Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-276
172 276. országos ülés október 9. 1886. emeltetett és azon tartatott meg állandóan, hogy azon hadsereg, melynek a delegatiókban sohasem voltak elég drága és elviselhetlen terhekkel járó igényei, melyeket a magyar delegátusok az osztrákok ellenzése daczára is gyakran és utána a magyar törvényhozás pártkülönbség nélkül pazar bőkezűséggel meg nem szavazott volna, mondom, a nemzetnek hinni kellett, hogy e hadsereg velünk szemben sem fog megfeledkezni kötelességéről, méltányolni fogja, hogy e nemzet az ő existentiájára áldozza véres verejtékének ugyszólva minden gyümölcsét és ennek fejében viszont megvárhatja, hogy nemcsak a magyar államot, mint a dualisticus államforma szerényebb felét, hanem a magyar alkotmányt és a nemzet jogait is kész védelemben részesíteni, ha azt valaki elég merész volna megtámadni. De, t. ház, a mily nagy csalódást rejtegetett számunkra a közös hadseregbe vetett eme hitünk, épen oly méltatlan gyanúval sújtotta az a közös hadsereg hagyományos szellemét. Mert az a hagyományos szellem létezik. Lényege ugyanaz, a miért Olaszországban Radetzky, Csehországban és Bécsben Schwarzenberg, nálunk Jelasich és társai vívták öldöklő csatáikat; az egységes Austria absolut uralma volt az, a miért ezek küzdöttek. És veszendőben volt az eszme, egyedül a hadseregben létezett, melynek ezentúl egyetlen törekvése, büszkesége az volt, hogy általa és benne él Austria, vagy hogy classicus tanút idézzek magam mellett, úgy énekelte az osztrák költő: Hadseregedben vagy Austria. E hagyományos szellemet az 1867-iki kiegyezésnek mindent átalakító szelleme sem birta gyengíteni, sőt Beleredi ismeretes és hírhedt beszéde tanúskodik arról is, hogy mindazon aspiratiók, melyeket a kiegyezésnek áldozatul kellett hozni és melyek többé nem képezhették nyilt politikai törekvésekben vallott ezélját, ismét csak a hadseregnek az alkotmányosság szellemétől és az új idők mindent átalakító hatásától teljesen megóvott hagyományos szellemében találták utolsó menedéköket. És ebből kifolyólag természetes, hogy ez a hagyományos szellem megragadott minden alkalmat, bizonyítani azt, hogy rá nézve akiegyezés által megújított és sanctionált fogalmak: magyar állam, magyar alkotmány.magyar nemzeti méltóság nem léteznek. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Vagy minek tulajdonítsuk különben azon megdöbbentő tényt, hogy a miénknek is nevezett hadseregnek egyik alezredese Egerben, magyar területen a magyar állam lobogóját nyíltan rongynak nevezhette büntetlenül? (Mozgás a szélső baloldalon.) Mit szóljunk ahhoz, hogy Götzl mérnökkari hadnagy csupán azért fosztatott meg tiszti rangjától, mert kapitányának bizalmas társalgás közben elég vakmerő volt bevallani, hogy ő nemzete alkotmányának védelméért még az aranyos vállrojtot is kész feláldozni? Hát a magyar államiság és nemzeti méltóság egyik symboluma, annyi diadalmas csaták dicső jelvénye, a három színű lobogó csak egy rongy, mely a mi hadseregünk ünnepélyeinek decorumát sérti ? s a magyar alkotmány csak arra való, hogy az azt védelmező nemzetet ismét halomra gyilkolhassa az a közös hadsereg, a mely nem tür meg kebelében olyan magyar ifjút,kinek lelkéből a legfőbb hadúr esküje által is szentesített alkotmány tiszteletét sem a pálya nehézségei, sem az egyenruhára octroyált hagyományos szellem végkép kiölni nem tudta? (Élénk tetszés a szélső balon.) Ily előzmények után csodálkozhatunk-e, t. ház, ha most már egy tábornok a nemzetnek alig heggedő sebén kíméletlen szóval szaggatja fel a feledés fátyolát és dicsbeszéddel megkoszorúzza annak sírját, kit a hagyományos szeHem szolgálatában hősnek elismerünk ugyan,'de a ki nemzetünk szivén ezen sebet ütni segített? (ügy van! a szélső baloldalon.) Igaz, t. ház, hogy önmagát tiszteli meg az a nemzet, mely hős ellenfelének is megadj a a méltó elismerést (Helyeslés a szélső baloldalon) és ha a budai temető megkoszorúzott halottja valódi hős volt, akkor emléke szent legyen a nemzet előtt, mely ellenfelében is legnagyobbra tudja becsülni azon erényt, melyet önmagában legfőbb erénynek tart. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De, t.ház, ama koszorú nem a hős ellenfélnek, hanem a bajtársnak volt szánva. Hát,t.ház,lehet-e a mi hadseregünk katonái és ama hősök között bajtársi viszony? (ügy van! a szélsőbalon.) Hát a mi hadseregünk katonái bajtársi kegyelettel áldozhatnak oly hősök iránt, kik e nemzet elleni irtó háborúban aratták babéraikat? Oly képtelenség ez, mely csak leigázott nemzetekkel szemben lehetséges, de még akkor sem ildomos. (Helyeslés a, szélső baloldalon.) Az államiságnak e nyilt negatiója, a nemzeti érzület és méltóság e nyilt lábbal taposása sokkal több volt, mintsem, hogy azt a nemzetnek példátlan türelme elviselhette volna, (ügy van! a szélső baloldalon) több volt, mint a mennyit a hadsereg iránt mesterségesen táplált hiszékenység is elbírhatott. Oly nagy és általános volt a felháborodás, hogy azt a t. ministerelnökursem merte többé ignorálni, hanem annak hatása alatt kénytelen volt az eljáró tábornokot itt e házban megrovással illetni a pártok általános helyeslése mellett és szelid alakban bár, a nemzetnek némi elégtételt adni. És a nemzet annál nagyobb megnyugvással fogadta alkotmányos ministerelnökének e megrovó nyilatkozatát, minél örvendetesebben győződhetett meg a ministerelnök ur nyilatkozatából arról is, hogy a magasabb katonai körök felfogása és a ministerelnök ur egyformán ítélik meg a tábornok eljárását. De ebben rejlett épen a kellemetlen tévedés,.
