Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-276
'276. országos ülés október 9. 1886. ^3 kellene, hogy roppant nyereményfeleslegéből részünkre kiszakítson. (Helyeslés szélső hal felől.) Hogy az osztrák bank telhetlen részvényesei ezt a rájuk nézve előnyös helyzetet kizsákmányolják, azt értem s ismerve nyervágyukat, az ő szempontjukból természetesnek is találom; dehogy magyar kormány ehhez segédkezet nyújtson s hogy magyar képviselők e kelepczébe belecsalassák magukat, azt értelmezni nem tudom. Nincsen nekünk, t. ház, szükségünk arra, hogy oktalan nagylelküsködésből mások adósságait átvállaljuk, csinál ez a mi kedves kormányunk önmaga is annyi adósságot, hogy maholnap Magyarország lesz a világ legbeadósodottabb állama, az a Magyarország, melynek 1867-ig egyetlen fillér államadóssága sem volt. A határidő e javaslat értelmében e század végéig kitolatik, vagyis a törlesztési határidő meghosszabbíttatnék. Van, azaz hogy lenne nekünk elég törleszteni való adósságunk, hanem a mi okos kormányunk még törlesztésikölcsöneinketisátalakította stabilis és állandó soha sem fogyó adósságokká; nem elég, hogy jelenünket aláásta, hanem még a jövőbeni kibontakozást is gátolni igyekezik. Különben ugy a sietve lemorzsoltatott kiegyezési törvények roppant veszteségei, mint ez a bankadósság átvállaltatása bér akar lenni azért, hogy a kormány ingadozó állása amonnan megreperáltatott; ámde én ezt igen nagy díjnak találom azon szolgálatért, hogy az egyensúlyt vesztett kormányelnök ur ismét talpraálíittatott; azon kormányelnök ur, a kiben még egykori ministertársa és ereaturája sem tudott semmi államférfiúi tulajdont felfedezni s a mint irja, csak azért marad pártján, mert tud a parlamentben ripostirozni, vagyis szavakon lovagolva ízetlen viczczeket mondani. (Derültség a szélső balon.) Elnök! Kérem a t. képviselő urat, nem igen szokás a házban, hogy egyik képviselő a másikról azt mondja, hogy ízetlen viczczeket csinál; nem is volna czélszerü, hogy ha ez szokásba jönne. (Helyeslés jobbfelől.) Orbán Balázs: És pártját vasmarokkal összetartani, vagyis képviselőtársain zsarnokoskodni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Soha még kormány — lett légyen egy tizenketted rangú német herezegség kormánya — oly gyámoltalan és -ami rosszabb — oly nemzetellenes álláspontot el nem foglalt, minta mi közösügyes kormányunk ezen kiegyezési tárgyalások újabban felmerült külföldi eseményekkel szemben. E kormány valódi irodai robotmnnkát végez, betemetkezik a rubrikák özönébe, adininistrál pártszempontból, tőle aztán történhetik bármi, nem képes az események horderejét mérlegelni, romboló hatását bár csak némileg enyhíteni. Itt benn az országban minden hadnagyocska lábbal tiporhatja a nemzet méltóságát, sértheti büntetlelenül az egyéneket, gúnyt űzhet a nemzet törvényeivel, alkotmányával, minden katonai becsületbíróság magához ragadhatja az igazságszolgáltatás hatalmát. Furcsa jelenség és érthetetlen tünemény, hogy maguk a kormánypárti képviselők is beszámolóikban •— tehát a nemzet szine előtt — elítélik, kárhoztatják e kormány tényeit, magatartását, gyámoltalanságát ép ugy, mint mi itten, hanem azért ők itten megszavaznak mindent, a mi a kormány hatalmát növeli, bárminő drágán kelljen is azt a nemzetnek megfizetnie. Én egy ily drága árnak tekintem a 80 milliós bankadósság részben való átvállalását, a melyet nem is az osztrák államnak, hanem egy haszonleső részvénytársulatnak dobnak oda, hogy jövőre a kormány fennállását biztosító kölcsönöket megkaphassák. Én ily kétféle Jánusi arczot nem tudok ölteni, az én egyenes magyar lelkem (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) el nem sziveiheti, én a két hazának helyet nem találok szivembe, azt az egy haza kizárólagos szerelme tölti el (Tetszés a szélső baloldalon) & azért én ezen, csakis az osztrák hazára előnyös, de reánk nézve végtelenül káros törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénlc helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Mndor: T. képviselőház! Én csak egy rövid és egyszerű nyilatkozatra kívánok szorítkozni, mely a következő: (Halljuk!) Igazuk van az előttem szólott igen t. képviselő uraknak abban, hogy a 80 milliós bankadósság magyar törvénykönyveinknek egyik sötét pontját képezi; de miután 1878-ban a törvényhozás ezen bankadósságot, a melyre nézve törvénykönyveinkbe az is be van iktatva, hogy azzal az ország jogilag nem tartozik — fájdalom — elfogadta: itt a banknak oly szerzett jogáról van szó, a mely elől kitérni, felfogásom szerint, nem lehet. És ebben fekszik indoka annak, hogy én és t. elvbarátaim e törvényjavaslatot elfogadjuk. (Helyeslés balfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! Érteném azon felszólalást, mely a t. szélső baloldal részéről a törvényjavaslat ellen történt, ha arról volna szó, hogy a 80 milliós bankadósságnak 30%-a vagy egy része vállaltassék el az ország által. De ez, mint az előttem szólott Horánszky Nándor igen t. képviselő ur kifejezte, túlhaladott álláspont, mert az 1878: XXVI. törvényczikkben az ország kötelezettséget vállalt, melynek minden körülmények közt meg kell felelnie. A kérdés csak az, hogy a törvényjavaslat elfogadtatik e vagy nem; hogy tehát a törlesztés, illetőleg a 400,000 forint évi részlet 21*
