Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

154 27 5. országos ülés október 7. 1886. teriumok megegyezésével, például 1872-ben meg volt engedve a banknak, hogy beszámítsa az érezváltókat érezfedezetre. Hanem a fedezet tekintetében a viszony nem változik, változik egyszerűen a kamatozás tekintetében és bátor voltam megjegyezni, hogy itt a banknak előnye van, amennyiben nem heverteti a pénzt a megfelelő összeg erejéig, banem egyszerűen kamatoztatja. De a másik correctivumra tett megjegyzésével lerontotta t. képviselőtársam azt az eszmét, mely első megjegyzésének alapját képezhette. Mert a másik correctivnm az 5%-os adó s azt mondja, hogy épen akkor fogja megnehezíteni a banknak a kölcsön nyújtást, a mikor az üzletvilágnak arra legnagyobb szüksége lesz. Már most a két alapeszmét egyeztetni kell. Vagy az expansiónak ellensége a képviselő ur és azért rosszalja az érczváltó felvételét, vagy barátja az expansiónak s akkor nem rosszalhatja az utóbbit. A két correctivum közül valamelyiket el kell fogadni, ha ellentétes álláspontról veszi is azt t. képviselőtársam.De mindkettőre nézve egyenlően elítélő nyilatkozatot tenni egyáltalában nem lehet. De megmondom a t. képviselő urnak, hogy épen azért correctivum ez az 5°/o-os adó is, hogy az expansiónak szabjon határt, mert azt méltóztatik tudni, hogy bizonyos időszakokban, roppant nagy fellendület van, melyben nem minden tényező természetes, hanem mesterséges a speculatio. Ennek bizonyos korlátokat kell szabni, még azon hatáskörben is, melylyel a jegybank bir az üzlet­világgal szemben. Régebben a korlát mechanicus volt. Azt mondták, 200 millió frton felül jegyet kibocsátani nem szabad és akármily hitelképes egyén jött tovább és akármily szükség lett volna pénzre, a bank kezei meg voltak kötve egy tisztán mechanicus intézkedés folytán. E helyett jő egy sokkal természetesebb, a forgalom érdekeinek megfelelő korlát, melyre a képviselő ur is hivat­kozott: maga az adó. De azt mondja a t. képviselő ur, ez megnehezíti a hitelt. Természetes, de a feladata az, hogy a valódi hitelszükséglet kielégí­tését lehetővé tegye, de a mesterséges speculatió­nak szárnyát szegi, mert kapcsolatosan előidézi a kamatláb emelését. És ez a legtermészetesebb útja annak, hogy a mesterséges speculatio ne fejlőd­jék, de a szükséges hitelnek elég legyen téve. A mi az államjegyeknek beszámítását illeti, bocsánatot kérek t. képviselő ur, a bank sem kéri abból a szempontból, hogy ez fedezetnek tekin­tessék és nem ebből a szempontból kell azt meg­ítélni. A dolog egyszerűen úgy áll, vájjon köte­lessége-e az osztrák-magyar banknak az állam­jegyeket, melyek kényszerforgalommal birnak, fizetésül elfogadni, igen vagy nem? Ha köteles, a mint köteles is, nem lehet büntetni azzal, hogy a mit saját jegyei helyett fizetésül elfogad, rá nézve tökéletes holt terhet képezzen. A bank mondhatja azt: fizessen az adósom az én jegyemmel, azért bocsátottam ki a jegyet. Miért kellett azt mondani a banknak: fogadd el az államjegyeket is? Azért, mert azokat elfogadja az adósságok fizetésénél. Ez nem a bank érdekében, hanem egyszerűen a közönség, a forgalom érdekében történik, hogy ne kelljen visszautasítani a banknál soha az állam­jegyet, hanem mindig elfogadhatók legyenek és hogy a két jegy még a bank működési körében is tökéletesen parifikálva legyen és a forgalomban a kétféle jegyből nehézségek ne keletkezzenek. Azt mondja a képviselő ur, hogy önálló bankot lehet fölállítani, mert kényszerforgalommal is el lehet látni, tökéletesen igaz. De új bank, új hatáskörre], új alappal, új emberekkel, új üzleti összeköttetésekkel, azt hiszem, mindig hátrányban van kényszerforgalom mellett, miden semmi biz­tosítéka nincs — mert az alap biztosítéknak alig tekinthető — szemben egy régi bankkal, régi hatáskörrel, consolidált hitellel, régi üzleti össze­köttetésekkel. Azért iiem kívánjuk egyszerűen az önálló jegybankot kényszerforgalommal fölállítani, a mit különben Horánszky t. képviselő ur is hangoztatott és e tekintetben nemcsak azt a téve­dést követte el a képviselő ur, midőn Olaszor­szágra hivatkozott, hogy megfeledkezett arról, hogy a hat olasz bank, mely cartell- viszonyban van, érczfedezettel, tehát tökéletes egyenlő alapon és hitelképességgel dolgoznak, hanem Olasz­országban voltak és vannak másbankok is, melyek cartell-viszonyban nincsenek és melyeket e hat bank nem vett fel a cartell-viszonyba. Miért nem vette föl a hat bank ezeket is a cartell-viszonyba? Azért, mert azok üzleti összeköttetéseiben, solidi­tásában nem bizott oly föltétlenül, mint azon hat consortiumban, mely fennállott. De ilyen cartellt rákényszeríteni egyes intézetekre nem lehet. Ha tehát egy új kény szerforgalmú, önálló magyar bank keletkeznék, nincsen mód és eszköz arra, hogy csak ezen egy hiányt is kiküszöböljük, hogy csak ez egy hátrányt is kijavítsuk az által, hogy rákényszerítjük az osztrák bankot cartellre a magyar bankkal. Azt mondja a t. képviselő ur, már csak azért is kell önálló magyar bankot felállítani, mert az osztrák-magyar bank traditióinál, érzelmeinél, összeköttetéseinél, székhelyénél fogva Austriának és az osztrák tartományoknak szolgál; továbbá azért kell önálló bankot felállítni, mert Magyar­ország speciális] viszonyainak csak az felelhet meg. Ugy az érzelmek, mint traditiók, valamint speciális viszonyok az üzletvilágban nem léteznek s egyáltalában befolyással az üzletre nincsenek. Ezt ép azon tapasztalás bizonyítja, melyet az osztrák-magyar bankkal szemben az ország tett. Az üzletet minden melléktekintet nélkül hatha­tósan kiterjesztette e bank, mert létezése és igy j érdeke törvény által biztosítva volt s a mintez

Next

/
Oldalképek
Tartalom