítása, feltétlen elismerése. (Ugy van!) Ez a magyar alkotmányosságnak lényege. (Igás! Ugy van !) Ez annyira általánosan elfogadott tétel, hogy ezt törvényidézetekkel igazolni e teremben talán nem szükséges. (Helyeslés.) • Ebből azután folyik az, hogy a magyar állam és annak azon tényezői, a melyek törvényhozásilag akaratát kifejezni hivatva és jogosítva vannak, az állami életnek minden mezején korlátlan souverainitással intézkednek és rendelkeznek. Ennek folytán a magyar állami törvényhozás, annak minden factorát együtt véve, korlátlan souverain joggal rendelkezik véderejének szervezete felett. És ha némely intézmény ő Felségének többi országai közt és köztünk közös, ha különösen a véderőnek egyik leglényegesebb alkatrésze a közös hadsereg, közös intézmény : ez nem azért közös intézmény, mint hogy ha az a magyar állami souverainitáson kivülvagy pláne annak felette álló külön jogforrásnak köszönné eredetét, hanem azért, mert a magyar állami souverain-törvényhozás jónak látta, e tekintetben egyetértőleg a monarchia másik államának törvényhozásával, azt közös intézménynyé alakítani (Helyeslés a baloldalon.) A második folyomány azon magyar államiságból, mely alkotmányos fejlődésünk küzdelmeinek állandó tárgyát és lényegét képezi, az, hogy a közérzületnek terén a magyar ember, e hazának minden polgára, magasabb fogalmat, a kegyelet magasztosabb tárgyát, a hazaszeretetnek más objectumát, mint ezt a magyar hazát, nem ismer, nem ismerhet és elismerni nem fog soha. (Élénk helyeslés.) Valamint nincsen egy magasabb közjogi fórum, egy magasabb közjogi akarat, melynek a magyar közjog mintegy alkatrészét képezné: úgy nem létezik olyan terület, a melylyel szemben Magyarország egy szűkebb hazának, az engeres Vaterlandnak szeretetére volna utalva. (Igaz! Ugy van!) Ez a kettős folyománya annak az önálló magyar államiságnak, a mely évszázados alkotmányos küzdelmeinknek állandó tárgya volt és a melynek megóvása azoknak gyümölcsét képezi. E kettős folyományt megváltoztatni, valamint századokon át nem sikerült, úgy századokon át nem fog sikerülni megerőtleníteni. (Igaz! Ugy van!) Ezt megőrizte e nemzet szivében, történetében a sorsnak számtalan csapásai közt; megőrizte akkor, midőn annak érvényesítésére nem voltak még törvényes orgánumaink, meg fogja őrizni annál inkább most, midőn ennek megőrzésére a törvényes orgánumokkal bir, melyek életerősen működnek. (Igaz! Ugy van!) Ez a magyar alkotmányos szellem, a melyet