Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-276

/ |78 ^76. országos ülés sebb királyi kéziratról volt szó, minduntalan kérdezték : hol van? (Felkiáltások a szélső haloldalon: Búi hol is von?) T. ház, én megmondom. Először benne van a, hivatalos lapban. (Egy hang a szélső baloldalon: Az privát lap /) Az nem privát lap, a melyben a törvények kihirdettetnek, a melyeket pedig azért talán mégis ismerünk, habár e házban újabb időben nem hirdettetnek ki. (Mozgás a szélső baloldalon.) De van az egy sokkal jobb helyen, benne van a kézirat megjelenése után magát semmi izgatások által félrevezetni nem engedett, minden magyar ember szivében. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Nem volt az pártokhoz, nem volt az törvényhozáshoz intézve, kifolyása volt az ország hü fiaiban keletkezni kezdő, nem mondom keletkezett, nyugtalanság eloszlatására törekvő fejedelmi akaratnak; és nem volt szánva pártnak, de volt szánva ezeknek ; és jót állhatok róla, mert a tények igazolják, hogy meg is lelte az utat oda, a hova szánva volt : a magyar embernek hazát és királyt együtt szerető szívéhez. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán : Királyról nincs is abban sző, csak császárról! Tisza Kálmán ministerelnök: igen jól tudja a képviselő ur, hogy ott nincsen sem császár, sem király külön megnevezve, de ha a magyarkirály nevét egy okirat alá teszi, melyet Magyar országhoz intéz, akkor talán mégis elismeri, hogy az a magyar király. Olay Szilárd: Kihez intézte? (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: A magyar kormányhoz! A t. képviselő nr, a ki a kisebbségi indítványt beterjesztette, azt. is mondta, hogy nem csudálkozik, hogy az előadó ur beszéde végén megjegyezte, hogy ő nem akar a közvélemény nyilatkozataiból meríteni argumentumot, mert hiszen sokszor egy törvényhozás még azzal ellentétben is kell, hogy teljesítse kötelességét, ismétlem, a képviselő ur azt mondta, nem csudálkozik, mert hiszen azóta is volt törvényhatóság, mely nyilatkozott, mely kérvényezett, kérvényt be is nyújtott. Igenis t. képviselőház, volt egy, a mint a t. képviselő ur is megmondta. De ha ez argumentum akar lenni, akkor cssskugyan sokkal nagyobb argumentum az a tiz-tizenkét vagy hány más törvényhatóság, a mely a királyi kézirat megjelenése után minden további ilynemű felszólalásnak szükségtelenségét kimondta és a borsodi átirat felett egyszerűen a napirendre tért. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És mernék róla jót állani, (Zaj. Halljuk!) hogy ha azon egy törvényhatóságnak tagjait lehetne a hozott határozat fölött összegyűjteni, azon, gondolom, 40 tag jelenlétében hozott határozatot az összes 500 tag jelenléte megváltoztatná. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Megvallom, nem értem a október 9. Í886. kisebbségi előadó ur előadásának azon részét, a hol ezen alkalomból megtámadva ugy a kormánypártot, mint némileg még az ellenzék másik árnyalatát is, hogy tactikázott, a saját pártjának vindikálja azt, hogy az távol minden tactikától, akarta provokálni az egységes nyilatkozatokat. T. képviselőház ! Az ellenzék másik árnyalatát védelmem alá venni nem szükséges, mert nem szorul rá; de

p egy magyarázatát én tudnám adui eljárásának. Én tudnám képzelni magamat olyan helyzetbe, hogy rosszalnám egy kormány eljárását valamely ügyben, de azért nem óhajtanám magát az intézményt megbuktatni, melyet különben helyesnek és jónak tartok. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) És a mi a kormánypártot illeti, azt gondolom, hogy ott is semmiféle tactikázásról szó nem lehet. Maga is mondta a képviselő ur, hogy én, a ki mindig vádoltatom, hogy tactikává tesznek mindent, csendesen ültem a falun — legyen is meggyőződve — igen csendesen; nem érintkeztem pártomnak még a fővárosban levő tagjaival sem. Tehát nem volt tactiea. De mi volt ? Azt tartotta a szabadelvű párt, hogy meg kell várnia, történik-e valami az aggályoknak, melyek alaposoknak látszottak, eloszlatására? Ha nem történik, akkor bizonyosan nem mulasztotta volna el teljesíteni kötelességét. (Ugy van! Ugy van l a jobboldalon,) Ha tehát volt valami tactika a szabadelvű pártban, az csak az volt, hogy nem akart a függetlenségi párt azon tactikájának felülni, hogy első nyilatkozatában mellőzte még a közös hadsereg intézményéíiekmegbántását is azon reményben, hogy a többi pártokat csak egy lépésre rábírhassa; ce n'est que le premier pasqui cöute; majd azután viszi ez magával a többi pártokat. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) A képviselő ur helytelenítette — mert erre is tartozom reflectálni — a kéziratot azért is, mert abban mint mondja, az egyik részben némi kis engesztelés, a másik részben fenyegetés van s azt is mondta, hogy ez olyasmi, a mi három százados véres és veretlen küzdelmeink után nem helyes eredmény. Győrffy Gyula: Nem mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: Hogy az elsőt mondta a képviselő ur, arról jót állok. A mi azt illeti, t. ház, hogy csak némi engesztelés foglaltatnék a királyi kéziratban, azt el nem ismerem; mert bátran merem állítani a magam részéről is — a mit ugyan mindenkinek, a ki nem akar gyanuskodni, ott is, a hol nem szabad gyanuskodni, előre is tudnia kellett — hogy oly praegnans kifejezést, mint ezen kéziratba^, azon alkotmányos fejedelmi akarat sem nálunk, sem talán másutt soha nem talált. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem némi kiengesztelés tehát, de j bizonynyal olyan, a mely a komoly emberek meg-