Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-276
276. országos ülés október 9. 1886 165 be, a különvélemény előterjesztőjét az előadó után fogja a szó illetni. (Helyeslés.) Most tehát az előadó urat, azután pedig Győrffy Gyula képviselő urat illeti a szó. Polónyi Géza! A napirendhez kívánok szólni. (Halljuk!) T. ház! A kérvényi bizottság által szövegezett határozati javaslatban hivatkozás történik egy legfelsőbb királyi kéziratra, melyly el a szóban lévő Janszky-Edelsheim-féle ügy elintézettnek kéretik kimondatni. Már annak idején, midőn a kérvények a háznak bemutattattak, kérelmeztetett ezen oldalról, hogy akkor, midőn az ország törvényhozó testülete oly fontos ügyben tanácskozásba bocsátkozik, merőben lehetetlen, hogy oly kézirat felett határozatot mondhasson, mely a tanácskozás napirendjére tűzve és a képviselőház elé, mint ilyen elé terjesztve nem lőn. Ma, midőn érdemlegesen bocsátkozunk e kérdés tárgyalásába, nem hiszem, hogy létezzék bármely közjogi, bármely tanácskozási szabály, mely lehetővé tenné egy törvényhozó testületnek azt, hogy ezen ügyet elintézettnek tekintse oly kézirattal, melyet mint törvényhozó testület nem ismer. Azért, t. ház, mielőtt a tanácskozásba belemennénk, azon tiszteletteljes kéréssel járulok a t. ház elé, méltóztassék ezen legfelsőbb kéziratnak, melyre itt hivatkozás történik, beszerzését és felolvastatását elrendelni. Egyúttal pedig arra is kérem a t. házat e kérvényekkel kapcsolatosan, hogy a tárgyalás megindulása előtt Borsodmegye közönségének kérvénye, mely ez ügyet higgadt tárgyilagossággal, de meleg hazafisággal is tárgyalja, szintén felolvastassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!) Azon kívánság, melyet most a t. képviselő ur előadott, egyszer már a házban kifejezésre hozatott. Akkor at. ház nem határozott felette, mert az indítványt tevő képviselő ur visszavonta indítványát. Én elmondtam akkor az irányban nézeteimet, fentartom azokat most is és igen kérem a t. házat, méltóztassék most már, miután újra indítványoztatott, szavazással eldönteni, elfogadja-e ezen kívánságot vagy nem? (Mozgás a szélső baloldalon) és igen kérem, hogy elfogadni ne méltóztassék, mert — mint azon alkalommal kifejtettem — arra semmi alapos indok nem létezik. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a második kívánságot, a kérvény felolvasásátilleti, természetesen az ellen semmi észrevételem nincs. A kérvény, ha kívántatott, máskor is felolvastatott. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Szerény véleményem szerint a t. ministerelnök urnak azon kívánsága, hogy ezen kérdés felett szavazással döntsünk, nem teljesíthető. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Utóvégre a t. többség, nagyon jól tudom, tehet a mit akar, a házszabályokat is megsértheti erőszakosan; de a házszabályok értelmében ezen kívánság nem teljesíthető. Mert a házszabályok értelmében minden tárgyat, mely e házban tárgyaltatik, ha egy képviselő kívánja, fel kell olvastatni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Itt rendkívüli eset forog fenn; szó van egy oly okmányról, mely egy fontos kérdésben megejtendő szavazásnál döntő lesz, mert tudva lévő, hogy a kérvényi bizottság véleménye oda irányul, hogy tekintettel azon legfelsőbb királyi kéziratra, az ügy, melylyel most foglalkozni fogunk, elintézettnek tekintessék. Ily körülmények közt, parancsszóval lehet eltiltani, (ügy van! a szélső baloldalon) de joggal nem lehet megtagadni azt a kívánságot, hogy a kérvény felolvastassák. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Sőt megvallom, nem is értem a ministerelnök ur ellenzését. Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy tartozunk annyi tisztelettel király ő Felségének, hogy a mikor egy kéziratról van szó, melyet ö bocsátott ki, az itt a ház előtt felolvastassák. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Hisz csak nem akarja a ministerelnök ur ezt mint valami titkos, egyenesen hozzá privátim intézett okmányt tekintetni; hisz az a királyi kézirat nem intéztetett Tisza Kálmánhoz mint bihari földbirtokoshoz, (Zajos derültség a szélső bálon) hanem hozzá intéztetett mintMagyarország ministerelnökéhez a saját ellenjegyzése mellett, még pedig oly ügyben, a mely itt a házban megvitattatott s a mely ép oly nyilatkozatra vonatkozott, a melyet a ministerelnök ur a házban tett. Meglepő rám nézve az az ellentállás, melyet a ministerelnök ur e kis kérdésben kifejt. Méltóztatott rá hivatkozni, hogy már a múlt alkalommal történt e tekintetben nyilatkozat s az indítványozó — a ki én voltam — visszavonta indítványát. Megmondom most, mért vontam akkor vissza indítványomat. Azért, mert méltóztatnak emlékezni, hogy ez összejövetelünk első napján történt s nem akartam a t. ministerelnök urnak azt a satisfactiót megadni, hogy mindjárt első nap bebizonyítsa, hogy e házban nem az érvek, nem a jogosság, hanem csakis a többség szavazata dönt, (Igaz! ügy van! a szlsö balon) másrészről pedig azért, mert tudtam, hogy majd az érdemleges tárgyalásnál lesz alkalmunk ezt újból kérni. Támogatom Polónyi Géza t. képviselőtársain jogos kérését, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk!) Minthogy e kérdésben a múlt alkalommal a ház nem határozott, a mint azt épen hallottuk, én is bátorkodom e kérdéshez hozzá szólni. (Ha'ljuk!) Ha valami bizonyítja, t. ház, a mi parlamen táris eljárásunknak hiányos voltát, épen a mostani tárgyalás bizonyítja azt; mert én egyáltalán nem tartom czéiszeríí és helyes .dolognak azt, hogy a
