Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-276
276. országos ölés október f. 1886. j-jg nyugtatására vezethet, a mint az ország túlnyomó többségénél — bármit mondjanak — vezetett is. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mi pedig a fenyegetést illeti, vájjon mi van abban a kéziratban ? Felszólítás a ministerelnökhöz, hogy elvárja tőle a fejedelem, hogy ha törvénytelen utón akarna valaki izgatni, a törvény &zigorkvalj&r}Qnel.{FélkiáltásoJca szélső halóidalon: Az ugy is hőfehssége !) Bocsánatot kérek, ha ebben akár egyes ember, akár párt fenyegetést látna, nem hiszem, ha jól meggondolják, hogy ezt látják benne. Csak az mondhatná, a ki törvénytelen utón akart eljárni, mert mást ugyan az senkit tíem fenyegetett s abból semmi fenyegetést kimagyarázni nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Akkor felesleges !) Nem vitatkozom most, felesleges-e, nem-e? Bár én rám nézve lehetne, ha szükségesnek tartatnék, sértő, én a királynak azon jog-át, hogy az ministerét figyelmeztethesse kötelessége teljesítésére, respectálom. Polónyi Géza: Ez bizalmatlanság! Tisza Kálmán ministerelnök: Ha bizalmatlanság, akkor örüljenek neki a képviselő urak, de ép az imént azért támadtak meg, hogy azon királyi kéziratban arra fektettem a fősúlyt, hogy az irántam való bizalomnak adassék kifejezés. Nem helyeztem. De valamint nem lehet azt mondani, hogy ez bizalmatlanság, ugy higyjék el a képviselő urak, hogy ba az, a mi felesleges — én nem mondom, hogy itt felesleges — sohasem mondatnék, bizony ezen háznak sok ideje kímélteinek meg. (Hosszan tartó zajos derültség.) Arra nézve, t. ház, hogy én mily hazafiúi bűnt követtem el, a képviselő ur hivatkozott egy bécsi lapra, gondolom a „Vaterlandra". Nem mentegetem magamat t. képviselő ur, még nem is utalok más lapokra; hanem csak arra kérem, hogy ha azt, a mit rólam a „Vaterland" mond, mindig elfogadja, mint igazat, olvassa szorgalmatosan. Mert ha egyszer kapta benne ezt, megkapja 50-szer benne azt, hogy én isten tudja miféle úton-módon a magyar állam praeponderantiáját ráerőszakoltam a monarchiára. Vagy egyszer se idézze tehát és ne tartsa igaznak, vagy idézze mindig. Én elfogadom. (Tetszés jobbfelöl.) Magáról a dolog lényegéről szólva, t. ház.. . Polónyi Géza: Jó lesz! Tisza Kálmán ministerelnök: Én gondolom, eddig sem szóltam másról, mint azokról, mik itt provokáltattak; ha nem tartoztak a dologra, vádolja az előttem szólott t. képviselő urakat, de legyen türelemmel engem meghallgatni. (Tetszés jobbfelől.) Én a magam részéről első sorban constatálni kívánom azt — a nélkül, hogy tagadjam, hogy történtek egyes elítélendő tények a hadsereg kebeléből is, hogy ezen egész mostani tárgygyal kapcsolatosan, ugy, a mint a t. képviselő ur mondotta — alkotmánysértés nem követtetett el; mert egyetlen tényből is a törvények — vagy az alkotmányos rendszabályok megsértését kimutatni a képviselő urak ezen eseménynél nem fogják. De elismerem, mint minden nemzetnek, nekünk is jogunk van ahhoz, hogy a nemzet érzelmei is kiméltessenek. Csakhogy tegyünk meg egyet mi is, mert érzelme, főleg becsületérzése van másnak is: ne kövessük azt az utat, melyre, sajnálom, hogy a képviselő ur is reá lépett, hogy egyes elszigetelt eseteket ugy állított össze, mint az összes hadsereg szellemének kifolyását. (Hisz ugy van! baloldalon.) Ez az, a mit tenni, én szerintem, alaposan, igazságosan nem lehet; czéíszerűségből pedig, ha lehetne is, tenni nem volna szabad. De, mondom, nem lehet tenni, mert nem felel meg a valódi tényállásnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi azon toastot illeti, ha épen olyan kíváncsiak a t. képviselő urak, az erőszakkal lett ismét ma előhozva, mert kiderült időközben, hogy még csak a kalendariumi dátum sem engedi a budapesti sírkertben történt esetet azon toasttal és az én válaszommal kapcsolatba hozni. Midőn az előttem szólt képviselő ur felhozza azon, e házban annak idejében annyira emlegetett egri zászló-esetet, a melyre nézve akkor én is nyilatkoztam: ugyan ítéljék meg, vájjon szükséges-e évek előtt történt egyes hibákat most, mint egy lánczolatát egy egész testület szellemének elítélésére felhozni? (Egy hang a szélsőbalon: Áz historicum!) Én nem tudom, mit hisznek a t. képviselő urak: Magyarország városaiban általában és Eger városában különösen van-e érzék a haza, a nemzeti becsület iránt? En azt hiszem, van. Ha azon város, mely akkor e miatt, hogy ugy fejezzem ki magam, nagy ingerültségbe jutott, most az évek óta ott levő katonasággal, tisztekkel és legénységgel a legjobb egyetértésben, a legjobb barátságban él: akkor csak lehetetlen, hogy ezen sérelmek folytonosságot képezzenek; mert az esetben azon hazafias érzelmű" város közönsége nem tudna jó egyetértésben élni a katonasággal, (ügy van! jobbfelől.) De, t. ház, bátran lehet hivatkozni az egész országra. Vannak egyes helyeken súrlódások, lehet egyes helyeken a katonaság részéről is tévesztett eljárás; de hogy egészben véve az egyetértés az ország népessége és a hadsereg tagjai közt a legszivélyesebben fennáll, ezt tagadni ismét nem lehet, mert tények bizonyítják. (Ugy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon.) Ily viszonyok közt, bocsássanak meg, nem mondom, hogy a szándék megvan, de csakugyan, ha sikere volna azon eljárásnak, melyet á t. képviselő urak követnek, az nem vezethetne másra, mint ezen Jó 23*
